Bv. 10. tétel

Az elítélt jutalmazása. Az elítélttel szemben alkalmazható fegyelmi fenyítések, kényszerítő eszközök. Bv.tvr.41-43.§, Bv. szabályzat 61-67.§, 80-84.§.

Bv.Tvr.:

41. § (1) Az elítélt példamutató magatartásáért, a munkában elért eredményéért, a tanulásban tanúsított szorgalmáért, az elítéltek nevelésében való eredményes közreműködéséért, élet vagy jelentős anyagi érték megmentéséért vagy súlyos veszély elhárításáért jutalomban részesíthető.

(2) A jutalmak:

a) dicséret,

b) annak engedélyezése, hogy az elítélt soron kívül csomagot kapjon,

c) látogató fogadása soron kívül, a látogatási idő meghosszabbítása,

d) a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése,

e) tárgyjutalom,

f) pénzjutalom,

g) a fenyítés elengedése,

h) a végrehajtott fenyítés nyilvántartásának törlése,

i) rövid tartamú eltávozás,

j) kimaradás.

(3) A rövid tartamú eltávozás tartama évente fegyházban legfeljebb öt nap, börtönben legfeljebb tíz nap, fogházban és az átmeneti csoportban legfeljebb tizenöt nap, amely a szabadságvesztésbe beszámít. Ha az elítélt fizetett szabadsággal rendelkezik, az eltávozást a fizetett szabadságba be kell számítani.

41/A. § (1) Kimaradás annak az elítéltnek engedélyezhető, aki a szabadságvesztésből fegyházban legalább a büntetés tartamának felét kitöltötte, börtönben legalább hat hónapot, fogházban legalább három hónapot kitöltött, illetőleg, akit átmeneti csoportba helyeztek.

(2) A kimaradás tartama huszonnégy órát nem haladhat meg. A kimaradás idejére – az elítélt letétben lévő pénze terhére – a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka költőpénz kiadását engedélyezheti.

(3) Kimaradás elsősorban az elítélt családi kapcsolatainak fenntartása, a szabadulása után a munkahelyről és a lakásról való gondoskodás elősegítése érdekében engedélyezhető.

(4) Nem engedélyezhető kimaradás, ha az elítélt

a) ellen újabb büntető eljárás van folyamatban;

b) a kimaradással kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegte.

(5) A kimaradás az elítéltek csoportja részére is engedélyezhető. A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka dönti el, hogy a csoportos kimaradás kísérővel történik-e.

(6) A kimaradás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít.

42. § (1) A büntetésvégrehajtás rendjét vétkesen megsértő elítélttel szemben – nevelése, valamint a büntetésvégrehajtás rendjének biztosítása érdekében – a következő fenyítések alkalmazhatók:

a) feddés,

b)-c)

d) a személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése,

e)

f) magánelzárás,

g)

(2) A személyes szükségletekre fordítható összeg hat hónapig terjedő időre, legfeljebb ötven százalékkal csökkenthető.

(3)

(4) A magánelzárás fegyházban harminc, börtönben húsz, fogházban tíz napig terjedhet; engedélyezhető, hogy az elítélt dolgozzék.

(5) Magánelzárás terhes és kisgyermekes nővel szemben nem alkalmazható.

(6) A magánelzárás végrehajtása alatt az elítélt

a) nem küldhet és nem kaphat csomagot;

b) nem fogadhat látogatót, kivéve a lelkészt, valamint a szabadulás előkészítése érdekében a leendő munkáltatóját, a pártfogó felügyelőt és a karitatív szervezet megbízottját;

c) a személyes szükségleteire nem vásárolhat;

d) nem veheti igénybe a büntetés-végrehajtási intézet művelődési és sportolási lehetőségeit, sajtóterméket nem olvashat.

(7) Az elítélt a magánelzárás végrehajtása alatt is érintkezhet a védővel, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának engedélyével, felügyelettel meglátogathatja a súlyos beteg hozzátartozóját, részt vehet a hozzátartozója temetésén.

(8) A magánelzárás végrehajtása folytán elmaradt látogatás, csomagküldemény és az elítélt személyes szükségleteire szolgáló vásárlás a magánelzárás végrehajtása után engedélyezhető.

(9) Ha az orvos az elítélt egészségi állapota miatt a magánelzárás végrehajtásának folytatását nem javasolja, a magánelzárás végrehajtását félbe kell szakítani.

43. § (1) A fenyítés kiszabásánál figyelemmel kell lenni a fegyelemsértés súlyára és az elítélt eddigi magatartására, szem előtt tartva a fenyítés célját.

(2) Ha a fegyelemsértés szabálysértést is megvalósít, azt fegyelmi vétségként kell elbírálni.

(3) Ha a fegyelemsértés bűncselekményt is megvalósít, a fenyítés mellett a feljelentést is meg kell tenni.

(4) A büntetés-végrehajtási intézet magánelzárást kiszabó határozata ellen az elítélt a büntetés-végrehajtási bíróhoz fellebbezéssel élhet. A fellebbezést a határozat közlésekor nyomban be kell jelenteni; a fellebbezésnek a magánelzárás végrehajtására halasztó hatálya van.

(5) A fegyelmi eljárás rendjét külön jogszabály határozza meg.

Bv. szabályzat:

A kényszerítő eszközök

61. § (1) A törvényben meghatározott kényszerítő eszközök közül csak azok – addig és olyan mértékben – alkalmazhatók, amelyek az intézkedés eredményességéhez szükségesek.

(2) Kényszerítő eszköz valamely cselekmény (magatartás) megtorlásaként nem alkalmazható.

(3) A kényszerítő eszköz alkalmazását az elöljárónak – amint arra lehetőség nyílik – szóban, a szolgálat befejezése után két órán belül írásban is jelenteni kell.

62. § Testi kényszer az intézkedésnek passzívan ellenszegülő személlyel szemben is alkalmazható.

63. § A bilincs használatára és a bilincselés módjára az elítélt mozgását korlátozó eszközök alkalmazására vonatkozó szabályokat (48. §) kell megfelelően alkalmazni.

64. § Kényszerítő eszközként csak az arra kiképzett szolgálati kutyát lehet alkalmazni.

65. § (1) A hivatásos állomány tagja csak a bv. szervezetnél rendszeresített lőfegyver

t használhatja.

(2) A lőfegyver használata után gondoskodni kell a helyszín biztosításáról.

66. § A kényszerítő eszközök alkalmazása szempontjából a bv. szerv, illetve annak vagyona elleni támadásnak vagy rongálásnak minősül az olyan magatartás, amely a területén lévő vagy az üzemeltetését (működését) biztosító létesítmények, tárgyak, berendezések, járművek megszerzésére, használhatatlanná tételére, megrongálására vagy megsemmisítésére irányul.

67. § A bv. szervezet közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban álló olyan tagjait, akik munkakörüknél fogva az elítéltekkel közvetlen kapcsolatban állnak, a támadás elhárítására és a testi épségük védelmére könnygázszóró eszközzel lehet ellátni.

Az elítéltek jutalmazása

80. § (1) Az elítélt jutalmazására a személyi állomány tagja tehet javaslatot.

(2) A parancsnok a Bv. tvr. 41. §-a (2) bekezdésének a)-j) pontjaiban felsorolt valamennyi jutalom adására jogosult. Kizárólag a parancsnok jogosult a fenyítés elengedésére, a végrehajtott fenyítés nyilvántartásának törlésére, a rövid tartamú eltávozás és a kimaradás engedélyezésére.

(3) A parancsnokon kívül jutalmazásra jogosult személyeket és az általuk adható jutalmak körét – a Bv. tvr. rendelkezéseinek a keretein belül – az országos parancsnok intézkedésben határozza meg.

81. § (1) A dicséret szóban vagy írásban történhet. Az írásbeli dicséretet az elítélt nevelési nyilvántartásába be kell jegyezni.

(2) A jutalomként engedélyezett soron kívüli csomag súlyára és tartalmára a 91. § (2)-(3) bekezdésében foglaltak irányadók.

(3) A látogatási idő alkalmanként legfeljebb egy órával hosszabbítható meg.

(4) A személyes szükségletekre fordítható összeg egy hónapra, legfeljebb száz százalékkal növelhető.

(5) A tárgyjutalmak körét a parancsnok határozza meg.

(6)

(7) A fenyítés elengedése a kiszabott, de még végre nem hajtott fenyítésnek, illetve hátralévő részének az elengedését jelenti.

(8) A nyilvántartásból törölt fenyítést az elítéltről készített értékelő véleményekben nem lehet feltüntetni.

81/A. § Kimaradás és rövid tartamú eltávozás a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén is csak kivételesen engedélyezhető, ha további szabadságvesztést kell végrehajtani.

82. § (1) Nem engedélyezhető rövid tartamú eltávozás, ha

a) az elítélttel szemben más ügyben újabb büntetőeljárás van folyamatban;

b) az elítéltet a korábbi távolléte alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított legalább három évig;

c) az elítélt a korábbi távollétéről önhibájából nem tért vissza, az intézetbe való visszaszállítástól számított egy évig;

d) az elítélt a korábbi távollétéről önhibájából késve tért vissza, illetve ittasan vagy bódult állapotban visszatérve az intézet rendjét megzavarta, a visszaérkezéstől számított hat hónapig.

(2) Rövid tartamú eltávozás nem engedélyezhető olyan helységbe, ahonnan az elítéltet kitiltották, kivéve, ha azt a rendőrség előzetesen engedélyezte.

(3) Rövid tartamú eltávozás – kivételesen – az (1) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén is engedélyezhető, ha az elítélt

a) átmeneti csoportban van;

b) a várható szabadulása négy hónapon belül esedékes;

c) személyi vagy családi körülményei az eltávozást különösen indokolják.

 

83. § A kimaradás feltételeként a Bv. tvr. 41/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időtartamnál a szabadságvesztésbe beszámított előzetes letartóztatásban töltött időt is figyelembe kell venni.

84. § (1) A rövid tartamú eltávozásra, illetve kimaradásra bocsátott elítéltet igazolással kell ellátni, amely a személyazonosságot, az engedélyező szervet és személyt, a távollét jogcímét, időtartamát, a kijelölt tartózkodási helyet, továbbá a rendőrségnél való jelentkezési kötelezettséget tartalmazza.

(2) Az igazoltatásra jogosult személy felszólítására az elítélt az (1) bekezdésben meghatározott igazolást köteles bemutatni.

(3) A rövid tartamú eltávozásról és a kimaradásról az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot értesíteni kell.