Bv. 3. tétel

Halasztás a büntetés végrehajtásának megkezdésére.  Be. 591-596.§, 9/2002.(IV.9.) IM rendelet 21.§,  BH2000. 146.

Be. A szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása

591. § (1) A tanács elnöke a két évnél nem súlyosabb szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére az elítélt kérelmére fontos okból, különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire való tekintettel, legfeljebb három hónapra halasztást engedélyezhet.

(2) Ha az elítélt betegsége az elítélt életét közvetlenül veszélyezteti, a tanács elnöke

a) az (1) bekezdésben szabályozott tartamú halasztást meghaladó, határozott ideig tartó halasztást is engedélyezhet,

b) az (1) bekezdés alapján engedélyezett halasztást meghosszabbíthatja,

c) a két évet meghaladó szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére is halasztást engedélyezhet.

(3) El kell halasztani – kérelem nélkül, hivatalból is – a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdését annak a nőnek az esetében, aki

a) a negyedik hónapot meghaladó terhes, legfeljebb a szülés várható idejét követő hatodik hónap végéig,

b) hat hónaposnál fiatalabb gyermekét gondozza.

(4) A (2) bekezdés és a (3) bekezdés a) pontja esetében a tanács elnöke igazságügyi orvos-szakértői szakvélemény alapján állapítja meg a halasztás egészségügyi feltételeinek fennállását, és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága egészségügyi szolgálata vezetőjének – az elítélt egészségügyi állapotának büntetés-végrehajtás keretei között való kezelhetőségére vonatkozó – nyilatkozatát figyelembe véve határoz a kérelemről.

(5)

(6) Az (1)-(4) bekezdésben meghatározott feltételek esetén sincs helye az elhalasztásnak, ha az súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot vagy a közrendet, illetve ha az elítélt szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.

(7) Ha a szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása iránti kérelmet olyan időben terjesztik elő, hogy annak elintézésére a végrehajtás megkezdésére kitűzött határnap előtt már nincs lehetőség, a tanács elnöke a kérelem elbírálását mellőzi és erről a kérelmezőt értesíti. Ha a szabadságvesztést már foganatba vették, a kérelmet a szabadságvesztés végrehajtásának esetleges félbeszakítás iránti intézkedés végett a büntetés-végrehajtási intézetnek megküldi.

Halasztás és részletfizetés engedélyezése pénzbüntetés esetén

592. § (1) Ha az elítélt valószínűsíti, hogy a pénzbüntetés azonnali vagy egy összegben való megfizetése magának vagy tartásra szoruló hozzátartozóinak a büntetés célján túlmenő jelentős anyagi nehézséget okozna, és megalapozottan feltehető, hogy az elítélt a meghosszabbított határidőben fizetési kötelezettségének pontosan eleget tesz, részére a bíróság legfeljebb három hónapi halasztást, illetőleg azt engedélyezheti, hogy a pénzbüntetést két éven belül, részletekben fizesse meg.

(2) A pénzbüntetés megfizetésére adott halasztás fontos okból egy alkalommal, legfeljebb további három hónappal meghosszabbítható.

(3) A részletfizetés olyan, havonta fizetendő összegben engedélyezhető, amely osztható a pénzbüntetés esetén az ítéletben megállapított napi tétel összegével.

(4) A szabadságvesztésre átváltoztatás után a pénzbüntetés megfizetésére halasztás vagy részletfizetés nem engedélyezhető.

Halasztás és részletfizetés engedélyezése rendbírság és az államot illető bűnügyi költség esetén

593. § (1) A tízezer forintot meghaladó rendbírság és az államot illető bűnügyi költség megfizetésére halasztás, illetőleg részletfizetés az 592. §-ban meghatározott feltételek mellett és keretek között, a bírósági végrehajtó által foganatosított foglalás után engedélyezhető, ha a foglalási jegyzőkönyvet a végrehajtó a bírósághoz beterjesztette.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott összeghatár alatti rendbírság és bűnügyi költség megfizetésére kötelezés esetén a tanács elnöke foglalási cselekmény bevárása nélkül, a rendelkezésre álló adatok alapján legfeljebb két hónapi halasztást, illetőleg három hónapi részletfizetést engedélyezhet.

Halasztás javítóintézeti nevelés esetén

594. § A fiatalkorúval szemben jogerős ítéletben elrendelt javítóintézeti nevelés végrehajtását a tanács elnöke az 591. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett és keretek között elhalaszthatja.

A halasztás és a részletfizetés engedélyezésének eljárási szabályai

595. § (1) A halasztás és a részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya.

(2) A kérelemről, ha azt a terhelt az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően nyomban előterjesztette, az ügydöntő határozatot hozó bíróság dönt, a határozatát indokolni köteles.

(3) A terhelt később előterjesztett kérelmének elbírálására a különleges eljárások szabályait (XXIX. Fejezet) kell alkalmazni. A kérelemről bírósági titkár is határozhat.

(4) A pénzbüntetés, a rendbírság és az államot illető bűnügyi költség tekintetében a halasztás, illetőleg a részletfizetés engedélyezése tárgyában hozott határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.

(5) A szabadságvesztés és a javítóintézeti nevelés végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott határozat ellen az ügyész, az elítélt és a védő fellebbezhet. Ha a halasztást a (2) bekezdés alapján a másodfokú bíróság engedélyezte, a fellebbezés elbírálására a XIV. Fejezet IV. Címe megfelelően irányadó.

Intézkedés a büntetés végrehajtásának biztosítására

596. § (1) A bíróság a szabadlábon lévő terhelttel szemben az öt évi vagy ezt meghaladó, jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatba vételét rendelheti el. A bíróság a jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatba vételét rendeli el, ha azt a szabadlábon lévő terhelttel szemben bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt szabta ki.

(2) Az (1) bekezdés esetén a bíróság a székhelyén működő büntetés-végrehajtási intézet parancsnokától rövid úton büntetés-végrehajtási őr kirendelését kéri, és az elítéltet az őrnek adja át. Ha a bíróság székhelyén nincs büntetés-végrehajtási intézet, vagy a büntetés-végrehajtási őr kirendelésének akadálya van, a bíróság az elítéltnek a büntetés-végrehajtási intézetbe kísérése végett rövid úton a rendőrséget keresi meg.

(3) Ha a bíróság szabadságvesztést kiszabó határozatának jogerőre emelkedésekor a terhelt nincs előzetes letartóztatásban, és a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának azonnali foganatba vételét nem rendeli el, de a kiszabott szabadságvesztésre tekintettel vagy egyéb okból alaposan feltehető, hogy a szökésével vagy az elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól kivonná magát, az elítélttel szemben – a büntetés-végrehajtási intézetbe történő befogadásáig – a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés rendelhető el.

(4) A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedést el kell rendelni, ha a bíróság a két évet meghaladó szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére halasztást engedélyezett [591. § (2) bek. c) pont].

(5) A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés elrendeléséről a bíróság határoz. Az intézkedés hatálya alatt álló elítélt a bíróság határozatában meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét, illetőleg a lakóhelyét nem változtathatja meg. A határozatban előírható, hogy a terhelt meghatározott időközönként a rendőrségen jelentkezzék.

(6) A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés előírásainak megtartását a – lakhelyelhagyási tilalom megtartásának ellenőrzésére vonatkozó szabályok szerint – a rendőrség ellenőrzi. Ha a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés előírásait az elítélt megszegte, a rendőrség haladéktalanul értesíti az intézkedést elrendelő bíróságot, és az elítéltet a bíróság határozatának meghozataláig – legfeljebb hat napig – őrizetbe veheti. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés előírásainak megszegése esetén a szabadságvesztés azonnali foganatba vételét rendelheti el, és megteheti az 590. § (3) bekezdésében szabályozott intézkedéseket.

(7) A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedést meg kell szüntetni, ha a büntetés végrehajthatósága megszűnt.

(8) Ha a bíróság a terhelttel szemben nem végrehajtandó szabadságvesztés mellett alkalmazott kiutasítást, és az ügydöntő határozat a kihirdetésekor jogerőre emelkedik, a bíróság a kiutasítás  végrehajtása érdekében elrendeli a terheltnek az illetékes idegenrendészeti hatósághoz történő előállítását. Az előállítás végrehajtása érdekében a tanács elnöke a rendőrséget keresi meg.

9/2002. (IV. 9.) IM rendelet

a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokról

Halasztás engedélyezése

21. § (1) Ha az elítélt nem az ügydöntő határozat kihirdetése után nyomban terjesztett elő kérelmet a szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása engedélyezése iránt, az első fokon eljárt tanács elnöke rövid úton megkeresi az illetékes bv. csoportot avégből, hogy tudomást szerezzen arról, miszerint az elítéltet felhívták-e a szabadságvesztés megkezdésére, illetőleg az elítéltet bv. intézet befogadta-e.

(2) Ha az elítéltet a bv. intézet befogadta, a bíróság a halasztási kérelmet a szabadságvesztés végrehajtásának esetleges félbeszakítása iránti intézkedés végett a bv. intézetnek küldi meg.

(3) Ha az elítélt még nem kapott felhívást, vagy a kérelmet olyan időpontban terjesztette elő, hogy a kitűzött határnapra figyelemmel a kérelem elbírálására a bíróságnak még van lehetősége, és a kérelemben szereplő rendkívül nyomatékos körülmények ezt megalapozzák, a bíróság a határozat meghozataláig a szabadságvesztés végrehajtásának függőben tartása iránt intézkedik a bv. csoportnál.

BH2000. 146

Ha a jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítéltet újból végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, ez utóbbi büntetés tekintetében a büntetés végrehajtása elhalasztásának engedélyezésére nincs törvényes lehetőség; ebben az esetben legfeljebb a büntetés végrehajtásának a félbeszakítása kerülhet szóba [1973. évi I. törvény 398. § (1) bekezdés, 398/D. § (3) bekezdés, 1979. évi 11. tvr. 22. §, 17/1997. (V. 9.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés a) pont, 3. § c) pont].

Az elítéltet a bíróság 1999. május 6. napján jogerőre emelkedett ítéletével sikkasztás vétsége miatt – mint többszörös visszaesőt – 6 hónapi börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 1 évre a közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte.

Az elítélt a bírósághoz 1999. szeptember 1. napján érkezett kérelmében előadta, hogy 1999. november 8. napján kellene megkezdenie a büntetés letöltését, és a büntetés végrehajtásának az elhalasztását kéri arra tekintettel, hogy az élettársával és két kiskorú gyermekével szeretné rövid ideig a kapcsolatot tartani, tekintettel arra, hogy jelenleg is más ügyben büntetését tölti.

Az 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 398. §-ának (1) bekezdése alapján az elítélt személyi vagy családi körülményeire való tekintettel a bíróság legfeljebb 3 hónapra halasztást engedélyezhet a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának megkezdésére. Ennek megfelelően a bíróságnak jelen esetben a halasztás engedélyezésére nincs módja, tekintettel arra, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 hónap már eltelt, ezért a bíróság az elítélt kérelmét elutasította.

A végzés ellen az elítélt fellebbezést jelentett be. Az ügyész és a védő a végzést tudomásul vette, a megyei főügyész annak helybenhagyására tett indítványt.

Az elsőfokú bíróság végzéséből is kitűnik, hogy az elítélt már az elsőfokú ítélet kihirdetésekor és a kérelem benyújtásakor is más ügyben kiszabott jogerős szabadságvesztés büntetését tölti 1999. november 7. napjáig. Ilyenkor a 17/1997. (IV. 9.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a bv. intézet állapítja meg a szabadságvesztés végrehajtása alatt kiszabott újabb szabadságvesztés végrehajtásának kezdő és utolsó napját. Ugyanezen rendelet 3. §-ának c) pontja értelmében az újabb ügyben kiszabott szabadságvesztés kezdő napja a korábbi szabadságvesztés utolsó napját követő nap: adott esetben 1999. november 8-a. Mindezekből következik, hogy olyan esetben, amikor az elítéltet végrehajtandó szabadságvesztés töltése közben ítélik újabb végrehajtandó szabadságvesztésre, az újabb szabadságvesztés elhalasztására (a következő szabadságvesztés megkezdésének elhalasztására) nincs lehetőség. A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. 22. §-a értelmében ilyen esetben csak a szabadságvesztés félbeszakítása jöhet szóba, amelyet azonban nem a bíróság, hanem a fenti törvényhely értelmében – tartamtól függően – az illetékes bv. intézet parancsnoka, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka vagy az igazságügy-miniszter engedélyezhet.

Mindezekből az következik, hogy a városi bíróságnak nem volt hatásköre az elítélt „halasztás” iránti kérelmének elbírálására.

A halasztás iránti kérelem elbírálására a Be. 398/D. §-ának (3) bekezdése értelmében a különleges eljárás szabályait kell alkalmazni. A megyei bíróság ezért a Be. 356. §-ának (2) bekezdése szerinti eljárásban az elsőfokú bíróság végzését a Be. 250. §-a II. c) pontjának első fordulata értelmében hatályon kívül helyezte, és a Be. 168. §-a alapján a kérelmet – büntetés félbeszakítása iránti kérelemként – megküldeni rendelte az illetékes bv. intézetnek. (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2. B. 1169/1999. sz.)

 

BKv17. (BK 40.)

Az ítélet jogerőre emelkedésekor az előzetes letartóztatásban levő terheltnek a büntetés végrehajtására nem lehet halasztást adni.

A Be. 131. §-ának (4) bekezdése szerint az előzetes letartóztatás az első fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig; az azt követően elrendelt vagy fenntartott kényszerintézkedés a másodfokú eljárás befejezéséig; illetve az ezt követően elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás a harmadfokú eljárás befejezéséig tart.

A Be. 588. §-ának (1) bekezdése szerint az ítélet a jogerőre emelkedése után hajtható végre, e rendelkezés (2)-(4) bekezdése pedig részletesen szabályozza azt, hogy az első, a másod- illetve a harmadfokú bíróság ítélete mikor emelkedik jogerőre.

Ezekből a szabályokból következően a terhelt az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjától kezdve már nincs előzetes letartóztatásban.

Az előzetes letartóztatásban lévő terheltnek tehát az ítélet jogerőre emelkedésekor a bíróság a büntetés végrehajtására halasztást nem adhat; ez a szabadságvesztés félbeszakítását jelentené, amit a Bv. tvr. 22. §-ának (1) bekezdése szerint a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka vagy az igazságügyért felelős miniszter engedélyezhet.