A zaklatás jogi megítélése egyre fontosabb kérdés a büntetőjog eszközeinek körében. A személyes autonómia, a magánélet védelme, és az egyén méltóságának tiszteletben tartása érdekében a jogalkotó önálló bűncselekményi tényállást alkotott, amely a rendszeres vagy tartós háborgató magatartásokat rendeli büntetni. Az alábbiakban a zaklatás részletes büntetőjogi szabályozását, jogi hátterét, és az értelmezési kérdéseket mutatjuk be.
A zaklatás büntetőjogi szabályozása: Btk. 222. §
- § (1) Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, v. más magánéletébe, ill. mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen/tartósan háborgatja, ha súlyosabb bcs. nem valósul meg, vétség: 1 év
(2) Aki félelemkeltés céljából
a) mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy
b) azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be, vétség: 2 év
(3) Aki a zaklatást
a) házastársa, volt házastársa, élettársa vagy volt élettársa sérelmére,
b) nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve
c) hatalmi vagy befolyási helyzetével visszaélve követi el, az (1) esetben 2 év, a (2) esetben bűntett: 3 év
Kitiltás mint külön szankció
Kitiltás
230. § A zaklatás elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van.
Az emberi méltóságból levezethető magánszférához való jog védelme
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa már több állásfoglalásában kezdeményezte, ill. az AB is számos határozatában kifejtette, hogy az emberi méltóságból levezethető magánszférához való jog az állam általános védelmi kötelezettségének része. Az AB többek között az 56/1994. AB határozatában kifejtette, hogy „az AB felfogásában az emberi méltósághoz való jog az ún.” ált. személyiségi jog egyik megfogalmazása, azaz a személyiségi jogok „anyajoga”, amely a modem alkotmányokban, illetve AB-i gyakorlatban a „személyiség szabad kibontakozásához való jog”, az „önrendelkezés szabadságához való jog”, „általános cselekvési szabadság”, a „magánszférához való jog” elnevezésekkel szerepel. A „magánszférához való jogot” az alkotmány konkrét, szubjektív alapjogként nem nevezi meg, de a magánélet szabadságához való jog kétségkívül az egyén autonómiájának, védelmére szolgáló olyan alapjog, amely az ember veleszületett méltóságából ered, amelynek tehát az emberi méltósághoz való jog szubszidiárius alapjoga. A magánszférához való jog, az önmegvalósítás joga, a személyiség szabad kibontakozása és az autonómia védelme megköveteli, hogy az állam az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tartsa tiszteletben és védelmezze. Az államnak alkotmányos kötelessége olyan jogi feltételeket teremteni a polgárai számára, amelyek között biztosított a magánszférához való jog érvényesülése és védelme. Az államnak nemcsak a hatóságoknak a magánszférába való illetéktelen beavatkozásával szemben kell védelmet nyújtania, hanem egymással szemben is meg kell védenie a polgárait. Így a magánszféra védelméhez fűződő jogot súlyosan sértő zaklatásszerű magatartások visszaszorítása feltétlenül szükséges.
A zaklatás nemzetközi és uniós megközelítése
A legtöbb országban a zaklató jellegű magatartásokat az állam a büntetőjog eszközével üldözi.
A jogi relevanciával bíró zaklatásnak – közösségi források és egyes külföldi országokban érvényes jogi szabályozás alapján – három alapvető megnyilvánulási formáját különböztethetjük meg:
- az ún. (munkahelyi) szexuális zaklatást, amelynek leküzdésére az EK Bizottságának 92/131 (EGK) számú, a nők és a férfiak személyiségi jogainak munkahelyi védelméről szóló ajánlása gyakorlati kódexet nyújt. A diszkriminációval és a (szexuális) zaklatással kapcsolatos legújabb rendelkezéseket pedig az Európai Parlament és a Tanács közös, a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2002/73/EK irányelve fogalmazza meg;
- az ún. etnikai, faji alapú zaklatást, amelyet az Európai Tanács a 2000/43/EK számú, a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelve említ;
- a kifejezetten személyes indítékú zaklatást, amelynek – általában ismert és jellemzően (de nem kizárólagosan) férfi – elkövetője hosszabb idő óta, folyamatosan v. visszatérően zaklatja áldozatát. Zaklató jellegű magatartásnak tekinthetőek: az ismétlődő, éjjel-nappali – akár névtelen – telefonhívások otthon és a munkahelyen; üzenetrögzítőn hagyott, e-mailen, SMS-ben küldött, gyakran sértő, szidalmazó, ill. fenyegető üzenetek; az áldozat lakása, munkahelye, stb. előtti gyakori jelenlét; az áldozat követése nyilvános helyekre. Mindez kiterjedhet az áldozat közeli hozzátartozóira, barátaira is.
A zaklatás és az egyenlő bánásmódról szóló törvény viszonya
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. ugyan az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének tekinti a zaklatást, a tv. azonban csak bizonyos jogviszonyban (így kül. a munkaviszonyban), ill. az állami szervek eljárása, intézkedése során kapcsolatba kerülő személyek közötti viszonyokra irányadó. A kifejezetten személyes indíttatású zavaró magatartásokkal szemben ez a tv. nem biztosít ágazati védelmet, a családjogi és a hozzátartozók közötti viszonyokat pedig kifejezetten kizárja a tv. hatálya alól [2003. évi CXXV. tv. 6. § (1) a)-b)].
A zaklatás célzata, gyakorisága és elhatárolása más bűncselekményektől
A 2003. évi CXXV. törvény a vonatkozó európai uniós irányelveknek megfelelően a zaklatást olyan, az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartásnak tekinti, amelynek célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.
A zaklatás bj-i fenyegetettségének bevezetésével a jogalkotó az ettől céljában és megvalósulásában eltérő, lényegében súlyosabb jogsértéseket, a rendszeres/tartós háborgatást rendeli büntetni. Általános tapasztalat, hogy a zaklató magatartása az idő múlásával általában egyre fenyegetőbb, durvább lesz, ami súlyos pszichés zavarokat okozhat, de adott esetben akár tulajdon vagy személy elleni erőszakos bcs-ek elkövetéséhez is vezethet. Mindezen káros hatásokat megelőzendő, a törvény a büntetőjogi védelmet egy korábbi időpontra előrehozza, és, a testi épség, egészség, vagyon elleni, stb. bcs-ek mellett, azokat kisegítve, szubszidiárius jelleggel megteremti a zaklató magatartásokkal szembeni fellépés lehetőségét.
Miért volt szükség önálló tényállásra? – A zaklatás mint sui generis bűncselekmény
Habár mind a Szabstv, mind a Btk. több rendelkezése is az egyén magánéletébe, privát szférájába való beavatkozást szankcionálja (pl. magánlaksértés), az elkövetés gyakoriságára és jellegére tekintettel azonban indokolt egy általános, a hasonló jellegű magatartásoktól (rendzavarás, garázdaság) független, azoknál átfogóbb, sui generis tényállás meghozatala.
A zaklatás büntetőjogi szabályozása egy új alapesettel bővült
Az új szabályozás szerint zaklatást követ el az is, aki:
-
-
már folyamatban lévő büntetőeljárás alatt áll, és a hatóság figyelmeztette, hogy ne lépjen kapcsolatba a sértettel, vagy
-
-
korábban távoltartást rendeltek el vele szemben,
és ennek ellenére önkényesen vagy megfélemlítő szándékkal kapcsolatba lép a sértettel (például üzenetet küld, felhívja, követi).
Ez az új alapeset önálló bűncselekménynek számít, és – a korábbi zaklatási esetekhez hasonlóan – akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Nincs súlyosbító (minősített) esete, függetlenül a sértett személyétől vagy a felek közötti kapcsolattól.
A zaklatás magánindítványra üldözendő
A bcs. a személyes jellegre tekintettel – a rágalmazáshoz és becsületsértéshez hasonlóan – magánindítványra üldözendő, azaz büntetőeljárás csak a jogosult feljelentése alapján indulhat.
Mitől válik büntethetővé a háborgatás? – Célzat és gyakoriság szerepe
Az általános zavaró magatartások csak akkor büntetendők, ha elkövetői oldalon egy célzat is szerepel: Az elkövetőnek célja, hogy a sértettet megfélemlítse, magánéletébe, mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon. Ennek hiányában a cselekmény nem tényállásszerű. Szintén feltétel, hogy a háborgatás rendszeresen/tartósan történjen. Rendszerességen rövidebb időközönkénti elkövetést kell érteni, tartós az elkövetés, ha az huzamosabb ideig tart.
Fenyegetés mint zaklatási forma – Mit jelent ez a gyakorlatban?
További elkövetési magatartást képez a bcs. elkövetésével való megfenyegetés. A fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezését jelenti, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A zaklatásnál ehhez célzat is társul: az elkövető a sértettet vagy rá tekintettel hozzátartozóját azért fenyegeti meg, hogy benne a félelem valóban ki is alakuljon. A tv. az általánoshoz képest szűkebb fenyegetés-fogalmat használ abban az értelemben, hogy csak a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekménnyel való megfenyegetést rendeli büntetni, azt azonban nem határozza meg, hogy alkalmazásában mely magatartások tekintendők ilyennek.
A hamis látszatkeltés is zaklatásnak minősülhet
A zaklatást valósítja meg az is, aki azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be.
Minősített esetek – Mikor súlyosabb a zaklatás?
Minősített esetek: Nevelési, felügyeleti, gondozási feladata elsősorban a szülőknek, örökbefogadónak, gyámnak lehet, de ide tartozhatnak a foglalkozásuknál fogva más személyek oktatását, nevelését gondozását végző személyek is. Az e feladatból folyó kötelességek jellegét és tartalmát a családjogi jsz-ok tartalmazzák. A gyógykezelés eg.ügyi intézményben gyakorolt gyógyító eljárások alkalmazását, ezen felül ápolást, gondoskodást jelent. A hatalmi helyzettel visszaélést elsősorban a munkáltatói jogok gyakorlója követheti el. Annak eldöntése, h. egy adott helyzetben fennáll-e ilyen függelmi viszony két fél között, sokszor csak az adott eset valamennyi körülményének figyelembe vételével határozható meg.
A zaklatás szubszidiárius jellege – Mikor nem állapítható meg?
A zaklatás szubszidiárius bűncselekmény. Megállapítására akkor kerülhet sor, ha az adott magatartás folytán egyben súlyosabb bcs. nem valósult meg. Bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel, a zaklatás, valamint más, nem súlyosabban büntetendő különös részi tényállást is megvalósít.