277. § A tanú, aki büntetőügyben a bíróság előtti vallomástételt a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, vétség miatt elzárással büntetendő.
A tanúvallomás jogosulatlan megtagadása bűncselekmény jogi tárgya a büntető igazságszolgáltatás zavartalan működéséhez fűződő társadalmi érdek.
A bűncselekmény elkövetési magatartása a tanúvallomás jogosulatlan megtagadása a büntetőeljárás során, abban az esetben, ha a vallomásmegtagadás jogosulatlanságára és az azzal kapcsolatos következmények beállására a bíróság a vallomás megtagadásával kapcsolatosan tett nyilatkozatának elhangzása előtt a tanú figyelmét már felhívta. A tanúvallomás megtagadása akkor jogosulatlan, ha az nem a Be. 82. § (1) bekezdésében – figyelemmel a 82. § (4) bekezdésére is – foglaltak alapján történik meg. Abban az esetben, ha a tanú a büntetőeljárás során az eljárási cselekményen való részvételt, vagy a nyomozó hatóság, illetve az ügyész előtti vallomástételt tagadja meg jogosulatlanul, az nem tartozik e tényállás minősítése alá, azt a Be. 93. §-a alapján az ügyész a tanúval szembeni rendbírság kiszabásával és a tanú költségek megtérítésére való kötelezésével szankcionálhatja.
A bűncselekménynek speciális az alanya, azt kizárólag a büntetőeljárás során, a bíróság által tanúként kihallgatni kívánt személy követheti el. A tanúi minőség e tényállás vonatkozásában a bíróság által kibocsátott idézés tanú számára való kézbesítésétől, illetőleg a tanúként való idézéséről való tudomásszerzésével kezdődik, és az eljárási cselekményről való bíróság általi elbocsátásával ér véget.
A bűncselekmény elkövetésénél a társettesség kizárt, ugyanis minden, tanúként kihallgatni kívánt személy csak a saját vonatkozásában tagadhatja meg a vallomástételt. A részesi alakzatok közül a felbujtás és a bűnsegély egyaránt lehetséges. Amennyiben a tanú vallomásmegtagadásra való rábírása erőszakkal vagy fenyegetéssel történik, úgy a kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény állapítható meg.