A becsületsértés a közéleti kommunikációban gyakori, a jogi gyakorlatban pedig nem ritkán vitatott kategória. Hol húzódik a határ a durva kritika és a bűncselekmény között? Mikor beszélhetünk becsületsértés vétségéről, és mikor csupán szabálysértésről? A cikk célja, hogy közérthetően, de szakszerűen bemutassa a Btk. 227. §-ában szabályozott becsületsértés büntetőjogi hátterét, joggyakorlatát és elhatárolását a rágalmazástól.
227. § (1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben
a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy
b) nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el.
(3) Nem büntetendő becsületsértés miatt annak a cselekménye, aki az (1) bekezdésben meghatározottakat a közügyek szabad megvitatása körében sajtótermék vagy médiaszolgáltatás útján követi el, feltéve, hogy cselekménye nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására.
A becsületsértés törvényi tényállása – mit mond a Btk.?
A Btk. 227. § alapján a becsületsértés olyan vétség, amely legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A bűncselekmény három formában valósulhat meg:
- a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatával,
- egyéb megalázó, megszégyenítő cselekménnyel,
- tettleges sértő magatartással.
Fontos elem, hogy a bűncselekmény elkövetése csak akkor büntetendő, ha az nagy nyilvánosság előtt történik, vagy a sértett munkakörével, közmegbízatásával vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben áll. Ezek hiányában az elkövetés legfeljebb szabálysértésként szankcionálható.
A tettleges becsületsértés – például leöntés, fülhúzás – minden esetben bűncselekménynek minősül, még akkor is, ha nem nagy nyilvánosság előtt történik.
Milyen kifejezések minősülnek becsületsértőnek?
A törvény nem csak kifejezett káromkodást vagy trágárságot szankcionál. Bármely olyan szóhasználat, amely az emberi méltóságot sérti, becsületsértés lehet, ha a többi feltétel fennáll. Tipikus példák:
- testi vagy szellemi fogyatékosságra utaló szavak (pl. „nyomorék”, „hülye”),
- jellembeli hiányosságokat sugalló jelzők (pl. „hazug”, „aljas”),
- szokásokra vonatkozó negatív minősítés (pl. „iszákos”).
A bíróságok gyakorlata alapján a kritika, még ha bántó is, nem becsületsértő, ha nem lépi túl a közéleti tűrési küszöböt. Ugyanakkor a „szókimondó” stílus nem mentesít, ha az már gyalázkodó, megalázó tartalmú.
Gesztusokkal is lehet sérteni – az „egyéb cselekmények” kategóriája
Nemcsak szóban, hanem viselkedéssel is elkövethető. Ezeket az ún. „egyéb ilyen cselekmények” közé soroljuk:
- testrész mutogatása,
- gúnyos mozdulat, ajakbiggyesztés,
- fogyatékkal élő személy mozgásának kigúnyolása,
- nyújtott kézfogás demonstratív visszautasítása.
Ezek az aktusok önmagukban is kifejezhetik a megalázást, és ha nyilvánosan vagy a sértett munkaköri tevékenységével összefüggésben történnek, a törvényi tényállását megvalósítják.
A tettleges becsületsértés – sértés fizikai kontaktussal
A tettleges becsületsértés lényege, hogy a sértett testét érinti a cselekmény, de az nem okoz testi sérülést. Tipikus példák:
- arcul ütés,
- fülhúzás,
- vízzel való leöntés,
- hajmegragadás,
- leköpés.
Ha már testi sérülés keletkezik, a cselekmény könnyű testi sértésnek minősül. Az elkülönítés nem az orvosi látlelet meglététől, hanem a fizikai hatás természetétől függ.
Elhatárolás a rágalmazástól – mikor melyik valósul meg?
A becsületsértés és a rágalmazás jogi tárgya egyaránt az emberi méltóság, de az elkövetési magatartás különbözik:
- Rágalmazás: tényszerű állítás, más személy előtt.
- Becsületsértés: értékítélet vagy megalázó kifejezés, akár a sértett jelenlétében is.
A becsületsértés szubszidiárius deliktum, azaz csak akkor alkalmazható, ha a rágalmazás tényállása nem valósul meg. A gyakorlatban sokszor nehéz a kettő közötti különbségtétel, ezért a jogalkalmazók elsőként mindig a rágalmazás tényállását vizsgálják.
Nem mindig büntetendő – kivétel a közéleti véleménynyilvánítás
A Btk. 227. § (3) bekezdése szerint a becsületsértés nem büntethető, ha azt:
- a közügyek szabad megvitatása körében,
-
sajtótermékben vagy médiaszolgáltatás útján
követik el,
feltéve, hogy az nem irányul a sértett emberi méltóságának súlyosan becsmérlő tagadására.
Ez a szabály a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését szolgálja. Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban a nyilvános bírálat is becsületsértő lehet, ha az sértő és gyalázkodó hangnemben történik.
Magánindítványhoz kötött büntetőeljárás
A becsületsértés – akárcsak a rágalmazás – kizárólag magánindítványra büntethető. Ez azt jelenti, hogy az eljárást csak a sértett kezdeményezheti, ügyészi hivatalból történő eljárásra nincs lehetőség.
Ezért is különösen fontos, hogy a sértett tisztában legyen jogaival, és tudja, mikor van helye büntetőjogi fellépésnek, mikor elegendő polgári jogi jogérvényesítés.
Összegzés: mikor forduljunk szakemberhez?
A becsületsértés vádja, vagy annak elszenvedése sok esetben érinti az emberi méltóság legérzékenyebb határait. Éppen ezért különösen fontos a körülmények pontos elemzése, és a megfelelő jogértelmezés. A rágalmazással való elhatárolás, a nagy nyilvánosság fogalma, a közéleti tűrési küszöb mind-mind olyan kérdés, amelyhez büntetőjogban jártas ügyvéd segítsége erősen ajánlott.