Btk. 405. § Tartozás fedezetének elvonása

405. § (1) Aki írásbeli szerződés alapján fennálló követelés fedezetéül szolgáló vagyont részben vagy egészben elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyonra követi el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt különösen nagy vagy azt meghaladó értékre követik el.

(4) Tartozás fedezetének elvonása miatt az elkövető nem büntethető, ha a tartozást a vádirat benyújtásáig kiegyenlíti.

A tartozás fedezetének elvonása tekintetében a törvény a hatályos szabályokat érintően több változtatást is tartalmaz. Egyrészt összevonja a hatályos Btk. két külön fejezetében, önálló bűncselekményekként szereplő tartozás fedezetének elvonása, illetőleg hitelsértés bűncselekményeit. Ezen cselekmények között az alapvető különbség az, hogy a tartozás fedezetének elvonása több tényállási ismérvvel jellemzett, hiszen az kizárólag gazdasági tevékenység keretében lekötött tartozás esetében büntethető. Ugyanakkor mindkét bűncselekmény esetén a jogi érdek a hitelekből, kölcsönökből, szállítási, vállalkozási, stb. szerződésekből származó tartozások hitelezőinek kiemelt büntetőjogi védelme, továbbá a jogsértő magatartások is azonosak lehetnek. Ennek alapján e cselekményeknek azonos fejezeten belül egy bűncselekményként való kezelése indokolt.

Az összevonása miatt indokolt az elkövetési magatartásokat is egyezően szabályozni, így mindkét bekezdés esetén a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonása a büntetendő magatartás. Megjegyzendő, hogy a két tényállást illetően a Büntető Törvénykönyv magyarázata (KJK 1997.) a vagyon elvonása alatt eltérő értelmezést ad. Az elvonás megvalósulhat olyan jogügylet megkötésével, amelynek következtében az adósnak az elkövetési tárgy feletti rendelkezési joga elvész, illetve a magatartás következményeként a fedezet a hitelező részére hozzáférhetetlenné válik. Ez lehet a fedezet eltulajdonítása, zálogba adása vagy más módon történő megterhelése, eladása, eltitkolása, elrejtése, megsemmisítése, megrongálása stb.

A tényállás (1) bekezdése kizárólag az írásbeli szerződés alapján fennálló követelés fedezetéül szolgáló vagyon elvonását bünteti, amely alapvetően magánszemély adóst feltételez, mivel ez a cselekmény a privát vagyonjogi szférába tartozó hitel biztosítékára nézve követhető el. Ezzel szemben a (2) bekezdésben a gazdasági tevékenységből eredő tartozás fedezetéül szolgáló, lekötött vagyon elvonását rendeli büntetni, amely esetben főszabály szerint gazdálkodó szervezetek a hitelügylet adósai, de olyan eset is előfordulhat, amikor az adós egyéni vállalkozó.

A cselekmény mindkét fordulata csak a tartozás fedezetéül szolgáló vagyonra nézve követhető el, a lekötés jogcíme közömbös, de annak szerződésen kell alapulnia. Fedezetként lekötést eredményez minden olyan megállapodás, amelynek a tartalma alapján a vagyon fedezetté válik. Ehhez szükséges az, hogy a szerződésből pontosan megállapítható legyen, hogy mely vagyontárgyra (vagyoni körre), milyen jogcím alapján és milyen feltételek mellett vonatkozik a fedezeti megállapodás.

A gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonásával elkövetett esetben – amely a hatályos Btk. 297. § (1) bekezdését veszi át – a büntetés mértékét a törvény három évre csökkenti, mivel nem indokolt valamennyi ilyen cselekmény esetén öt évig terjedő büntetőjogi védelem fenntartása. Ugyanakkor beépítésre kerül egy új minősített eset, amelyben a különösen nagy vagy azt meghaladó elkövetési érték esetén a hatályos Btk. tartozás fedezetének elvonására meghatározott büntetési tétel speciális minimuma egy évre emelkedik, a felső határ öt év.

Továbbra is fenntartja a törvény a hatályos Btk. 297. § (2) bekezdésében írt büntethetőséget megszüntető okot, azt azonban kiterjeszti a hatályos Btk.-ban hitelsértésként szereplő tényállásra is. Továbbra is irányadó az a szabály, hogy a tartozás kiegyenlítésére csak a vádirat benyújtásáig kerülhet sor, e büntethetőséget megszüntető oknak a bírósági eljárásra történő alkalmazására jogpolitikai okból továbbra sem kerülhet sor. Amennyiben a tartozás a bírósági eljárásban kerül kiegyenlítésre, az a büntetés kiszabása körében értékelhető.