Bv. 12. tétel

Az elítéltek elhelyezése. A fogvatartás rendje és biztonsága. Az elítélt munkáltatása, képzése. Bv.tvr.30-31.§,39.§, Bv. szabályzat 32-52.§, 54-60/A.§, 101-166.§, 210-217.§, 223-232.§.

Bv.tvr.:

30. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása során a nőket a férfiaktól, a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól el kell különíteni.

(2) Az elítélteket egyedül, ha azonban ennek feltételei hiányoznak, közösen kell elhelyezni.

(3) A büntetés-végrehajtási intézet házirendjét a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka határozza meg.

31. § (1) Ha az elítélt kóros elmeállapotúvá [Btk. 24. § (1) bek.] válik, és emiatt a szabadságvesztést nem lehet végrehajtani, az igazságügyi elmegyógyító intézetben kell elhelyezni. Az itt eltöltött idő a szabadságvesztésbe beszámít.

(2) Gondot kell fordítani a személyiségzavarban szenvedő elítéltek gyógyítására, sajátos nevelésére és oktatására.

39. § (1)

(2) Az elítéltet – büntetésének tartamához képest – betanított munkás, illetve szakmunkásképzésben kell részesíteni.

(3) Indokolt esetben lehetővé kell tenni, hogy az elítélt középfokú tanulmányokat végezzen, illetve a megkezdett felsőfokú tanulmányokat folytassa.

(4) Az elítélt a vizsgára felkészüléshez a munka alól – a jogszabályban meghatározott időre – felmenthető.

(5) Lehetőséget kell adni az elítélt önképzésére.

Bv.szabályzat:

A fogvatartás rendje, a házirend és napirend

32. § Az intézetben a fogvatartás törvényes végrehajtásához szükséges rendet kell fenntartani. A rend kialakítása és fenntartása a bv. szervezet feladata.

33. § A fogvatartás rendjének fenntartása érdekében az elítélt nem bízható meg olyan feladattal, amelynek végrehajtása során más elítélttel alá- és fölérendeltségi viszonyba, illetve más elítélt személyiségi jogait sértő adat birtokába kerülhet.

34. § (1) Az elítéltet megillető jogok gyakorlásának és a kötelességek teljesítésének rendjét házirendben kell szabályozni.

(2) A házirend tartalmazza:

a) az elítéltek napirendjét;

b) az elítéltek intézeten belüli foglalkoztatására, mozgására, tartózkodására és a munkavégzés rendjére vonatkozó szabályokat;

c) a panaszok, kérelmek, bejelentések, illetve egyéb jogorvoslatok előterjesztésének a rendjét;

d) az elítélt viselkedési szabályait;

e) a látogatók fogadásának, valamint az intézet elhagyásának a szabályait;

f) a szükségleti cikkek vásárlásának idejét, módját;

g) az elítélt által küldött, vagy a részére érkezett levelek, csomagok kezelésére vonatkozó szabályokat;

h) az elítéltek tartózkodására és foglalkoztatására szolgáló helyiségek használatának rendjét;

i) az egyházi szertartások, a karitatív és a missziós rendezvények időrendjét;

j) a távbeszélő készülék használatának rendjét és feltételeit;

k) az elítéltnél tartható tárgyak fajtánként meghatározott mennyiségét [21. § (1) bek.];

l) a körleten betartandó balesetvédelmi és tűzvédelmi előírásokat;

m) a dohányzással kapcsolatos rendelkezéseket.

(3) Az elítéltet a házirendben tájékoztatni kell a pártfogó felügyelői szolgálat önkéntes igénybevételének lehetőségéről.

(4) A házirend megtartására, valamint megszegésének a következményeire az elítéltet figyelmeztetni kell.

(5) A házirendtől csak a parancsnok engedélyével lehet eltérni.

35. § (1) A napirendben kell meghatározni minden olyan tevékenységet, amely a bv. szerv napi folyamatos működését biztosítja, így az ébresztő és a takarodó, a nyitás és zárás, a létszámellenőrzés, az étkezés, a szabad levegőn való tartózkodás, a munkavégzés, az oktatás, az orvosi rendelés, a szabadidő eltöltése és a jogorvoslatok előterjesztése idejét és helyét.

(2) A takarodó és az ébresztő között legalább nyolc óra folyamatos pihenőidőt kell biztosítani.

(3) Az étkezésre naponta háromszor, esetenként legalább húsz percet kell biztosítani.

A fogvatartás biztonsága

36. § (1) A fogva tartás biztonsága olyan állapot fenntartását jelenti, amelynél az intézetben, illetve büntetés-végrehajtási feladat teljesítése miatt az intézet területén kívül tartózkodó személyek élete, testi épsége, szabadsága, a büntetés-végrehajtás anyagi javainak sértetlensége, valamint a büntetés-végrehajtási feladatok zavartalan ellátása a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően biztosított.

(2) A fogvatartás biztonságát jelentős mértékben sértő vagy veszélyeztető olyan események, amelyek jogszabályban meghatározott külön intézkedések bevezetését teszik szükségessé, rendkívüli eseménynek minősülnek.

37. § (1) Az őrzés az elítélt meghatározott helyen való tartására, életének és testi épségének a megóvására, az intézet és az ahhoz tartozó létesítmények, illetve területek védelmére irányuló tevékenység, amelyet jogszabály alapján rendszeresített fegyverrel, illetve technikai eszközökkel, vagy szolgálati kutyával látnak el.

(2) A felügyelet az elítélt meghatározott helyen való tartózkodásának, tevékenységének folyamatos – közvetlen vagy közvetett – irányítása.

(3) Az ellenőrzés az elítélt meghatározott helyen való tartózkodásának, tevékenységének az időszakos figyelemmel kísérése.

(4) Az őrzési, felügyeleti és ellenőrzési feladatok ellátásának rendjét, az elítélt végrehajtási fokozatának, biztonságra veszélyességének és az intézet sajátosságainak a figyelembevételével a parancsnok határozza meg.

Az elítéltek elhelyezése és elkülönítése

38. § (1) Zárkában kell elhelyezni

a) a fegyház fokozatú, illetve általában a börtön fokozatú elítéltet;

b) a biztonsági okból elkülönített elítéltet;

c) az ideiglenesen befogadott elítéltet;

d) a különleges biztonságú körletre, illetve zárkába, valamint a hosszú időre ítéltek körletére elhelyezett elítéltet.

(2) Lakóhelyiségben lehet elhelyezni

a) a fogház, kivételesen a börtön fokozatú elítéltet;

b) azt az elítéltet, aki a szabadságvesztést enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának az elrendelése alapján tölti;

c) az átmeneti csoportba helyezett elítéltet;

d) a szabadságát töltő elítéltet.

39. § (1) Az elhelyezés során

a) a különböző végrehajtási fokozatba tartozókat egymástól,

b) a férfiakat a nőktől,

c) a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól,

d) az előzetesen letartóztatottakat az elítéltektől,

e) a fekvőbetegeket az egészségesektől, a betegek közül a fertőzőket a nem fertőzőektől, a HIV-fertőzőtteket a többi fogvatartottól,

f) a dohányzókat a nem dohányzóktól

el kell különíteni.

(2) Jogszabály az (1) bekezdésben foglaltakon túl, az elkülönítés egyéb szempontjait is meghatározhatja.

(3)

(4) Az elkülönítést külön körleten, ennek elkülönített részén, illetve külön zárkában vagy lakóhelyiségben kell végrehajtani.

40. § (1) A gyógykezelés érdekében a különböző végrehajtási fokozatú elítéltek a kórteremben, a betegszobában, a fertőző elkülönítőben, illetőleg az e célra kijelölt zárkában közösen helyezhetők el.

(2) Végrehajtási fokozattól függetlenül az elítéltek – az adott csoporton, részlegen vagy körleten belül – együtt helyezhetők el a gyógyító-nevelő és az átmeneti csoportban, a prevenciós részlegen, a hosszú időre ítéltek körletén, valamint az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása során és az anya-gyermek együttes elhelyezése esetén.

(3) A különböző végrehajtási fokozatú elítéltek a munkahelyen együtt dolgozhatnak, az iskolai oktatásban, szakmai képzésben, a sport és a kulturális, valamint a vallási rendezvényeken, illetve az orvosi (egészségügyi) rendelésen közösen részt vehetnek, a szabad levegőn, illetőleg a közös étteremben együtt tartózkodhatnak.

41. § (1) Az elítéltek elhelyezési körletét az intézet egyéb területeitől, az egyes körletrészeket pedig szükség szerint egymástól el kell különíteni.

(2) Az elhelyezési körleteket és az elítéltek munkahelyeit biztonsági szempontból minősíteni kell. A parancsnok határozza meg, hogy a körleten, illetve a munkahelyen milyen biztonsági csoportba sorolt elítélt helyezhető el, illetőleg foglalkoztatható.

(3) A fegyház fokozatú, továbbá a 47. § és 47/A. § hatálya alá tartozó elítéltek zárkáinak az ajtaját zárva kell tartani.

(4) Ha a fegyház fokozatú elítélt számára az intézet meghatározott részén a felügyelet nélküli mozgást engedélyezték, vagy az elítélt átmeneti csoportba került, a zárkák ajtaját a napirendben meghatározott ideig kell nyitva tartani. A parancsnok a fegyház fokozatú elítélteknél a zárkaajtók nyitvatartását kivételesen egyéb esetekben is engedélyezheti.

(5) A börtön, illetve a fogház fokozatú elítéltnél a zárka, illetve a lakóhelyiség ajtaját a reggeli létszámellenőrzéstől az esti létszámellenőrzésig – a napirendben meghatározott esetektől vagy a parancsnok eltérő rendelkezésétől eltekintve – nyitva kell tartani.

(6) Arra az időre amikor az elítéltek nem tartózkodnak a zárkában vagy a lakóhelyiségben, az ajtókat zárva kell tartani.

Az elítéltek biztonsági csoportba sorolása

42. § (1) Az elítéltet a befogadási bizottság a fogvatartás biztonságára való veszélyesség növekvő mértéke szerint az I., a II., a III., illetve a IV. biztonsági csoportba sorolja.

(2) A biztonsági csoportba való besorolásnál

a) az elkövetett bűncselekményt (annak jellegét és körülményeit), a szabadságvesztés időtartamát és végrehajtási fokozatát, a részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélés tényét, a szabadságvesztésből még le nem töltött időt, a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének az időpontját,

b) az elítélt személyiségét, előéletét, egészségi és fizikai állapotát, kapcsolattartását,

c) új büntetőeljárás indítása esetén az ennek alapjául szolgáló magatartás jellegét és körülményeit,

d) az intézet, illetve a foglalkoztatás biztonsági szempontú sajátosságait

kell figyelembe venni.

(3) A (2) bekezdésben foglalt szempontok értékelése alapján

a) az I. biztonsági csoportba lehet besorolni azt az elítéltet, aki az intézet rendjét várhatóan betartja, szökésétől vagy más bűncselekmény elkövetésétől nem kell tartani, és a biztonságos fogvatartás általában ellenőrzéssel is biztosítható;

b) a II. biztonsági csoportba lehet besorolni az elítéltet, ha arra lehet következtetni, hogy veszélyeztetheti az intézet rendjét, a biztonságos fogvatartás azonban felügyelettel vagy ellenőrzéssel is biztosítható;

c) a III. biztonsági csoportba az elítélt akkor sorolható, ha arra lehet következtetni, hogy az intézet rendjével tudatosan szembehelyezkedik, és a biztonságos fogvatartás csak őrzéssel vagy felügyelettel biztosítható;

d) a IV. biztonsági csoportba kell besorolni azt az elítéltet, akinél alapos okkal arra lehet következtetni, hogy az intézet rendjét súlyosan sértő cselekményt, szökést, a saját vagy mások életét, testi épségét sértő vagy veszélyeztető magatartást fog tanúsítani, illetve ilyen cselekményt már elkövetett, és a biztonságos fogvatartás csak őrzéssel, kivételesen felügyelettel biztosítható.

(4) Ha a biztonsági csoportba való besoroláshoz szükséges adatok, ismeretek hiányosak, azok megszerzéséig az elítéltet a III. biztonsági csoportba kell besorolni.

43. § (1) Az elítélt biztonsági csoportba sorolását legalább évenként, a III. biztonsági csoportba soroltaknál legalább hat hónaponként, a IV. biztonsági csoportba soroltaknál legalább három hónaponként a befogadási bizottság felülvizsgálja.

(2) A besorolás alapjául szolgáló körülmények változása esetén a befogadási bizottság – halaszthatatlan esetben a parancsnok – az elítélt biztonsági csoportját az (1) bekezdés szerinti határidőktől függetlenül is köteles megváltoztatni.

44. § (1) A biztonsági csoportba való besorolás az elítélt törvényben meghatározott jogait nem érinti, a különböző biztonsági csoportokban a jogok gyakorlásának módját és rendjét az intézet házirendje határozza meg.

(2) A biztonsági csoportba való besorolás indokairól az elítélt csak akkor tájékoztatható, ha a tájékoztatás a fogvatartás biztonságát nem veszélyezteti.

Biztonsági intézkedések

45. § (1) A fogvatartás rendjét és biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekmények megelőzésére, illetve megszüntetésére az elítélttel szemben a következő biztonsági intézkedések alkalmazhatók:

a) biztonsági elkülönítés;

b) különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezés;

c) a mozgást korlátozó eszközök alkalmazása;

d) a személymotozás;

e) a biztonsági ellenőrzés, a biztonsági vizsgálat és a biztonsági szemle;

f) az ajtók zárva tartásának elrendelése;

g) az egyes jogok gyakorlásának a Bv. tvr.-ben meghatározott felfüggesztése.

(2) Indokolt esetben több biztonsági intézkedés együtt is alkalmazható.

Biztonsági elkülönítés

46. § (1) Az elítélt biztonsági elkülönítésére akkor kerülhet sor, ha az intézet rendjét, biztonságát súlyosan sérti vagy veszélyezteti, ha csoportos ellenszegülésben vesz részt, a táplálkozást, az utasítás végrehajtását, a munkavégzést megtagadja, illetve ön- és közveszélyes magatartást tanúsít.

(2) A biztonsági elkülönítés az elítélt elhelyezésének megváltoztatását jelenti, az elítélt az e célra szolgáló helyiségben is elkülöníthető. Nem kell az elhelyezést megváltoztatni, ha az elítélt egyszemélyes elhelyezésben van, és a zárkában hagyása a biztonsági elkülönítés célját nem veszélyezteti.

(3) A biztonsági elkülönítés elrendelésére és megszüntetésére a parancsnok vagy a személyi állomány általa megbízott tagja jogosult. A biztonsági elkülönítés csak az elrendelésre okot adó körülmény megszűnéséig, de legfeljebb tíz napig tarthat, ezt egy alkalommal legfeljebb tíz nappal a parancsnok meghosszabbíthatja.

(4) A biztonsági elkülönítés ideje alatt az elítélt

a) állandó felügyelet alatt áll,

b) az intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,

c) látogatójával biztonsági beszélőfülkében vagy biztonságtechnikai eszközön keresztül érintkezhet,

d) az elítéltek öntevékeny szervezeteiben nem vehet részt,

e) az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeit nem veheti igénybe, önképzést folytathat,

f) saját ruhát nem viselhet,

g) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott korlátozások együttesen vagy külön-külön alkalmazhatók, erről az elrendelőnek írásban kell határoznia.

(6) A biztonsági elkülönítés szükségességét – a (7) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve – a parancsnoknak ötnaponként felül kell vizsgálnia.

(7) Az ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsító elítéltet az erre a célra kialakított helyiségben kell elhelyezni, és haladéktalanul intézkedni kell orvosi vizsgálata iránt. Az elkülönítés legfeljebb hat óra időtartamú lehet, az elkülönítés szükségességét azonban kétóránként felül kell vizsgálni.

Különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezés

47. § (1) A IV. biztonsági csoportba sorolt elítélt különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezhető.

(2) Különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezhető az elítélt akkor is, ha életének vagy testi épségének a védelme más módon nem biztosítható.

(3) A különleges biztonságú zárkában, illetve körleten elhelyezett elítélt

a) állandó felügyelet alatt áll,

b) az intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,

c) munkát a különlegesen kialakított körletrészen belül, illetve a parancsnok által kijelölt helyen végezhet,

d) az elítéltek öntevékeny szervezeteiben nem vehet részt,

e) az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeit csak a különlegesen kialakított körletrészen belül, illetve a parancsnok külön engedélyével veheti igénybe, önképzést folytathat,

f) saját ruhát – a (2) bekezdés alapján különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezett elítélt kivételével – nem viselhet,

g) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható.

(4) A különleges biztonságú zárkában, illetve körleten elhelyezett elítéltre vonatkozó végrehajtási szabályokat a házirend tartalmazza.

(5)-(6)

(7) A különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezést az elrendelő haladéktalanul megszünteti, ha annak indokai már nem állnak fenn.

(8) A rendelet alkalmazásában

a) különleges biztonságú zárka: olyan sajátos szabályok alapján működtetett, speciálisan kialakított és felszerelt helyiség, ahová az (1) és (2) bekezdésben meghatározott elítéltet egyedül kell elhelyezni. Az intézetek különleges biztonságú zárkaként működtetett zárkáit az országos parancsnok intézkedésben határozza meg;

b) különleges biztonságú körlet: az országos parancsnok intézkedésében kijelölt intézetnek az e célra kialakított, különleges biztonságú zárkákból és a hozzájuk tartozó helyiségekből álló, elkülönített része, ahová az (1) és (2) bekezdésben meghatározott elítélt végrehajtási fokozattól függetlenül helyezhető el.

Hosszú időre ítéltek körletére helyezés

47/A. § (1) Az életfogytig tartó vagy legalább tizenöt évi szabadságvesztés büntetését töltő elítélt, hosszú időre ítéltek körletére helyezhető, ha a magatartása, a szabadságvesztés végrehajtása során tanúsított együttműködési készsége és egyéni biztonsági kockázatértékelése alapján különleges kezelése és elhelyezése indokolt.

(2) A hosszú időre ítéltek körlete az országos parancsnok intézkedésében kijelölt intézetnek az e célra kialakított, különleges biztonságú zárkákból és a hozzájuk tartozó helyiségekből álló, elkülönített része.

(3) A hosszú időre ítéltek körletén elhelyezett elítéltre a 47. § (3) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott szabályok vonatkoznak, és

a) az elítéltek öntevékeny szervezeteiben való részvétele korlátozható,

b) az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeit csak a körleten belül, illetve a parancsnok külön engedélyével veheti igénybe, önképzést folytathat,

c) magánál tartható tárgyainak köre korlátozható,

d) számára a Bv. tvr. 36. § (1) bekezdés c) pontjában és (3) bekezdésében biztosított kapcsolattartás gyakorisága növelhető.

(4) A hosszú időre ítéltek körletén elhelyezett elítéltekre vonatkozó végrehajtási szabályokat a házirend tartalmazza.

(5) Az elítélt hosszú időre ítéltek körletére helyezését a befogadási és foglalkoztatási bizottság legfeljebb hat hónapra rendelheti el, amelyet az elítélt kérelmére alkalmanként további hat hónapra meghosszabbíthat, vagy azt haladéktalanul megszünteti, ha az elhelyezés feltételei nem állnak fenn.

(6) Az elhelyezés megszüntetését követő egy év elteltével az elítélt, ha ennek feltételei fennállnak ismét a hosszú időre ítéltek körletére helyezhető.

Az elítélt mozgását korlátozó eszközök alkalmazása

48. § (1) Amennyiben a bilincs kényszerítő eszközként való alkalmazásának a törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn, az elítélt mozgásának a korlátozása azonban a fogvatartás biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekmény megelőzése érdekében szükséges, korlátozó eszközként – ha az elítélt egészségi állapota azt megengedi – bilincs, vagy a végtagra helyezett, testi sérülést nem okozó más eszköz alkalmazható.

(2) A mozgáskorlátozó eszköz, ha azt az elítélt kísérése vagy intézeten kívüli őrzése során alkalmazzák, annak idejére; egyébként az elrendelési ok megszűnéséig, de legfeljebb folyamatosan tizenkét óra időtartamra alkalmazható.

(3) A mozgás korlátozása történhet a kezek előre vagy hátra bilincselésével, két vagy több személy egymáshoz rögzítésével, bilincs és bilincsrögzítő öv együttes alkalmazásával, vezetőszárral ellátott bilincstag (vezető bilincs), valamint egyéb, a végtag rögzítésére alkalmas eszköz használatával is.

(4) Mozgást korlátozó eszköz, előállítás esetén pedig a vezető bilincs alkalmazásának az elrendelésére és megszüntetésére a parancsnok vagy a személyi állomány általa megbízott tagja jogosult.

(5) Büntető ügyben történő előállításkor az eljáró ügyész, illetőleg a bíróság elrendelheti az alkalmazott mozgáskorlátozó eszköz eltávolítását. Az előállító őr az erre vonatkozó rendelkezést köteles végrehajtani. Az intézkedés nem vonatkozhat a vezetőbilincs eltávolítására.

(6) Ha az elítélt meghatározott helyen tartása másként nem biztosítható – a járművön való szállítást kivéve – átmeneti intézkedésként végtagja tárgyhoz is rögzíthető.

A személymotozás

49. § (1) Biztonsági intézkedésként az elítélt megmotozható, személyes használati tárgyai és teljes ruházata átvizsgálható. Az intézkedésnél technikai eszköz és szolgálati kutya is igénybe vehető.

(2) A személymotozást csak a személyi állománynak az elítélttel azonos nemű tagja végezheti.

(3) A személymotozás, illetve a ruházat átvizsgálása nem történhet szeméremsértő módon. A test üregeinek átvizsgálását csak orvos végezheti, a vizsgálaton az őrzést vagy felügyeletet ellátó személyen kívül más nem lehet jelen.

(4) Ha az elítélt a személyes használati tárgyainak az átvizsgálásánál nincs jelen, az intézkedést – jegyzőkönyv felvétele mellett – két tanú jelenlétében kell foganatosítani. A jegyzőkönyv egy példányát az elítéltnek át kell adni.

A biztonsági ellenőrzés, a biztonsági vizsgálat és a biztonsági szemle

50. § (1) A zárkák, a lakóhelyiségek, a munkaterületek, az egészségügyi helyiségek és az elítéltek tartózkodására szolgáló egyéb helyiségek biztonsági ellenőrzését naponta kell végrehajtani, ez kiterjed a nyílászáró szerkezetek biztonságára, a falak, a mennyezet, a padozat és a rácsok épségére is. Az ellenőrzésnél elítélt nem lehet jelen.

(2) Az intézet biztonságának fenntartása, a rendkívüli események megelőzése, megszakítása, felszámolása érdekében a napi biztonsági ellenőrzésen túl az intézet helyiségei, területei a nap bármely szakaszában átvizsgálhatók.

(3) Az intézet valamennyi helyiségére és létesítményére kiterjedő biztonsági szemlét szükség szerint, de fegyházban legalább kéthavonta, börtönben legalább négyhavonta, fogházban legalább félévenként kell végrehajtani, ennek során el kell végezni az elítéltek személyi motozását, ellenőrizni kell a biztonsági berendezési és felszerelési tárgyak meglétét, rendeltetésszerű használatát.

51. § Az intézetben évente legalább egy alkalommal a biztonsági rendszer valamennyi területét átfogó biztonsági vizsgálatot kell tartani.

Az ajtók zárva tartásának elrendelése

52. § A parancsnok biztonsági okból, rendkívüli esemény bekövetkezésének a megelőzése, megszakítása vagy felszámolása érdekében – a kiváltó ok megszűnéséig, a végrehajtási fokozattól függetlenül – elrendelheti az elítéltek elhelyezési körletén az ajtók zárva tartását.

A munkáltatás fogalma, szervezete és formái

101. § (1) Munkáltatásnak minősül az elítélt szervezett foglalkoztatásának az a formája, amikor a munkavégzés rendszeresen, díjazás ellenében történik.

(2) E rendelet alkalmazásában munkáltató alatt az elítéltet munkával foglalkoztató intézetet vagy az e célra alapított gazdálkodó szervezetet kell érteni.

(3) Az elítéltnek a Bv. tvr. 44. § (5) bekezdése szerinti más gazdálkodó szervezetnél (a továbbiakban: más gazdálkodó szervezet) történő munkáltatása esetén az elítélt hozzájárulását akár szóban, akár írásban visszavonhatja. Ha az elítélt nyilatkozatát szóban teszi meg, arról jegyzőkönyvet kell felvenni. A felmondási időt a nyilatkozatnak az elítéltet fogva tartó intézettel való közlés napjától kell számítani.

(4) Az elítélt más gazdálkodó szervezetnél nem végezhet munkát, ha

a) ott a szabadságvesztés megkezdése előtt vezető tisztségviselő vagy tulajdonos volt, üzletrésszel rendelkezett, illetve e körülmények bármelyike a szabadságvesztés végrehajtása alatt is fennáll;

b) olyan munkakörben foglalkoztatnák, amelyet jogszabály rendelkezése szerint csak büntetlen előéletű személy tölthet be;

c) a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényben meghatározott közeli hozzátartozójával kerülne alá-fölérendeltségi vagy elszámolási viszonyba.

A díjazás nélküli munkavégzés

102. § (1) Nem minősül munkáltatásnak az elítéltnek a Bv. tvr. 33. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján, az intézet tisztán tartásában és ellátásában való díjazás nélküli kötelező részvétele.

(2) A díjazás nélküli munkavégzés ideje a napi négy órát, havonta összesen a huszonnégy órát nem haladhatja meg. A munkavégzést megelőzően az elítélt munkavégző képességéről orvosi nyilatkozatot kell beszerezni. Az intézet orvosa a díjazás nélküli munkavégzés idejét az elítélt egészségi és fizikai állapotára vagy életkorára tekintettel csökkentheti.

(3) A díjazás nélküli munkavégzés idejére az elítéltet szükség szerint el kell látni munkaruhával és lábbelivel, szakmai és munkavédelmi oktatásban kell részesíteni, balesetét a munkabalesetre vonatkozó jogszabály szerint kell elbírálni.

(4) A díjazás nélküli munkavégzésről az intézet nyilvántartást vezet.

A munkáltatás általános szabályai

103. § (1) Az elítélt munkáltatására a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 25. §-ában, 51. § (2) bekezdésében, 60. § (1) bekezdésében, 86-91. §-ában, 92. § (1) bekezdésében, 93. §-ában, 94. § (1) bekezdésében, 96. § (1) bekezdésében, 97. §-ában, 99. § (1), (2), (3), (5) és (6) bekezdésében, 101-102. §-ában, 104. § (1), (2) és (4) bekezdésében, 105. § (1) és (4) bekezdésében, 106. § (1) bekezdésében, 107. §-ában, 108. § (2) bekezdésében, 110-112. §-ában, 113. § (1) és (3) bekezdésében, 114. §-ában, 140-144. §-ában, 145. § (2) bekezdésében, 286. §-ában foglaltakat az e Címben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A munkáltató az e Címben meghatározott kérdések szabályozására munkáltatási szabályzatot (a továbbiakban: szabályzat) készít.

104. § (1) Az elítélt munkába állításáról az elítélt 19/C. §-a szerinti nyilatkozatára figyelemmel – a munkakör és a munkáltató megjelölésével – a befogadási bizottság dönt. A munkaköri alkalmasság megállapításáig az elítélt nem állítható munkába. Ha az elítélt munkáltatása más gazdálkodó szervezetnél történik az elítéltet fogva tartó intézet köteles meggyőződni arról, hogy az elítélt munkaköri alkalmassági vizsgálatát elvégezték.

(2) A Bv. tvr. 44. § (1a) bekezdésében felsorolt eseteken túlmenően mentesül az elítélt a munkavégzési kötelezettség alól:

a) amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti;

b) közeli hozzátartozója súlyos betegsége vagy halála esetén legalább két munkanapon át, ha a parancsnok a látogatást, illetve a temetésen való részvételt engedélyezte;

c) ha keresőképtelen beteg;

d) a kötelező orvosi vizsgálat teljes időtartamára, valamint a véradás miatt távol töltött időre, de legfeljebb egy munkanapra;

e) ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni;

f) a munkáltató engedélye alapján.

(3) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés szempontjából elháríthatatlan oknak minősül az intézetnek az elítélt jogai érvényesítésével, illetve a kötelezettségei teljesítésével kapcsolatos, valamint a fogvatartás rendjének és biztonságának a fenntartása érdekében tett intézkedése.

(4) Ha a Bv. tvr. 44. § (1a) bekezdés b) vagy e) pontja szerinti feltétel bekövetkezik a fogvatartott nőt, illetve a nyugdíj korhatárt betöltött elítéltet tájékoztatni kell arról, hogy a továbbiakban munkavégzési kötelezettség nem terheli, és ezzel egyidejűleg írásban nyilatkoztatni kell arról, hogy a munkáltatásban továbbra is részt kíván-e venni. Ha az elítélt a további munkáltatását kéri, az intézet lehetőségeihez képest kell munkával foglalkoztatni a munkavégzésre nem köteles elítéltet.

105. § (1) A munka jellegének megfelelően az elítélteket szervezeti egységekbe lehet beosztani.

(2) Az elítélt a biztonság, a munkafegyelem és a rend fenntartása érdekében a munkahelyre vagy a munkakörre utaló jelzés viselésére kötelezhető.

106. § (1) A munkáltató köteles

a) az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit a jogszabályokban előírtak szerint biztosítani;

b) a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, az előírt oktatásokat megtartani;

c) a munka jellegének és a munkában részt vevő elítéltek összetételének megfelelő munkarendet kialakítani;

d) a munkát folyamatosan szervezni;

e) a végzett munkáért díjazást fizetni;

f) a munkafolyamatokat, illetve a munkaköröket munkavédelmi szempontból veszélyességi fokozatokba sorolni;

g) a munkáltatásból az elítélteket megillető jogok gyakorlását biztosítani;

h) a munkába állítás előtt, azt követően pedig a jogszabály előírása szerint az elítéltet munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatra küldeni.

(2) Az elítélt köteles

a) a kijelölt időben és helyen a munkát a munkáltató utasítása szerint elvégezni;

b) munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és technológiai utasítások szerint végezni.

107. § A munkáltató – törvényben meghatározott keretek között – a munkáltatással kapcsolatos jogok és kötelezettségek érvényesítéséhez szükséges adatokat nyilvántartja.

A munkaidő

108. § (1) A munkaidőkeretet – az intézet házirendjének a figyelembevételével – a munkáltató állapítja meg.

(2) Szabályzat egyes munkaköröknél (munkaterületeken) napi nyolc óránál rövidebb munkaidőt is megállapíthat.

(3) Az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt napi munkaidejének megállapítására külön jogszabály az irányadó. E munkaköröket, a munkában tölthető időt, a tevékenységre folyamatosan vagy megszakításokkal fordítható időt és az ehhez szükséges munkaszervezési intézkedéseket a munkáltató – a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonásával, jogszabályban meghatározott keretek között – szabályzatban határozza meg.

A munkaidő beosztása

109. § (1) A munkavégzés idejét, a munkaidő kezdetét, végét, a munkaközi szünet időtartamát és a műszakok beosztását a munkarendben kell meghatározni.

(2) A munka jellegétől függően osztott munkaidő is megállapítható.

(3) Több műszak esetén az elítélt műszakbeosztását hetente változtatni kell.

110. § A tizennyolc éven aluli fiatalkorú, továbbá az elítélt nő – a terhesség megállapításától gyermeke hat hónapos koráig, illetve, ha a gyermek az intézetben van elhelyezve, egyéves koráig – éjszakai munkára nem osztható be.

111. § Az iskolai tanulmányokat folytató vagy szakképzésben részt vevő elítélt munkaidő beosztását úgy kell meghatározni, hogy az iskolai oktatásban, képzésben részt tudjon venni.

Az oktatásban részt vevők munkaidő-kedvezménye

112. § (1) Az általános iskolai, a középiskolai és a szakiskolai oktatásban részt vevő elítélteket a vizsgára (beszámolóra) való felkészüléshez tanévenként a munkavégzés alól legalább öt munkanapra fel kell menteni.

(2) A felmentést a vizsgát (beszámolót) megelőzően legfeljebb egy hónappal, a parancsnok engedélyezi.

(3) Az (1) bekezdés szerint tanulmányokat folytató részére az oktatási napokon – az oktatási időt nem számítva – egy óra munkaidő-kedvezmény jár.

(4) A munkavégzés alóli mentesség időtartamára és a munkaidő-kedvezmény idejére az elítéltet az előző havi munkadíjának időarányos része illeti meg. Ha az elítélt az előző hónapban nem dolgozott, a térítést az alapmunkadíj [124. § (2) bekezdés] alapján kell megállapítani.

A pihenőidő

113. § Ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja, valamint minden további három óra munkavégzés után az elítélt részére – a munkaidőn belül, a munkavégzés megszakításával – legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani. A munkaközi szünet tartamát szabályzatban kell meghatározni.

114. § A szabályzat – az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt kivételével – a napi munkavégzés befejezése és a másnapi munkakezdés között tizenegy óránál rövidebb, de legalább nyolc óra pihenőidő biztosítását írhatja elő

a) a készenléti jellegű munkakörben,

b) a megszakítás nélküli, illetve

c) a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá

d) az idénymunkát végző elítélt esetében.

115. § (1) A szabályzat rendelkezése esetén az elítélt részére a heti pihenőnap legfeljebb havonta, részben vagy egészben összevontan is kiadható.

(2) Idénymunkát végző elítélt esetében – a szabályzat rendelkezése alapján – a pihenőnap legfeljebb hathavonta részben vagy egészben összevontan is kiadható.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak esetén a pihenőnap összevonásának időtartama az alkalmazott munkaidőkeret időtartamát nem haladhatja meg, továbbá hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása kötelező.

(4) A heti pihenőnap összevonása nem alkalmazható

a) az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt tekintetében,

b) az elítélt nő esetében, a terhessége megállapításától a gyermeke hat hónapos koráig, illetve ha a gyermek az intézetben van elhelyezve, egyéves koráig.

116. § (1) Az elítéltet az alapmunkadíj időarányos része illeti meg a munkaszüneti nap miatt kiesett időre.

(2) Munkaszüneti napon a munkaidő-beosztás alapján munkát végző

a) havidíjas elítéltet – a havi munkadíján felül – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkadíja,

b) teljesítménybérrel vagy órabérrel díjazott elítéltet – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkadíján felül – az (1) bekezdés alapján megállapított díj illeti meg.

(3) Munkaszüneti napon rendkívüli munkavégzésre kötelezett elítéltet – a (2) bekezdés alapján járó munkadíjon felül – a munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapon (pihenőidőben) végzett rendkívüli munkavégzés ellenértéke is megilleti.

Rendkívüli munkavégzés

117. § (1) A rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésről az elítéltet tájékoztatni kell.

(2) Az elrendelhető túlmunka felső határa havonta tizenhat óra, két egymást követő napon összesen négy óra. E korlátozás nem vonatkozik a heti pihenőnapon, és a munkaszüneti napon végzett munkára.

(3) A túlmunka elrendelése nem veszélyeztetheti az egészséget és testi épséget, nem eredményezheti az elítéltet a Bv. tvr. alapján megillető jogok gyakorlásának a korlátozását.

(4) Túlmunkára nem kötelezhető

a) a tizennyolc éven aluli elítélt;

b) az elítélt nő a terhessége megállapításától gyermekének hat hónapos koráig, illetve, ha a gyermeke az intézetben van elhelyezve, annak egyéves koráig;

c) az egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt.

(5) A félórát meg nem haladó túlmunka félórának, a félórát meghaladó túlmunka teljes órának számít.

118. § A napi munkavégzést meghaladó túlmunka esetén a munkáltatónak – az intézet házirendjéhez igazodva – a túlmunka megkezdése előtt biztosítani kell az elítélt étkeztetését.

Fizetett szabadság

119. § (1) Az évi fizetett szabadságot legkésőbb a munkában töltött kétszázötvennegyedik munkanapot követő három hónapon belül kell kiadni. Betegség vagy más akadály esetén a szabadságot legkésőbb az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni.

(2) A fizetett szabadság kiadásának időpontját – a munkáltatóval történt előzetes egyeztetés alapján – az intézet határozza meg.

(3) A szabadság az elítélt kérelmére, vagy egyéb indokolt esetben több részletben, a ledolgozott munkanapok arányában is kiadható.

(4) Ha a munkáltatónál a munkáltatás szünetel, vagy az elítélt munkáltatása bármely okból megszűnik (pl. átszállítás) és az elítélt még ki nem adott időarányos fizetett szabadsággal rendelkezik, a megállapított szabadságát ki kell adni, ha ez nem lehetséges, úgy pénzben kell megváltani.

120. § (1) Az elítélt egyévi munkavégzésének időtartamát a munkában töltött napok alapján kell megállapítani. Egyévi munkavégzésnek kétszázötvennégy munkában töltött nap számít.

(2) A szabadság számításánál munkanapként kell figyelembe venni:

a) a fizetett szabadságon töltött időt;

b) az alap- és a középfokú, valamint a szakmunkás iskolarendszerű képzésben, továbbá a szakképzésben részt vevő elítélteknek az elméleti oktatáson, illetve a vizsgára való felkészüléshez biztosított idő miatt a munkahelyről távol töltött időt;

c) az állásidőt;

d) a ledolgozott fél munkanapot.

(3) Teljes munkanapként kell figyelembe venni a részmunkaidőben, és a csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak ledolgozott munkanapjait.

121. § (1) A fizetett szabadság kiadásánál a munkarend szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.

(2) Ha az elítélt a szabadulás időpontjáig a szabadságra jogosító idő tartamát nem éri el, részére a tényleges munkavégzése után járó napokat időarányosan kell kiadni, amennyiben ez nem lehetséges, úgy azt pénzben kell megváltani.

122. § A fizetett szabadság idejére járó díjazás mértéke az előző havi ledolgozott egy munkanapra járó munkadíj és a szabadságos napok szorzatának összege.

123. § (1) Az elítélt szabadsága kivételesen, fontos okból megszakítható.

(2) A kiadott szabadságot meg kell szakítani, ha az elítélt a szabadságát az intézetben tölti és elrendelik az elkülönítését, vagy vele szemben magánelzárás fegyelmi fenyítést szabnak ki.

(3) A megszakított szabadságot később kell kiadni.

A munka díjazása

124. § (1) Az elítéltet a munkáltatás keretében végzett munkájáért munkadíj illeti meg. A munkadíjat a teljesítmény, a ledolgozott idő, valamint az előzőek kombinációja alapján kell megállapítani.

(2) A teljes munkaidőben foglalkoztatott elítélt részére havi munkadíjként a kifizetés évét megelőző év első napján a munkaviszonyban álló dolgozókra megállapított kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegének legalább egyharmada (a továbbiakban: alapmunkadíj) jár.

(3) Ha a munkadíjat a teljesítmény alapján állapítják meg, a teljes munkaidő ledolgozása és a teljesítménykövetelmény százszázalékos teljesítése esetén az elítélt munkadíja az alapmunkadíjnál nem lehet kevesebb.

(4) A csökkentett, illetve nem teljes munkaidőben való foglalkoztatás esetén az alapmunkadíj arányos része jár.

A besorolási rendszer

125. § (1) A munkáltató – szabályzatban – az elítélt által ellátható munkákat, illetve munkaköröket a szakképzettség és a munkafeltételek alapján minősíti és kategóriákba sorolja, valamint az alapmunkadíj figyelembevételével megállapítja a besorolás szerinti munkadíjakat.

(2) Az (1) bekezdés szerinti besorolásról és munkadíjról a munkáltató az elítéltet a munka megkezdése előtt írásban tájékoztatja.

A betanuló díjazása

126. § (1) A betanulási idő alatt végzett munkáért az elítélt részére tanulódíjat kell fizetni, amelynek mértéke az alapmunkadíj legalább 60 százaléka.

(2) A tanulóidő tartamát – munkakörönként – szabályzatban kell megállapítani.

(3) Ha a betanulás ideje alatt az elítélt az érvényes norma szerinti 85 százalékos teljesítményt eléri, ettől az időponttól a teljesítménye alapján kell díjazni.

(4) A tanulóidő tartamára a tartási költséghez való hozzájárulást arányosan csökkenteni kell.

Pótlékok

127. § (1) A munkáltató – szabályzatban – a végzett munka jellegére figyelemmel külön pótlékokat állapíthat meg, amelyek együttes összege legfeljebb a besorolás szerinti munkadíj 50 százalékáig terjedhet.

(2) Az állandó éjszakai munkarendben foglalkoztatott elítéltet 15 százalékos pótlék illeti meg.

(3) A pótlékok számításának alapja az elítélt által végzett munkára megállapított besorolás szerinti munkadíj.

Állásidő

128. § Ha az elítéltet a munkáltató a működési körében felmerült okból nem tudja munkával foglalkoztatni – ide nem értve a büntetés-végrehajtási okokat – a kiesett munkaidőre az alapmunkadíj 50 százaléka jár. A kiesett munkaidőre az elítélt a tartási költségekhez 50 százalékkal csökkentett összegben köteles hozzájárulni.

Az elítéltek anyagi ösztönzése

129. § (1) A munkáltató anyagi ösztönzést alkalmazhat a teljesítmény növelésére, illetve a végzett munka minőségének a javítása érdekében.

(2) Az elítélt részére anyagi ösztönzésként

a) konkrét feladathoz (célfeladat) kötött prémium,

b) pénzbeli elismerés,

c)

d) tárgyjutalom

állapítható meg.

Az elítéltek szakképzése

130. § (1) Az elítéltek szakképzését és továbbképzését elsősorban azokban a szakmákban kell megszervezni, amelyek elősegíthetik a szabadulás után a társadalom életébe való beilleszkedést.

(2) Az elítélt a szakképzésbe és a továbbképzésbe a kérelme alapján vonható be, azt a befogadási bizottság bírálja el.

(3) A kérelem alapján megkezdett szakképzésben és továbbképzésben az elítélt részvétele kötelező.

(4) Ha az elítélt a szakképzést, továbbképzést megkezdte, és a képzésben önhibájából nem vesz részt, a felmerült költségek teljes, vagy részleges megtérítésére kötelezhető. Az elítéltet erről már a képzésre való jelentkezéskor tájékoztatni kell, melynek megtörténtét az elítéltnek az aláírásával kell elismernie.

131. § (1) Az elítéltek részére szakképzést és továbbképzést a munkáltató, az intézet, vagy jogszabály által arra felhatalmazott egyéb szerv, illetve magánszemély külön-külön vagy együttesen is szervezhet.

(2) A szakképzés és továbbképzés költségei a szervezőt terhelik, a költségekhez az elítélt önként is hozzájárulhat.

132. § Az alapfokú oktatásban, a szakképzésben vagy továbbképzésben részt vevő elítéltet – ha nem állították munkába – a képzés ideje alatt az alapmunkadíj egyharmadának megfelelő pénzbeli térítés illeti meg.

Terápiás foglalkoztatás

133. § (1) Terápiás foglalkoztatásnak minősül az elítélt megváltozott munkaképességéhez vagy egészségi állapotához igazodó munkavégzése.

(2) Az orvos javaslatára a befogadási bizottság dönt az elítélt terápiás foglalkoztatásáról, munkaidejéről, munkarendjéről.

(3) A terápiás foglalkoztatáson részt vevő elítélt rendszeres pénzbeli térítésre jogosult, amelynek legkisebb összege az alapmunkadíj egyharmada.

(4) Terápiás foglalkoztatás esetén is alkalmazni kell e rendeletnek az elítéltek foglalkoztatására vonatkozó szabályait.

A munkáltatás egyéb szabályai

134. § (1) E Cím alkalmazásában a 6. § (1) bekezdésében megjelölt jogkört a munkáltató szerv vezetője által megbízott személy gyakorolja.

(2) Az elítélt az (1) bekezdésben meghatározott személy döntése ellen a munkáltató szerv vezetőjéhez fordulhat. Ha a kifogásolt döntést a munkáltató szerv vezetője hozta, a panaszt a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter által kijelölt személy bírálja el.

(3) A panasz elbírálására és az egyéb jogorvoslati lehetőségekre a rendelet általános rendelkezéseit kell alkalmazni.

V. Cím

AZ ELÍTÉLTEK ELHELYEZÉSE, ELLÁTÁSA, A LETÉTEZÉS, EGYÉB PÉNZÜGYI SZABÁLYOK

Az elhelyezési körlet, a zárka és a lakóhelyiség

135. § (1) Az intézetben az elítéltek elhelyezésére körletet, azon belül zárkákat és lakóhelyiségeket kell kialakítani.

(2) Zárka az elítéltek elhelyezésére szolgáló olyan helyiség, amelynek ajtaja, ablaka (a továbbiakban: nyílászárók) a külön rendelkezésekben meghatározott biztonsági követelményeknek megfelel. A zárkában folyó vízzel ellátott mosdót, illetve – az ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsító elítéltek elhelyezésére kialakított zárka kivételével – elkülönített, lehetőség szerint önálló szellőzésű WC-t kell létesíteni.

136. § (1) A lakóhelyiség az elítéltek elhelyezésére szolgáló olyan lakhatásra alkalmas helyiség, amelynek nyílászáróinál a zárkára meghatározott biztonsági berendezés (felszerelés) mellőzhető.

(2) A lakóhelyiségeknél a tisztálkodáshoz szükséges folyó vizet, fürdőt, illetve WC-t körletenként is lehet biztosítani.

137. § (1) A zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg hat köbméter légtér, és lehetőség szerint a férfi elítéltek esetén három négyzetméter, a fiatalkorúak, illetve a női elítéltek esetén három és fél négyzetméter mozgástér jusson.

(2) A mozgástér meghatározása szempontjából a zárka (lakóhelyiség) alapterületéből az azt csökkentő berendezési és felszerelési tárgyak által elfoglalt területet figyelmen kívül kell hagyni.

(3) Egyéni elhelyezés esetén a zárka (lakóhelyiség) alapterületének lehetőleg el kell érni a hat négyzetmétert.

(4) A zárkát (lakóhelyiséget) meg kell számozni, az ott elhelyezett elítéltek nevét az ajtón feltüntetni nem szabad.

138. § (1) A zárka (lakóhelyiség) felszerelési és berendezési tárgyait a 3. számú melléklet tartalmazza.

(2) A zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezett szekrényt az elítélt a saját költségére lakattal lezárhatja, ennek kulcsát magánál tarthatja. Az elítélt a lezárt szekrényt utasításra köteles kinyitni és az ellenőrzést lehetővé tenni. Ha – az elítélt távollétében, illetve a szekrény kinyitásának megtagadása miatt – biztonsági vagy egyéb büntetés-végrehajtási okból a szekrény felnyitása válik szükségessé, erről az intézet személyi állományának erre jogosult tagja jegyzőkönyvet vesz fel, és gondoskodik a szekrény lezárásáról.

139. § (1) Az intézetben befogadó, szabadságos, szabaduló, fegyelmi, az ön- és közveszélyes magatartást tanúsító elítéltek elhelyezésére szolgáló, továbbá különleges biztonsági zárkát kell kialakítani, illetve kijelölni.

(2) Az intézetben az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül az országos parancsnok engedélyével egyéb rendeltetésű zárkák és lakóhelyiségek is kialakíthatók. Az egyéb rendeltetésű zárkák és lakóhelyiségek az ott elhelyezett elítéltek sajátos helyzetére és különleges szükségleteire tekintettel – az országos parancsnok engedélyével – a 3. számú mellékletben meghatározottakon kívül egyéb berendezési és felszerelési tárgyakkal is helyettesíthetők, illetve kiegészíthetők.

140. § Befogadó zárkát azon elítéltek elhelyezésére kell kijelölni, akiknek a 20. § szerinti egészségügyi vizsgálatát a befogadási eljárás során még nem végezték el.

141. § A szabadságát az intézetben töltő elítéltek részére szabadságos zárkát kell létrehozni, melynek berendezésére és felszerelésére a szabaduló zárkára vonatkozó rendelkezések az irányadók.

142. § A szabadulás előtt álló elítéltek részére szabaduló zárkát kell kialakítani, berendezését és felszerelését a 4. számú melléklet tartalmazza.

143. § (1) A magánelzárás végrehajtására fegyelmi zárkát kell kialakítani, melynek berendezését és felszerelését, valamint az elítéltnél tartható tárgyakat az 5. számú melléklet tartalmazza.

(2) Ha az elítélt elkülönítése biztonsági okból, vagy a fegyelmi eljárással összefüggésben szükséges, az elkülönítésre a fegyelmi zárka is igénybe vehető. Ebben az esetben a fegyelmi zárkát el kell látni a zárka általános felszerelési tárgyaival.

144. § Az ön- és közveszélyes magatartást tanúsító elítéltek elhelyezésére külön helyiséget kell kialakítani, amelyben berendezési és felszerelési tárgy nem lehet. A helyiséget párnázott burkolattal kell ellátni.

145. § A 47. § (8) bekezdése szerinti különleges biztonságú zárka berendezését, felszerelését és – a 47. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozók kivételével – az elítéltnél tartható tárgyakat a 6. számú melléklet tartalmazza.

Egyéb helyiségek és létesítmények

146. § (1) Az intézetben

a) orvosi rendelőt, betegszobát, fertőző elkülönítő szobát,

b) a befogadóképességnek megfelelő számú fürdőhelyiséget,

c) konyhát és a lehetőségek szerint közös étkezőhelyiségeket,

d) látogató helyiséget, a védővel, valamint más személyekkel történő hivatalos érintkezés céljára alkalmas helyiséget,

e) könyvtárat, a szabadidő eltöltésére, a közös foglalkozásra és a közös vallásgyakorlásra szolgáló helyiségeket,

f) a szabad levegőn való tartózkodásra, illetve a sportolásra alkalmas területet

kell kialakítani.

(2) A kijelölt intézetekben az elítéltek iskolai oktatásához, szakirányú képzéséhez tantermet kell létesíteni.

(3) A látogatóhelyiséget úgy kell berendezni, hogy szükség esetén az elítéltek a látogatóktól térelválasztó elemmel vagy más módon elkülöníthetők legyenek. A helyiség közelében WC-t kell kialakítani.

(4) A szabad levegőn való tartózkodásra, illetve a sportolásra kijelölt terület biztonsági berendezéssel oldalról és felülről körülhatárolható.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben megjelölt helyiségek és területek kialakításánál, berendezésénél, működtetésénél a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit alkalmazni kell.

Az elítéltek élelmezése

147. § (1) Az elítélt részére az általuk végzett munka jellegének, az egészségi állapotuknak és az életkoruknak megfelelően kialakított normák alapján, legalább napi háromszori étkezést – ebből legalább egy alkalommal meleg ételt – kell biztosítani.

(2) Rendkívüli esemény idején – legfeljebb három napig – az elítéltek kizárólag hideg élelemmel is elláthatók, az átszállításra, illetve az előállításra kerülő elítélt részére csomagolt hideg élelmet kell adni. A hideg élelem elfogyasztásához szükséges eszközöket az intézet biztosítja.

(3) Az élelmezési normákat a rendelet 7. számú melléklete tartalmazza.

(4) Az elítélt részére, orvosi javaslat alapján – a vonatkozó normakereten belül – diétás vagy kímélő ételt kell biztosítani.

(5) Az élelmezésnél az intézet lehetőségein belül, az elítélt vallási igényeit is figyelembe kell venni.

(6) Az ételek adagolását és kiosztását elítélt csak felügyelet mellett végezheti.

Az elítéltek ruházati ellátása

148. § (1) Az elítéltet az évszaknak megfelelő formaruhával, alsóruhával és lábbelivel kell ellátni.

(2) A munka végzéséhez az elítéltnek munkaruhát, külön jogszabály szerint védőruhát és védőfelszerelést kell biztosítani.

149. § (1) A formaruha nem lehet megalázó vagy lealacsonyító.

(2) A fiatalkorú elítéltek részére polgári jellegű formaruha is rendszeresíthető.

(3) Az elítélt használatára kiadott ruházat rendszeres tisztítása és karbantartása az intézet feladata.

(4) Az elítélt köteles a használatra kiadott ruhát megóvni, rendeltetésszerűen használni, és azon a kisebb, szakértelmet nem igénylő javításokat elvégezni.

(5) Ha az intézet ideiglenesen nem tud formaruhát biztosítani, ennek idejére az elítélt a saját ruháját viselheti, melynek tisztítására, karbantartására és használatára a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.

(6) A ruházat tisztításáról és javításáról az elítélt a maga költségére gondoskodik, ha jogszabályban meghatározott esetekben a saját ruházatát viseli, vagy részére a saját alsóruházat és lábbeli viselését engedélyezték. Ilyen engedély csak akkor adható, ha az elítélt a szabadulásra megfelelő alsóruházattal és lábbelivel rendelkezik.

(7) A saját ruházat mosásához és karbantartásához szükséges feltételeket – az elítélt költségére – az intézet biztosíthatja.

(8) Az intézet térítésmentesen gondoskodik arról, hogy a szabadulás napjára az elítélt letétben lévő ruházatából és lábbelijéből az évszaknak megfelelő egy váltás öltözet tisztított, viselésre alkalmas állapotban legyen.

Az elítélt tisztálkodási lehetőségeinek biztosítása, az intézet tisztán tartása, közüzemi szolgáltatások

150. § (1) Az elítéltek részére biztosítani kell a tisztálkodáshoz szükséges feltételeket, és meg kell követelni a személyi tisztasági előírások betartását.

(2) Az elítélt részére a 8. számú mellékletben meghatározott alapvető tisztálkodási cikkeket és felszereléseket biztosítani kell.

151. § (1) Az elítéltek részére hetente legalább egy alkalommal – a szennyező munkaterületen dolgozóknak naponként, munka után – meleg vizes fürdést (zuhanyozást) kell biztosítani. Az intézet lehetőségeihez képest a naponkénti fürdést valamennyi dolgozó elítéltre, illetve az elítélt nőkre is ki kell terjeszteni.

(2) Az elítéltek részére a rendszeres fürdések közötti időben – az intézet lehetőségein belül – a napirendben meghatározottak szerint biztosítható meleg víz. Az elítélt nőket a rendszeres fürdések közötti időben is el kell látni meleg vízzel.

(3) A férfi elítéltek részére a naponkénti borotválkozást lehetővé kell tenni.

(4) Az elítéltek a hajvágásra és hajápolásra havonta legalább egy alkalommal – térítésmentesen – fodrászt vehetnek igénybe.

152. § (1) Az intézetben gondoskodni kell

a) megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvízről, valamint a vízellátással kapcsolatos közegészségügyi előírások megtartásáról;

b) a külön jogszabályban előírtak szerinti fűtésről;

c) a zárkák és egyéb helyiségek, a körletek, valamint a biztonsági szempontból kiemelt területek megfelelő világításáról;

d) az elítéltek által használt helyiségek megfelelő szellőztetéséről.

(2) A zárkában (lakóhelyiségben) az olvasásra alkalmas természetes fényt vagy mesterséges világítást kell biztosítani.

(3) A zárkát (lakóhelyiséget) állandóan megvilágítani csak akkor szabad, ha azt a parancsnok biztonsági okból átmenetileg elrendelte.

A szükségleti cikkek vásárlása

153. § (1) Az elítélt munkadíjából és letéti pénzéből – a parancsnok által meghatározott időben és módon – szükségleti cikket vásárolhat.

(2) A dolgozó elítélt szükségleti cikket fogházban és az átmeneti csoportban a tartásra fordított költségekhez való hozzájárulás összegével csökkentett munkadíja 90 százalékának, börtönben 85 százalékának, fegyházban 80 százalékának megfelelő összegért vásárolhat havonta.

(3) Az önhibáján kívül nem dolgozó, és ezért munkadíjban nem részesülő elítélt szükségleti cikket a letéti pénze terhére vásárolhat. A vásárlás az intézetben dolgozó szakmunkás beosztású elítéltek munkadíjának alsó határösszegét alapul véve, annak a (2) bekezdésben meghatározott mértékéig terjedhet.

(4) Az önhibájából nem dolgozó elítélt az intézetben dolgozó szakmunkás beosztású elítéltek munkadíja alsó határösszegének az 50 százalékát alapul véve – a letéti pénze terhére – a (2) bekezdésben meghatározott mértékig vásárolhat szükségleti cikket.

154. § Az elítélt a szükségleti cikkek vásárlására meghatározott összegen felül – a letéti pénze terhére -, engedéllyel megvásárolhatja az intézetben magánál tartható tárgyakat, hozzátartozójának ajándékot vásárolhat, szabadulása előtt a polgári ruházatát kiegészítheti.

155. § Az intézet rendjét, a fogvatartás biztonságát, az életet és a testi épséget veszélyeztető cikkeket az elítéltek nem vásárolhatnak, ilyen cikkek az intézetben működő boltban az elítéltek részére nem árusíthatók.

156. § (1) Az intézetnek az elítélt részére havonta legalább kétszeri vásárlásra kell lehetőséget biztosítania.

(2)

(3) Az elítélt tényleges szükségletét meghaladó készletek felhalmozását meg kell előzni.

(4) Az elítélt a zárkában (lakóhelyiségben) a szükségleti cikkeket a tisztasági és a közegészségügyi előírások betartásával köteles tárolni.

A letétkezelés szabályai

157. § (1) Az elítélt által az intézetbe hozott vagy a tulajdonába, illetve birtokába került fizetőeszközt, az intézetbe folyósított nyugellátását, az értékpapírokat, a pénzhelyettesítő eszközöket, az értéktárgyakat és a birtokában nem tartható egyéb tárgyakat, valamint a levonásokkal csökkentett munkadíját – a 21. §-ban foglaltak figyelembevételével – intézeti letétbe kell helyezni.

(2) Az elítélt kérésére a birtokában tartható tárgyait is letétbe kell helyezni.

(3) Az intézeti letétben elhelyezett fizetőeszköz után kamat nem fizethető, a kezelésért költség nem számítható fel.

(4) Az elítélt kérésére az általa értéktárgyként megjelölt tárgyakat értékletétként kell kezelni, e tárgyak vizsgálatát és értékbecslését az elítélt költségére az intézet elvégeztetheti. Vizsgálat és értékbecslés hiányában az értéktárgy jelleget csak az ,,állítólagos” megjelöléssel lehet feltüntetni.

(5) Az értékpapírok és a pénzhelyettesítő eszközök lejárati idejét az intézet nem kíséri figyelemmel. E körülményre az elítélt figyelmét a letétbe helyezéskor fel kell hívni.

(6) A letéti tárgyakat olyan részletességgel kell leírni, hogy azok bármikor azonosíthatók legyenek.

(7) A letétbe helyezett tárgyakat még az elítélt beleegyezésével sem szabad felhasználni, használni vagy zálogba adni.

158. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az elítélt a letétjével szabadon rendelkezik.

(2) Az elítélt letéti pénzéből – ha nem dolgozik – a szabadulás idejére a 161. § (3) bekezdés szerinti összeget tartalékolni kell.

(3)

A tartási költségekhez való hozzájárulás

159. § (1) Az elítélt a tartására fordított költséghez – az országos parancsnok által megállapított összeggel – köteles hozzájárulni. A hozzájárulás napi összege nem lehet kevesebb, mint az egy havi alapmunkadíj egy százaléka.

(2) A hozzájárulás szempontjából az elítélt önhibájából akkor nem dolgozik, ha annak oka fegyelmi vétség vagy bűncselekmény elkövetése, illetve, ha a munkaképtelen állapotát szándékosan maga okozta.

(3) A tanulmányok után járó pénzbeli térítésből és a terápiás foglalkoztatás keretében kapott pénzbeli juttatásból hozzájárulás nem vonható le.

160. § (1) A nem dolgozó elítélt nyugellátásából – ha azt az intézetbe folyósítják – a hozzájárulás összegét le kell vonni.

(2) Ha a nyugellátásban részesülő elítélt dolgozik, a hozzájárulást a munkadíjából kell levonni.

Levonások, költségek és egyéb tartozások

161. § (1) Az elítélt munkadíjából és a letétjéből levonásnak, illetve végrehajtásnak csak az adó- és illeték jogszabályok, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezései szerint van helye.

(2) Az elítélt munkadíjából az intézet levonja

a) a tartásra fordított költséghez való hozzájárulás napi összegét;

b) a szükségleti cikkek vásárlására fordítható összeget;

c) a szabadulás idejére kötelezően tartalékolandó összeget.

(3) Szabadulás idejére a mindenkori alapmunkadíjnak megfelelő összeget kell tartalékolni, melyet az intézet az elítélt munkába állásától kezdve tíz hónapon át, egyenlő részekben von le. Az alapmunkadíj változása esetén a szabadulásra tartalékolt összeget ugyancsak tíz hónapon át kell kiegészíteni.

(4) A (2) bekezdés szerinti levonások után fennmaradó összeg legfeljebb 50 százalékát lehet végrehajtás alá vonni.

Az elítélt pénzzel való ellátása az intézetből engedélyezett távollét idejére

162. § (1) Az intézetből engedélyezett távollét idejére az elítéltnek kiadható pénzösszeget az országos parancsnok intézkedésben határozza meg.

(2) A szabadulás idejére kötelezően tartalékolt összegből az (1) bekezdés szerinti kiadás nem teljesíthető.

(3) Ha az elítéltnek nincs letéti pénze, az intézet az (1) bekezdés alapján kiadható összeget, továbbá a súlyosan beteg hozzátartozó meglátogatásával, valamint a hozzátartozó temetésével felmerülő útiköltséget megelőlegezheti, amennyiben az elítélt annak visszafizetését írásban vállalja.

Az elítéltet terhelő költségek és egyéb tartozások megfizetése

163. § (1) Az elítéltet írásban kell felszólítani a szabadságvesztés végrehajtása során a bv. szervekkel szemben felmerült mindazon költségek megfizetésére, amelyeket jogszabály rendelkezése alapján az elítélt visel, és a 161. § (2) bekezdésében foglaltak alapján tőle közvetlenül nem vonható le, vagy a levonás valamely okból nem volt lehetséges.

(2) Az (1) bekezdés szerint kell eljárni a bv. szervek részére jogszabály alapján járó egyéb tartozások megfizetése iránt.

(3) Az elítélt az (1)-(2) bekezdés alapján fennálló fizetési kötelezettségét önként teljesíti, ha tanúk előtt tett írásbeli nyilatkozatában hozzájárul a letétjéből történő levonáshoz.

(4) Az elítélt az (1) és (2) bekezdésben meghatározott költségek és tartozások megfizetése alól kivételesen mentesíthető, ha a kártérítési felelősség körébe nem tartozó fizetési kötelezettsége az alapmunkadíjat nem haladja meg, és a körülményeire figyelemmel e kötelezettségének előreláthatóan nem tud eleget tenni.

(5) Ha az elítélt a felszólítástól számított 30 napon belül az (1)-(2) bekezdés szerinti tartozását nem fizeti meg, a bv. szerv a követelését bírósági úton érvényesíti.

A szabadulással összefüggő rendelkezések

164. § (1) A szabaduló elítélt letétjét aláírása ellenében kell kiadni. Ha a kiadás nem teljesíthető, a letétben lévő tárgyakat az elítéltnek postán kell elküldeni.

(2) Az intézet a szabaduló elítélt által át nem vett tárgyak elszállítására – ha azok postai úton való továbbítása nem lehetséges – megfelelő határidő (legalább három hónap) kitűzésével felszólítja a szabadulót. Ha a szabaduló elítélt az át nem vett tárgyak elszállításáról a megjelölt határidő lejártáig nem gondoskodik, az intézet a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény felelős őrzésre vonatkozó szabályai szerint jár el.

165. §

166. § Az intézet parancsnoka – az elítélt kérelmére – a szabaduláshoz készpénzsegélyt, utazási vagy ruházati segélyt adhat. Segély a megjelölt jogcímeken külön-külön is adható, azok együttes összege az alapmunkadíjat nem haladhatja meg.

210. § (1) A fiatalkorúak életrendjére, az elhelyezési körletük belső rendjére, az intézeten belüli mozgásukra vonatkozó előírásokat, továbbá a személyes szükségletekre fordítható összeget – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára figyelemmel – a jogszabályok keretei között a parancsnok határozza meg.

(2) Az (1) bekezdés szerinti rendelkezések meghozatalánál figyelembe kell venni a korosztályoknak megfelelő sajátos szükségleteket, törekedni kell a fiatalkorút érhető káros hatások elkerülésére.

210/A. § A fiatalkorú elítéltek részére – amennyiben annak feltételei biztosítottak – naponta lehetővé kell tenni a meleg vizes fürdést (zuhanyozást).

210/B. § A tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorú az 1. számú melléklet 4. pontjában szereplő terméket nem tarthat magánál. E rendelkezés megszegése nem alapoz meg fegyelmi vétséget, de a fogvatartottal szemben biztonsági intézkedés alkalmazható.

211. § Az oktatásban vagy szakmai képzésben részt vevő fiatalkorúak – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára tekintet nélkül – azonos tanulmányi osztályba, illetve tanulócsoportba is beoszthatók.

212. § A fiatalkorúak öntevékeny szervezetei felügyelet mellett működhetnek.

213. § (1) Az intézet a törvényes képviselő kérésére a fiatalkorú fejlődéséről, magatartásáról köteles felvilágosítást adni.

(2) Az intézetben szülői értekezlet tartható, a fiatalkorúak részére szervezett rendezvényekre a hozzátartozói is meghívhatók.

(3)

214. § (1) A fiatalkorú dicsérő oklevéllel való jutalmazására a parancsnok jogosult. Dicsérő oklevél az elítéltek csoportjainak is adományozható.

(2) A tizennyolcadik életévét be nem töltött elítélt rövid tartamú eltávozásra és egyéni kimaradásra akkor bocsátható, ha őt a törvényes képviselője, nagykorú hozzátartozója, pártfogója vagy valamely, a bv. szervezettel együttműködési megállapodást kötött karitatív szervezet képviselője fogadja, és a kíséréséről, valamint a visszaszállításáról is gondoskodik.

215. § A magánelzárással fenyített fiatalkorút az iskolai óráktól nem lehet eltiltani.

216. § Az általános iskolai, illetve az első szakmai végzettséget adó iskolarendszerű képzésben részt vevő fiatalkorúakat a végzettség megszerzéséhez szükséges képzési idő alatt munkavégzési kötelezettség, és a tartására fordított költségekhez való hozzájárulás nem terheli.

217. § Ha az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása alatt tölti be a huszonegyedik életévét, az intézet legalább harminc nappal azelőtt előterjesztést tesz a bv. bírónak az új végrehajtási fokozat megállapítására. Az előterjesztésnek az értékelő véleményt is tartalmaznia kell.

223. § A külföldi elítélt elhelyezésénél lehetőség szerint biztosítani kell, hogy a vele együtt elhelyezett elítéltek között legyen az általa használt nyelvet, továbbá a magyar nyelvet ismerő és beszélő személy.

224. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatban a külföldi elítélt jogainak és kötelezettségeinek a gyakorlásával összefüggő tolmácsolási és fordítási költségek (a továbbiakban: tolmácsköltségek) az intézetet terhelik.

(2) Ha a külföldi elítélt a szabadságvesztés végrehajtásával nem összefüggő ügyben kéri tolmács közreműködését, az intézet azt a külföldi elítélt költségére biztosítja.

(3) A külföldi elítélttel szemben folyamatban lévő büntetőeljárásban felmerült tolmácsköltségek viselésére a Be. rendelkezéseit kell alkalmazni.

225. § (1) Ha a külföldi elítélt nem Magyarországról kap csomagot, annak vám- és postaköltségét, valamint az egyéb költségeket maga viseli, e költségek megfizetését az illetékes külképviselet átvállalhatja. Ha a külföldi elítélt letéti pénzzel nem rendelkezik, és a költségeket az illetékes külképviselet sem biztosítja, az intézet a költségeket megelőlegezheti, ha a tartozás megfizetését a külföldi elítélt vállalja és annak fedezetét igazolja.

(2) Ha a külföldi elítéltnek nincs letéti pénze, a hozzátartozó részére havonta egy alkalommal – az intézet költségére – küldhet levelet.

(3) A nem magyar nyelven írt vagy kapott magántermészetű levél biztonsági ellenőrzése esetén a levelet négy napon belül kell az intézetnek a címzetthez továbbítani vagy kézbesíteni.

(4) Az illetékes külképviselethez írt vagy az onnan érkező levelek tekintetében a 86. § (4) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

226. § (1) A külföldi elítélt és az illetékes külképviselet tagja a konzuli kapcsolatokról szóló nemzetközi egyezmény, valamint az érintett államok által kötött szerződésekben foglaltak szerint, az e rendeletben foglaltak figyelembevételével tartanak kapcsolatot. A kapcsolat felvétele csak a külföldi elítélt beleegyezésével történhet.

(2) Ha a külföldi elítélt kéri, hogy az illetékes külképviselet tagja az intézetben meglátogassa, részére csomagot vagy pénzt küldjön, kérelmét az intézet haladéktalanul továbbítja.

(3) A (2) bekezdés szerinti látogatások vagy csomagküldések száma nem korlátozott, a látogatás időpontját – ha az nem az általános látogatási időben történik – az illetékes külképviseletnek és a parancsnoknak előzetesen egyeztetniük kell.

227. § Az illetékes külképviselet a bv. szervezet fogvatartásában lévő elítélt (elítéltek) helyzetéről való tájékoztatásra irányuló kérését az Országos Parancsnokságnak küldi meg.

228. § (1) Ha a külföldi elítélt vagy a képviselője a szabadságvesztés végrehajtásának más állam részére történő átengedését kéri, a kérelmet az Országos Parancsnokság útján az igazságügyért felelős miniszterhez kell felterjeszteni.

(2) A szabadságvesztés végrehajtásának más állam részére történő átengedésekor az intézet a kiutasítás szabályainak a megfelelő alkalmazásával jár el.

229. § A külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának az átvételéről szóló határozat alapján a külföldi elítéltet az átvételi eljárás idejére a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben kell elhelyezni.

230. § Az intézet az illetékes külképviseletet haladéktalanul értesíti a külföldi elítélt haláláról, továbbá, ha a külföldi elítélt részére – az intézet tudomása szerint – gyámot vagy gondnokot kell kirendelni.

231. § (1) Az intézet a külföldi elítélt várható szabadulása előtt harminc nappal, ha a szabadságvesztés hátralévő tartama kevesebb harminc napnál, akkor legkésőbb a jogerős bírósági ítéletről szóló bírói értesítés kézhezvételét követő munkanapon, illetve ha a szabadulás időpontja indokolja, haladéktalanul értesíti az elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságot az elítélt szabadulásáról.

(2) Ha a bíróság a külföldi elítéltet kiutasította, az (1) bekezdés szerinti értesítéssel egyidejűleg az intézet az ítéletkiadmányt és a kiutasításról szóló bírósági értesítést is megküldi az elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes idegenrendészeti hatóságnak, és közli vele, hogy a külföldi elítéltet mely időben és hol veheti át. A külföldi átvételét az átvevő aláírásával igazolja.

232. § (1) A külföldi elítélt szabadításáról, illetve a más államnak történő átadásáról az intézet értesíti az illetékes külképviseletet, az Országos Parancsnokságot, szabadítás esetén – a szabadulás előtt legalább három nappal – az útlevelet őrző szervet. Az illetékes külképviseletet az intézet nem értesíti, ha azt a külföldi elítélt az írásbeli nyilatkozatában kifejezetten kérte.

(2) A külföldi elítélttel a szabadulásakor közölni kell, és a szabadulási igazoláson fel kell tüntetni, hogy okmányait, útlevelét melyik szervnél veheti át.

(3) A szabadságvesztés végrehajtása céljából más államnak átadott külföldi elítélt szabadulási igazolásán fel kell tüntetni az átengedést engedélyező szerv megnevezését, a határozat keltét és ügyszámát.