A büntetőjog alapelvei

A jogállami büntetőjog, a büntetőjog alapelvei

A büntetőjog egészét átható tételeket nevezzük a büntetőjog alapelveinek. Nem minden alapelv szerepel a normaszövegben, de a jogrendszer egészében megtalálhatók ezek az alapelvek, fontos kiemelni, hogy egyes alapelvek nemzetközi szerződések szintjén találhatók meg. A büntetőjog nem pusztán eszköz, hanem értéket véd és maga is értéket hordoz. {11/1992. (III.5.)ABh.}

A garanciák rendszerében az elsődleges garancia a törvényesség megtartását kívánó politikai akarat, amely szerint a törvényesség naponta megvalósítandó cél. A második rétege a garanciáknak, hogy a büntető jogalkotás törvényi szinten történik. Másrészt a jogrendszer és a jogág alapelvei szintén a bünti biztosítékok közé tartoznak. A könyv két nagy csoportba osztja a büntetőjogi alapelveket: 1) a jogrendszer egészére ható alapelvek, 2) a büntetőjog specifikus alapelveire.

1)      a jogrendszer egészére ható alapelvek:

  • a jogállamiság eszméje és ezzel összefüggésbe a jogállamiság és jogegyenlőség
  • humanitás elve

2)      a büntetőjog specifikus alapelveire:

  • törvényesség vagy más elnevezéssel az anyagi jogi legalitás elve
  • tettfelelősség elve
  • Bűnösségen alapuló felelősség elve
  • arányosság elve
  • kétszeres értékelés tilalma (ne bis idem)
  • büntetőjog szubszidiaritása, illetve ultima ratio jellege.

1)      A jogrendszer egészére ható elvek

A jogállamiság eszméje

Magyarországon a jogbiztonság-joguralom-jogállam fogalmak Mo-n először nem az alkotmányjogi irodalomban jelennek meg, hanem a büntetőjogi és természetjogi irodalomban. A jogbiztonságot Szokolay István használja először 1848-ban megjelent tankönyvében. 1868-ban Csatskó Imrénél jelenik meg a jogállam fogalma. Egységes fogalom nincs, azonban szilárddá váltak bizonyos összetevők. A jogállam fogalma nem más, mint gyűjtőkategória: konkrét alapjogok foglalata, amelyre államnak minden tevékenysége folyamán figyelemmel kell lennie, és amelyeket biztosítani kell.

A jogállamfogalma alá értendő még az állam felépítésének és működésének olyan megszervezése, ami biztosítja a törvények uralmát, főleg az alapvető emberi jogokat, jogegyenlőséget,és  a népképviseletet. A jogállamnak két fő vetülete van:

1)      Formai (alaki) jogállam: jogbiztonságot teremti meg.

2)      jogbiztonság materiális vetülete: amely igazságosságot teremti meg.

Hazánkban a jogállamiság alapértékeit az Alaptörvény rendezi. Ezért a jogállam értelmezésének feladata az AB-re hárul. A jogbiztonság a jogállam nélkülözhetetlen eleme, mondta ki az AB. A jogalkotó feladatává teszi, hogy a jogbiztonság az állam kötelességévé teszi, hogy a jog egésze az egyes részterületek, és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és egyértelműek legyenek a norma címzettjei számára. {9/1992. (I.30)Abh.}A világos érthető normatartalom alkotmányos követelmény, ezt a jogbiztonság megköveteli. {26/ 1992. (IV.30)ABh.} Az alapjogok korlátozásával a 30/1992. (V.26) Abh foglalkozott. Az állam akkor nyúlhat az alapjogok korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Tehát az arányosság követelményének meg kell, hogy feleljen. (szükségességi-arányossági teszt)

A jogbiztonság elve és követelménye azonban nem feltétlen biztosítéka az igazságosság érvényesülésének. Erre példa a Harmadik Birodalom, amely formailag legitim törvényeket hozott azonban tartalmilag igazságtalanok voltak. A bukás után a kérdés: Vajon nevezhetjük-e jogtalanságnak, azt, ami tegnap jog volt? Radbruch Törvényes jogtalanság és törvényfeletti jog. A Radbruch-formula: a pozitív jogot akkor kell jogtalannak tekinteni, ha a törvény és az igazságosság közötti ellentmondás elviselhetetlen mértéket ölt (ért el), hogy a törvénynek mint igazságtalan jognak az igazság előtt meg kell hátrálnia. A jog és a pozitív jog sem definiálható máshogy, mint rendként és szabályként, amely értelmének megfelelően az igazságosságot kell hogy szolgálja.

A Radbruch-formula lényegi kijelentései:

  • A pozitív jogot kell alkalmazni, akkor is, ha az igazságtalan vagy célszerűtlen
  • Az elviselhetetlenül igazságtalan törvénynek meg kell hajolnia az igazságosság előtt.
  • Az a törvény, ami nem is törekszik az igazságosságra, elveszti jogi jellegét.

Hart szállt vitába Radbruchal. Szerinte egy szabály érvényes jogi normaként való elismerésével egyúttal azt a moráliskérdést nem döntöttük el, hogy engedelmeskedjünk a normának. A jog nem erkölcs a morál nem szoríthatja háttérbe a jogot. A Radbruch-formulában a visszaható hatály tilalmának bújtatott megkerülését látva, Hart inkább elfogadhatóbbnak tartaná azt, ha a bíró helyett a törvényhozás határozná meg visszamenőlegesen a büntetést az erkölcsileg elfogadhatatlan szabályok esetében. A formula tehát az igazsághoz objektív értelmet is rendel, ez az objektív értelemben felfogott igazságosság kerülhet ellentétbe a jogbiztonsággal, ha az értékítélet nem egy konkrét ügyre, hanem a jogszabályra vonatkozik. Éppen ezért a jog beleértve a pozitív jogot rendként és szabályként definiálható, amely az igazságosság szolgálatára hívatott. Ilyenkor az emberi jogok és a természetjog a pozitív jogot hatályon kívül helyezhetik. Más nézetet képvisel a magyar AB, mert a jogbiztonság elsődlegessége mellett foglal állást, hiszen az igazságosságot nem a jogalkotásra, hanem a jogalkalmazásra vonatkoztatja. 11/1992. (III.5)

Arra a megállapításra kell jutnunk, hogy az igazságosság és a jogállam nem választható el egymástól. Az igazságossághoz való ragaszkodás a lényege a formális és materiális jogállam megkülönböztetésének.  Materiális értelemben a jogállami elv szablya meg, hogy tartalmilag, hogyan kell kialakítani a büntetőjogot. Ha a jog nem valósítja meg a méltányosság és egyenlőséget (igazságosság alapjai), végső soron a jogbiztonság vész el.

A jogbiztonság eszméjének legfontosabb elemei: az emberi méltóság és az emberi szabadságjogok tisztelete, és a jogegyenlőség elve. Ez azt jelenti, hogy a büntetőjog csak a szükséges mértékig avatkozhat be az ember jogaiba, ultima ratio és az arányosság elve testesíti meg ezt a bünti jogban. Tilalmazott az embertelen, lealacsonyító, kegyetlen bánásmód.

A humanitás elve:

A büntetőjogi felelősségre vonás során nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az elkövető is ember. Meghatározó a büntetőjog szankció rendszerében és a büntetés-végrehajtásban az 1950-es évek óta terjedt el. Az elv következménye a halál büntetés kiiktatása a büntetőjogból. A reszocializációt a büntetés-végrehajtás céljának ismeri el.

2) a büntetőjog specifikus alapelveire:

1. Az anyagi jogi legalitás (a törvényesség) elve

A jogállamiság formai követelménye az elv, a jogbiztonság megtestesülése. (más kifejezések: le principe de légalite, legalite.  más megfogalmazásban ennek az elvnek a nullum crimrn sine lege és a nulla poena sine lege elveket szokták említeni. E két egybekapcsolódó jogelv értelmében csak az a cselekmény minősül bűncselekménynek, amit már a törvény az elkövetés előtt annak nyilvánít (nullum crimrn sine lege), másrészről csak olyan büntetés szabható ki az elkövetővel szemben, amit törvény ír elő, és az elkövetéskor ismert. (a nulla poena sine lege) Az állami büntetőhatalom feltételeit előre törvényben kell rögzíteni.

Ebből négy büntetőjogi követelmény, illetve tilalom vezethető le azzal, hogy az első kettő elsősorban a törvényhozót köti, míg a másik kettő a bírót:

1)      Az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásának követelménye és a súlyosabb büntetőtörvény visszaható hatályának a tilalma-nullum crimen/ nulla poena sine lege praevia.

2)      A pontos törvényi meghatározás követelménye és a határozatlan büntetőtörvény és jogkövetkezmény tilalma- nullum crimen/ nulla poena sine lege certa

3)      Az írott büntetőtörvény követelménye és büntethetőséget alapítő és a büntetőjogi szankciót megalapozó vagy szigorító szokásjog, illetve bírói jog tilalma- nullum crimen/ nulla poena sine lege scripta

4)      A bírónak a törvényben írott normaszöveghez kötésének a követelménye és a büntethetőség és szankció megalapozó vagy szigorító analógia tilalma- nullum crimen/ nulla poena sine lege stricta.

A nullum crimen/ nulla poena sine lege alkotmányos rangú alapelv az Alaptörvényben szabályozott. Atv. XXVIII. cikk (4) bek. Ab is foglalkozott ezzel az elvvel a 11/1992 határozatában. Az elv nem csak alkotmányos principium, hanem a nemzetközi szerződésekben is megtalálható. Európai Emberi Jogok Egyezménye 7. cikk, ENSZ Egységokmány 15.cikk.

A törvényesség elve másik megfogalmazásban az anyagi jogi legalitást jelenti. Ehhez képest eltérő tartalmú az eljárás jogi legalitás, amely kötelezettséget teremt a bűnüldöző hatóságoknak, elsősorban az ügyész számára a büntetőjogi igény érvényesítése számára, büntetőjogi igény érvényesítése nem lehet mérlegelés tárgya. Az opportunitás elve lehetővé teszi a büntetőjogi igény érvényesítésének a mérlegelését.

A)     Nullum crimen/nulla poena sine lege praevia: Legkorábban a súlyosabb büntetőtörvény visszaható hatályának tilalma szilárdult meg, mely egyrészt egyéni szabadságot védelmezi, másrészt pedig az államhatalmat korlátozza, illetve megakadályozza, hogy önkéntes döntéssel az elkövető jogi helyzete rosszabbodjon. Jogállamiságból ered a tilalom és a jogbiztonságot szolgálja. A visszaható hatálynak különböző változatai képzelhetők el: egy cselekmény az elkövetés idején nem volt bűncselekmény, visszamenőleg bűncselekménnyé nyilvánítása és büntetéssel sújtása, a tv szerint büntethető cselekményre később súlyosabb büntetési nem bevezetése. Ezen tilalmaknak nem mindig sikerült eleget tenni, főleg a totális diktatúrába pl.: lex van der Lubbe. Akit a Reichstag épületének felgyújtásáért ítéltek halálra, a tv visszamenőleges hatállyal engedte meg a halálbüntit erre a bcs-re. Főszabályként az elkövetéskor hatályban lévő törvényt kell alkalmazni az adott bűncselekmény elbírálása során. Ha azonban az elbíráláskor enyhébb törvény van hatályba az elkövetőre nézve akkor az elbíráláskori törvényt kell alkalmazni. Egyebekben az új tv-nek nincs visszaható ereje. Vagyis a visszaható hatály csak elkövető javára érvényesülhet. Az elbírálás során mind az Ált részre, mind a Különös részre tekintettel kell lenni.

B)     Nullum crimen/nulla poena sine lege certa: A határozatlan büntetőtörvény tilalma, annak a követelménye, hogy a törvényhozó a büntetendő magatartást, illetve a jogkövetkezmények körét lehetőleg egzaktan állapítsa meg és ezzel az önkénye bírói döntést megelőzze, hiszen pontosan tudható mi a büntetőjogilag tilalmazott magatartás, és  mi a szankció. Másrészt a pontosan meghatározott normának magatartásdetermináló hatása is van. A kétértelmű meghatározások visszaélésekre adhatnak okot 1160/B/1990 ABh. A meghatározottsági követelmény, mind a tényállásra, mind a szankciókra, mind az intézkedésekre vonatkozhat. Megengedhető a büntetési keretek, illetve a kombinált szankciók. Relatív határozatlan szabályok a kényszergyógykezelés, és a vagyonelkobzás.

C)    Nullum crimen/nulla poena sine lege scripta:A büntetőjogban  csak az írott törvény tartalmazhat kötelező erejű rendelkezést, vagyis a szokásjog és a bírói jog alkalmazása az elkövető terhére tilalmazott. A bcs-t és a jogkövetkezményeket is törvénynek kell meghatározni. A korábbi jogalkotási törvényben ez szerepelt az újban nem 1987:XI:tv, új: 2010:CXXX.tv. Most a lex scriptát közvetlenül az Alaptörvény deklarálja kifejezetten a jogbiztonság elvéből következik. Azonban mindez nem jelenti azt, hogy a szokásjog és a bírói jog lehetősége  a büntetőjogban mindenképpen kizárt lenne. A szokásjog a bírói jog egyik fajtájának tekinthető. Ki kell emelni a szokásjogi fejlődésben a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásait (irányelv, elvi döntés, kollégiumi állásfoglalás, jogegységi határozat), amelyek az alsóbb szintű bíróságoknak az egységes jogértelmezésre adnak választ. A 2011:CLXI.tv szerint a Kúria a bíróságokra kötelező jogegységi határozatokat hoz, elvi bírósági döntéseket tesz közzé. Joggyakorlat-elemzést is folytat, amelynek keretében feltárja a jogerősen befejezett ügyekben, a bíróságok ítélkezési-gyakorlatát. A Kúria iránymutatásainak mindenkor a megengedhető értelmezés keretein belül kell maradni és a bíróságok, jogalkalmazók számára kötelező jellegét el kell, hogy veszítse. Amennyiben az elkövetőnek kedvező szokásról van szó bírói jog általában nem ellentétes az alapelvvel. A folytatólagos bűncselekmény, mint a bírói egység fogalma a judikatúrában alakult ki. A folytatólagosság a korábbi Btk-ban törvényi rangra emelkedett. A büntethetőséget kizáró okok jórészt szintén szokásjogi alapon alakultak ki. Úgy is kialakulhat szokásjog, hogy meghatároz a büntetőjog által nem definiált fogalmakat, ezen szokásjogilag kialakult megoldások csak akkor alkalmazatók, ha olyan felelősségi elvről, annak kihatásáról van szó, amely az írott jogrend immanens része és abból fejlődött ki.

D)    Nullum crimen/nulla poena sine lege stricta: Az analógia a törvényileg nem szabályozott egyes jogesetre a hozzá leghasonlóbb esetre vonatkozó törvényi szabály alkalmazását jelenti a szabályozási hézagok kitöltése érdekében. A hézagkitöltés történhet mind törvényi, mind joganalógia útján (kiterjesztő értelmezés)A törvényességi elv az elkövetőre kedvező analógiát nem tiltja, pl a büntethetőséget kizáró és megszüntető okok szokásjogi képződéssel alakultak ki és az elkövető javára alkalmazzák. A bíró nem távolodhat el a törvény szöveg szerinti értelmezésétől, csak a megengedett eszközöket használhatja az értelmezés során. Minden olyan büntetőjogi jogalkalmazás tilos a bűnelkövető terhére, amely a büntető törvényi norma tartalmán túlterjed. A büntethetőségi feltételek tekintetében az analógiatilalom valamennyi törvényi tényállás, jogellenességi és bűnösség megalapozó ismérvét magában foglalja. Ez érvényesül a büntetőjog különös részére is. Ennek folytán egy nem tényállásszerű cselekményt analógia folytán nem lehet büntethetőség körébe vonni. Az analógiatilalma nem csupán az kül. részre vonatkozik, hanem az ált. részre is, pl a szankciók szigorítása, vagy a törvényben nem előírt alkalmazása.

E)     A nemzetközi bűnügyi együttműködésben a kiadatás és átadás vonatkozásában vetődött fel az elv alkalmazása. Kérdés, ha olyan bűncselekmény miatt került sor a kiadatásra ami a magyar jog szerint nem bűncselekmény, vajon sérül e az elv alkalmazása(a törvényesség elve)? 32/2008 (III.12.) Abh. nem alkotmányos a kiadatás, ha saját ország szerint nem bűncselekmény. De a könyv ahhoz az állásponthoz csatlakozik miszerint a jogsegély jog nem tartozik az elv hatálya alá.

2. A tettfelelősség elve

A tettbüntetőjog felelősség megállapításánál az elkövetett cselekményt kell figyelembe venni, a felelősség a tetthez kapcsolódik. A modern büntetőjog tettbüntetőjog. Ezzel szemben áll a tettes-büntetőjogi felfogás, amely szerint az elkövető személyének, személyiségének van meghatározó szerepe a büntetőjogi felelősségre vonásnál, mert a felelősség az elkövetőhöz, illetve annak veszélyességéhez kapcsolódik. Mo.-n 1950-ig a tettes-büntetőjog uralkodott, amikor is az elkövető osztályhelyzete volt a felelősségre vonás alapja, ugyanis meghatározó tényező az osztályidegenné nyilvánítás volt. Valójában nem jött létre vegytiszta tettes-büntetőjogi irányzat és tettbüntetőjog(nem mondhattak le a visszaesés minősítő körülménnyé minősítéséről) sem. A két irányzat egymást kiegészíti a gyakorlatban egymásra kölcsönhatással vannak. A magyar jogban kizárólag a büntetőjogi jogkövetkezmények tanában juthat szerep a tettes-büntetőjogának, a tettbüntetőjog dominál. Ante deliktuális felelősség a tettesbüntetőjog szélsőséges irányzata, ha hajlamos a bcs-re a tettes, akkor már az elkövetés előtt felelősségre vonható

3. A bűnösségen alapuló felelősség elve

A)    a bűnösségen alapuló felelősség megjelent már a felvilágosodás korában azonban meghatározó csak a XX. sz-ban lett.

A bűnösségen alapuló felelősség elve különböző funkciókat tölthet be:

  • Alkotmányjogi szempontból: a kérdés, hogy a bűnösségen alapuló felelősség alkotmányos alapelvként értelmezhető-e? Az emberi méltóságból az vezethető le, hogy csak a bűnös elkövetőt lehet megbüntetni. 11/1992. (III.5) Abh.
  • Bűncselekménytani értelemben: bűncselekmény nélkül nem beszélhetünk büntetőjogi felelősségről, és b.jogi felelősség hiányában nem alkalmazható büntetés. A bűnösség adott bcs fogalmi eleme, hiszen csak bűnösen lehet elkövetni. (nullum crimen sine culpa). A bűnösségnek a bcs valamennyi fogalmi elemére ki kell terjednie.
  • Jogkövetkezményi-tani szempontból: a bűnösség előfeltétele a büntetésnek, nélkülözhetetlen velejárója annak. Aki bűnösség nélkül cselekszik büntetéssel nem sújtható (nulla poena sine culpa)
  • Büntetés kiszabási megközelítésben: a bűncselekmény szándékos vagy gondatlan megvalósítását a törvényhozó eltérő büntetési kerettel már értékeli a bcs büntetési tételének megállapításánál. Így a büntetés kiszabásánál a bűnösség önmagában nem értékelendő, azonban büntetéskiszabási jelentőséget kaphat a bűnösség különböző foka, a szándékos és gondatlan bűnösség intenzitása.

Összegezve: hazánkban a bűnösség mint a büntetőjogi felelősségre vonás előfeltétele és a bűncselekmény fogalom nélkülözhetetlen ismérve legitimálja és megalapozza a büntetést, a bűnösség foka mint büntetéskiszabási elv viszont befolyásolja a konkrét ügyben kiszabandó büntetés mértékét, súlyát.

B)     A bűnösségen alapuló felelősség elvével összefüggő témakör a praeterintencionális bűncselekmények kérdésköre. Ilyen bcs-ről akkor beszélünk, ha az elkövető felelősségét olyan eredmény határozza meg, amely a szándékán túl következik be. Ebben az esetben az eredményre az elkövető bűnössége vagy egyáltalán nem, vagy pedig a gondatlansága terjed ki. Az 1961-es Btk vezette be, hogy az eredményre, mint minősítő körülményre legalább gondatlanságnak ki kell terjedni.

C)    A jogállami büntetőjog, így a magyar sem tette lehetővé az individuumon túl a jogi személy büntetőjogi felelősségre vonását. Hollandia, Finnország, Fro. lehetővé tette a jogi személyek szankcionálását. A 2001:CIV.tv lehetővé tette a büntetőjogi felelősségre vonását a jogi személynek hazánkban is. Elméletileg büntetőjogban két út állhat a jogi személy szankcionálására: vagy a büntetőjogi szankciók új csoportja vezethető be, vagy az intézkedések kibővítése, a bűnösség figyelmen kívül hagyásával.

D)    Az elkövető akaratszabadsága.  Az elkövető viszonylag szabadon dönt a jogtalan és a jogos magatartás között. Az indeterminizmus és a determinizmus és ezek ál-képviselői állnak egymással szemben. A vitákból a következő eszencia olvasható ki: a felelősség ontológiai alapja az alternatív szerkezetű, konkrét társadalmi szituációkban meglévő objektív választási lehetőség. Itt szubjektív felelősségről nem beszélhetünk. tehát ha van választási lehetőség a társadalmi valóságban, akkor indeterminizmus van jelen. Ezért jogosult az állam a bűnösség érvényesítésére

3. Az arányosság elve:

Alkotmányos elv, amely az alapjogok védelméből és a polgár szabadságigényének az általános kifejeződéséből következik. A szabadság csak a  közérdek védelmében korlátozható. Az 1214/B/1990 ABh szerint: a büntetéssel történő jogkorlátozásnak –mértékét tekintve is- meg kell felelnie az arányosságnak, a szükségességnek és az ultima ratio elvének. Az arányosság elve, mint a törvényhozói mozgástér korlátja elemi jelentőségű, a jogállamiság elvéből következik, és tágabb értelemben tartalmazza a következő mércéket:

a)      alkalmasság elve: a polgárok alapjogaiba történő beavatkozásnak a beavatkozással követett cél elérésére alkalmasnak kell lenni

b)      szükségesség elve: a beavatkozásnak szükségesnek kell lenni, azaz enyhébb eszköznek nem szabad rendelkezésre állni, ami ugyan azon eredményhez vezet

c)      arányosság elve szűkebb értelemben: az érintettnek a beavatkozással terhelése nem lehet aránytalan a kívánt eredményhez képest, vagyis az egyént terhelő intervenciónak még ésszerű arányban kell állnia a beavatkozással elérhető társadalmi előnnyel.

Az arányosság elvéről a bünti jogban két értelemben beszélhetünk, egyrészt, hogy adott cselekmény bűncselekménnyé nyilvánítása a modern demokratikus társadalom értékével. Másfelől, hogy a arányos-e az elkövetőre a szankció.

A büntetendővé nyilvánítás és ennek arányossága: jogalkotónak arra kell választ adnia: egy magatartás büntetendővé nyilvánítása szükséges-e, továbbá az alkotmányos és az állami érdekkel össze egyeztethető-e, valamint, hogy a cél társadalmilag kívánatos és megfelelő-e. A büntetendővé nyilvánítás szükségszerűen valamelyik alapjogot sérti, az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha egy másik alapjog védelme teszi ezt szükségessé, de ez önmagában nem elegendő az is kell, hogy az megfeleljen az arányosság követelményének.

A jogkövetkezmény a szankció vizsgálata további két oldalról lehetséges: Különbséget tehetünk abszolút és névleges aránytalanság között.

Az abszolút arányosságon: A büntetőjogban a bűncselekménytípusok eltérő súlyához igazodó büntetési tételek egymással arányosságban összehasonlíthatók legyenek.

A névleges arányosság: a kiszabott jogkövetkezmények összehasonlítását jelenti.

Két dolog egybevetését jelenti: a bűncselekmények súlyának egybevetése, másrészt a szankciók súlyának egybevetése.

4. A kétszeres értékelés tilalma (ne bis in idem)

A magyar Alaptörvény XXVIII. cikkében (6) bekezdésben jelenik meg.

„… senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.”

A ne bis in idem-nek van egy átfogóbb tágabb és egy szűkebb jelentése. Tág értelemben a kétszeres értékelés tilalma a jogállamiság elvéből is levezethető alkotmányos princípium, amely a b.jogra a be.-re és a bv-re is vonatkoztatható, tehát a büntetőjog összképére. Az elkövetőt nem lehet ugyanazon cselekmény miatt kétszer büntetőjogi hátránnyal sújtani.

Szűkebb értelemben kifejezetten a büntetés kiszabása körében alkalmazandó, amely szerint a bíróság általában nem értékelheti a büntetés kiszabása során súlyosító vagy enyhítő körülményként a törvényhozó által törvényi tényállási (minősítő vagy privilegizáló) elemként már értékelt körülményt. Ez azt is kizárja, hogy a bíróság kétszeresen értékelje un. azt a tényt, állapotot, körülményt. A Bkv 56. értelmében ezen el „a büntetés befolyásoló körülmények értékelésénél is érvényes”Az állásfoglalás szerint a tv.hozó által tényállási elemként szabályozott, avagy a súlyosabb vagy enyhébb minősítés megalapozó körülményt nem lehet külön enyhítőként vagy súlyosítóként is értékelni.

A kétszeres értékelés tilalma tekinthető az egység-többség tana elvi alapjának is, amelynek értelmében az egy vagy több bűncselekmény megállapítása során egy körülmény sem értékelhető kétszeresen, de semmi sem maradhat értékelés nélkül. A büntetőeljárásról szóló 1998:XIX.tv (Be) rendelkezése szerint, ha az elkövető cselekményét a bíróság már jogerősen elbírálta (res iudicata), ellene ugyanazon büntetendő cselekményért újabb rendes eljárás nem indítható, illetve a már megindított eljárás tovább folytatásának akadályát képezi. Az elkövetés tárgyának és az elkövető személyének azonossága esetén áll fenn. A kétszeres végrehajtás tilalmát is magában foglalja az elv. A kétszeres értékelés tilalma jelentkezik a nemzetközi büntetőjog keretében is. Egy másik államban meghozott jogerős határozat akadályát képezi a haza büntetőeljárásnak. A nemzetközi törvényszékekre az elv ugyancsak irányadó. A könyv szerint az elv a törvényhozást is köti.

5. A büntetőjog szubszidiaritása és ultima ratio jellege

A szubszidiaritás alatt a jogban általánosságban a társadalmi viszonyokba történő állami beavatkozás behatárolása értendő. A szubszidiaritás elv két lényeges funkciót teljesít: az állami beavatkozás eszközeinek a korlátozását és intézkedéseinek legitimitását. A szubszidiaritás elve az amely megköveteli, hogy a társadalmi problémákat, konfliktusokat elsősorban ne büntetőjogi eszközökkel kezeljük. A szankciók esetében csak olyat és annyit kell elrendelni, ami feltétlenül szükséges a társadalom védelméhez. A büntetőjog a legvégső eszköz csak akkor vethető be, ha más már nem alkalmazható. A büntetőjog csak a legsúlyosabb jogsértésekre legvégső esetben legitim. Akkor amikor már más jogág szankciói nem segítenek.30/1992. (V.26.)ABh. Továbbá a 18/2000. (VI. 6)

Az ultima ratio elvet két irányba lehet értelmezni: egyrészt büntetőjogon belüli viszonylatban, ami azt jelenti, hogy a büntetőjogi eszköz alkalmasságát a többi büntetőjogi eszközhöz viszonyítva kell megítélni, és ha az összehasonlítás alapján az enyhébb eszköz alkalmas, akkor azt kell előnyben részesíteni. Másrészt büntetőjogon kívül is értelmezhető, amikor büntetőjogon kívüli eszközökkel vettjük össze. Binding német jogtudós szerint a büntetőtörvények fragmentáris karakterűek, tehát nem mindig tartalmazzák a jogtárgy védelem átfogó rendszeré, hanem a büntetésre érdemesség kritériuma alapján egyes kiválasztott súlypontokra korlátozódnak, vagyis jogtárgyak csak egy részét védik, és azokat sem mindig generálisan. Binding a büntetőjogot akcesszórius jogrendszernek nevezte. A kifejezés utalást tartalmaz a jogtárgyak sokaságára, amelyek valamennyi jogterületen szétszórtan megtalálhatók, és ebből a sokaságból a bünti.jog csak egy szeletet jelent. Maiwald kiemelte, hogy előbb említett definíciók mögött több jelentés húzódik meg, a büntetőjog szekunder jellegét részesíti előnyben. A büntetőjognak a jogi felelősségi, védelemi formák rendszerében kisegítő jelleggel ultima ratioként kell érvényesülnie.