A büntetőnorma szerkezete

A büntetőjogi tárgyú jogszabályok, törvények büntetőnormákat tartalmaznak.

A büntetőjogi normák elsődleges sajátossága, jellemzője a definícióként megjelenés, megközelítés és felfogás. A büntetőjogi normák meghatározzák mit tegyen, ne tegyen vagy tűrjön a norma címzettje, vagy módosítják ezeket a parancsokat.

A jogi normának három eleme van:

  • hipotézis,
  • diszpozíció,
  • szankció (jogkövetkezmény).

A hipotézis, azaz előtétel (feltétel) a normának az a része, amely meghatározza azt az élethelyzetet, amely a norma alkalmazásának feltétele.

A diszpozíció írja elő, hogy a hipotézis fennállása esetén a norma címzettje milyen cselekményt tanúsítson (mit tegyen, ne tegyen vagy tűrjön el).

Végül a szankció az a jogkövetkezmény, amelyet a norma a diszpozíció teljesüléséhez kapcsol.

A büntetőjogban a hipotézis és a diszpozíció részben összeolvad.

[Az emberölés fogalmát a Btk. 166.§ (1) bekezdése így határozza meg: „Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” E fogalomban az „aki” jelenti a hipotézist, hiszen a Btk. hatálya szerinti minden emberre vonatkozó normáról van szó.]

A diszpozíció  a Különös Részben felsorolt bűncselekmények meghatározását tartalmazó norma-elem, azaz egy bűncselekmény különös részi meghatározása.

Négy fajtája van:

  • egyszerű,
  • leíró,
  • hivatkozó és
  • keret.

a) Az egyszerű diszpozíció a bűncselekményt tulajdonképpen tautológiával, a nevével határozza meg. [Például az emberölés: „Aki mást megöl, bűntettet követ el.” Btk. 166.§ (1) bekezdés].

Az egyszerű diszpozíciók nyílt törvényi tényállások is, azaz nem tartalmazzák a bűncselekmény elkövetési magatartásának leírását, hanem minden magatartás, amely az adott eredmény létrehozására alkalmas elkövetési magatartás lehet.

b) A leíró diszpozíció a bűncselekményt lényeges ismérveivel határozza meg. [Pl. a lopást a Btk. 316.§ (1) bekezdése így határozza meg: „Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.”].

Önmagában az a tény, hogy az egyik diszpozíció részletesebb, a másik pedig nem, a jogbiztonság szempontjából nem jelent semmit.

c) A hivatkozó (utaló) diszpozíció a felesleges ismétlés elkerülése miatt a Btk.-n belül hivatkozik egy másik bűncselekményre, ahol a kérdéses tényállást már definiálták. [Pl. a közfeladatot ellátó elleni erőszak tényállása (Btk. 230.§) a hivatalos személy elleni erőszak tényállására utal vissza (Btk. 229.§).]

d) A keretdiszpozíció nem a Btk.-n belül utal valamely rendelkezésre, hanem más jogág szabályaira, amelyek az adott Btk. rendelkezést töltik ki tartalommal. Ilyenek a közlekedési bűncselekmények, ahol legtöbbször valamilyen közlekedési szabály megsértése összefüggésben van a bűncselekmény elkövetésével. [Pl. a Btk. 186.§ (1) bekezdése szerint: „Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A közúti közlekedés szabályait az 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól (KRESZ) tartalmazza és ezek megszegése tényállási elem.]