A büntető jogszabályok hatálya

A hatály fogalma

A hatály a belső jogban egy jogszabály alkalmazásának különböző vetületeit jelenti. A büntető törvény hatálya tehát azt fejezi ki, hogy a törvényt mikor, hol, és mely személyek által elkövetett bűncselekmények esetén kell alkalmazni. Ennek megfelelően ismerjük az időbeli, a területi és a személyi hatály fogalmát.

Az időbeli hatály

Az időbeli hatály az a meghatározott időtartam, mely alatt a büntető törvény alkalmazandó. Hatályos büntető törvénykönyvünk szerint a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ez az alaptétel és a visszaható hatály tilalma a büntetőjog alapelveiből, az Alaptörvényből, az Alkotmánybíróság ide vonatkozó állásfoglalásából és a Magyarország által elfogadott olyan nemzetközi dokumentumokból következik, mint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya vagy az Európai Emberjogi Charta.

Az elkövetés idejének meghatározására több elméletet ismerünk, hiszen nem minden esetben könnyű azt pontosan meghatározni, hogy mikor valósul meg egy bűncselekmény. (Például egy emberölésnél akkor-e, amikor a mérget az elkövető “feltálalta” a sértettnek, vagy amikor azt a sértett elfogyasztotta, avagy csak napokkal később, amikor az már hatott és a sértett meghalt?) Az időbeli hatály kapcsán a magatartáselmélet az irányadó. Eszerint a bűncselekmény akkor minősül elkövetettnek, ha az elkövetési magatartás utolsó mozzanatát is megvalósítja az elkövető. Ez az időpont lesz az elkövetés ideje.

A Büntető törvénykönyv (Btk.) “hatályban lévő” büntető törvénykönyvről szól. Egy jogszabály akkor hatályos, amikor az alkalmazható: tehát már hatályba lépett és még nem vesztette hatályát. A hatályba lépés megtörténhet a kihirdetés napjával, az adott jogszabályban megnevezett későbbi időpontban , vagy más jogszabály is életbe léptetheti azt.

Kivétel a visszaható hatály tilalma alól

A visszaható hatályt általánosan tilalmazó elv alól kivételt enged a Btk., amikor kimondja: ha az elbíráláskor hatályban lévő új törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, akkor lehetőség van ezen új törvény alkalmazására §. Az elbíráláskori időpont pontos meghatározása fontos kérdés, különös tekintettel a büntetőeljárások – néha évekig tartó – elhúzódására. Ez az időbeli hatály kapcsán a jogerős határozat meghozataláig terjedő idő. Ezt követően még rendkívüli perorvoslat – például perújítás – esetén sem alkalmazható az új törvény.

Annak megítélése, hogy a cselekmény már nem bűncselekmény, különösebb gondot általában nem jelent. Az enyhébb elbírálandóság kérdésében való döntés során az adott bűncselekményre konkretizálva minden egyes szempontot együttesen kell vizsgálni és összességében kell értékelni. Nincs tehát arra lehetőség, hogy bizonyos rendelkezéseket az elkövetéskor, míg másokat az elbíráláskor hatályos törvényből emeljünk ki.

Szintén kivételt jelent az általános elv alól egyrészt a nemzetközi jog általános elvei alapján büntetendő cselekmények, amelyek miatti felelősségre vonásra akkor is lehetőség van, ha az elkövetéskor a cselekmény a belső jog szerint nem minősült bűncselekménynek.

Másrészt szintén kivételt jelentő szabályként meg kell említeni még az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről szóló 2011. évi CCX. törvénynek az ún. kommunista bűncselekményekre vonatkozó szabályait. Ezek szerint az ebbe a körbe tartozó bűncselekmények – mint például az adott időszakban, meghatározott személyi kör által, bizonyos célból elkövetett a szándékos emberölés, kényszervallatás – elévülése újrakezdődik 2012. január 1-jétől, függetlenül attól, hogy azok korábban már elévültek-e. §

A területi és a személyi hatály

A területi hatály meghatározza, hogy az adott állam büntető törvénykönyve mely területen elkövetett bűncselekmények esetén alkalmazható, a személyi hatály pedig azt mutatja meg, hogy mely személyek által elkövetett bűncselekményekre terjed ki egy állam büntető hatalma.

A területi és személyi hatály kapcsán négy elvet ismer a jogirodalom:

  1. A területi elv értelmében minden bűncselekményt az elkövető állampolgárságától függetlenül annak az államnak a büntetőjoga alapján kell megítélni, amelynek területén azt elkövették.
  2. Az állampolgársági elv értelmében egy adott állam büntetőtörvénye az elkövetés helyétől függetlenül kiterjed valamennyi, az állampolgára által végrehajtott cselekményre.
  3. Az állami önvédelem elve sem az állampolgárságot, sem az elkövetés helyét nem veszi figyelembe, hanem kimondja az adott állam büntető rendelkezéseinek hatályát minden olyan magatartásra, amelyet az adott állam bűncselekménynek nyilvánít.
  4. A feltétlen büntető hatalom (vagy más néven egyetemlegesség elve) az állampolgárságtól és az elkövetés helyétől elvonatkoztatva a bárhol, bárki által elkövetett cselekményeket büntetni rendeli.

Magyarországon ezek az elvek együttesen jelennek meg a törvényben, amikor a Btk. kimondja, hogy a magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett bűncselekményekre (függetlenül az elkövető állampolgárságától és saját jogától – területi elv), valamint a magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményekre is, melyek a magyar törvény szerint bűncselekménynek minősülnek (függetlenül attól, hogy az elkövetés helyén ezt büntetni rendelik-e – személyi elv). A magyar törvény ismeri a kvázi területi elvet is, hiszen a Magyarország területén kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi járművön elkövetett cselekmények is úgy minősülnek, mintha azokat belföldön követték volna el.

A külföldi által külföldön elkövetett bűncselekmények

A nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmények esetében három körben engedi alkalmazni a magyar jogot a Btk. Egyrészt az olyan cselekmények kapcsán, amelyek a magyar törvény szerint bűncselekménynek minősülnek, és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendőek (nincs tehát jelentősége annak, hogy az elkövetés helyén ezek a magatartások csupán szabálysértésnek minősülnek). Másrészt a magyar állam elleni bűncselekmények esetében, függetlenül attól, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint az adott magatartás büntetendő-e vagy sem (állami önvédelem elve). Ez alól kivételt jelent a szövetséges fegyveres erők ellen elkövetett kémkedés, ez esetben ugyanis feltétel, hogy e bűncselekmény az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő legyen. Végül a feltétlen büntetőhatalom elve a harmadik esetkörben jelenik meg, amikor a törvény kimondja, hogy a Btk.-ban szereplő emberiség elleni (lásd: §) vagy egyéb olyan bűncselekményekre is alkalmazni kell a magyar törvényt, melynek üldözését nemzetközi szerződés írja elő.

A diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentesség

A diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvező személyek speciális helyzetben vannak, s így büntetőjogi felelősségre vonásuk esetén is különleges eljárásra van szükség. Abban a kérdésben, hogy ilyenkor mi a követendő eljárás, a nemzetközi szerződés, annak hiányában pedig a nemzetközi gyakorlat lesz az irányadó. Ez utóbbi megítélése speciális szaktudást igényel, ezért ebben az igazságügyért felelős miniszter (tehát jelenleg a közigazgatási és igazságügyi miniszter) nyilatkozatát kell alapul venni.