A feltételes szabadságra bocsátás esedékessége, előkészítése, elbírálása. Btk. 47-48.§ (1)-(3) bekezdés, 48/A.§, Bv.tvr.8.§, 9/2002.(IV.9.) IM rendelet 10.§, 32.§ (1) bekezdés, 40.§., Bv. szabályzat 198-199/A.§, BKv 17.
Btk.
47. § (1) A bíróság a határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítéltet feltételes szabadságra bocsátja, ha – különösen a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására és arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni – alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.
(2) Feltételes szabadságra bocsátásnak csak akkor van helye, ha az elítélt
– fegyházban végrehajtandó büntetésének legalább négyötöd részét,
– börtönben végrehajtandó büntetésének legalább háromnegyed részét,
– fogházban végrehajtandó büntetésének legalább kétharmad részét kitöltötte.
(3) Három évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén – különös méltánylást érdemlő esetben – a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elítélt többszörös visszaeső.
(4) Nem bocsátható feltételes szabadságra
a) akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követett el,
b) aki a szabadságvesztésből legalább két hónapot nem töltött ki,
c) az erőszakos többszörös visszaeső,
d) aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
e) aki a szabadságvesztés letöltését önhibájából nem kezdte meg.
47/A. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja.
(2) Ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább húsz évben, ha az életfogytig tartó szabadságvesztést olyan bűncselekmény miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, legalább harminc évben határozza meg.
(3) A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége a következő bűncselekmények esetén zárható ki: ha a bűncselekményt személy vagy dolog elleni erőszakkal követik el, az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [139. § (1) bekezdés], a rombolás súlyosabban minősülő esete [142. § (2) bekezdés], a népirtás [155. § (1) bekezdés], az apartheid [157. § (1) és (3) bekezdés], a polgári lakosság elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [158. § (2) bekezdés], a bűnös hadviselés (160. §), a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása [160/A. § (1) bekezdés], a hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [163. § (2) bekezdés], az emberölés súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bekezdés], az emberrablás súlyosabban minősülő esetei [175/A. § (3) és (4) bekezdés], az emberkereskedelem súlyosabban minősülő esetei [175/B. § (5) bekezdés], a közveszélyokozás súlyosabban minősülő esete [259. § (3) bekezdés], a terrorcselekmény [261. § (1) bekezdés], a légijármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete [262. § (2) bekezdés], a zendülés súlyosabban minősülő esetei [352. § (3) és (4) bekezdés], az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei [355. § (5) bekezdés], a harckészültség veszélyeztetése súlyosabban minősülő esete [363. § (2) bekezdés], a parancsnoki kötelességszegés (364. §) és a kibúvás a harci kötelesség teljesítése alól (365. §).
47/B. § (1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés vagy a szabadságvesztés végrehajtandó része időtartamáig elhalasztja.
(2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú végrehajtandó vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés vagy a szabadságvesztés végrehajtandó része időtartamáig elhalasztja.
(3) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.
(4) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.
(5) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.
(6) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztására az (1), (2), (4) és (5) bekezdés szerinti határozott tartamú szabadságvesztés miatt kerül sor, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított előzetes fogva tartás, valamint házi őrizet idejének figyelembevételével kell megállapítani.
47/C. § (1) A bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet akkor bocsáthatja feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből az elítélt letöltötte a bíróság által meghatározott időtartamot, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.
(2) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még nem hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre.
48. § (1) A feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén tizenöt év.
(2) Ha a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést – a feltételes szabadság letelte után – a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni.
(3) A feltételes szabadság tartamára, de legkevesebb egy évre az elítélt pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha a feltételes szabadságra bocsátott elítélt visszaeső, pártfogó felügyelet alatt áll.
48/A. § (1) Ha az elítélttel szemben több határozott ideig tartó, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést kell végrehajtani – ideértve a pénzbüntetés vagy a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést is -, és a szabadságvesztések folyamatos végrehajtása során a bíróság az elítéltet bármely szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátotta, a feltételes szabadság mindaddig nem kezdhető meg, amíg az elítélt más szabadságvesztést tölt.
(2) Ha a bíróság az elítéltet több szabadságvesztésből bocsátotta feltételes szabadságra, az elítélt a több feltételes szabadságot egyidejűleg párhuzamosan tölti.
(3) A 48. § (4) bekezdése esetén a párhuzamosan töltött feltételes szabadságok mindegyikénél külön kell vizsgálni, hogy a feltételes szabadság megszüntetésének feltételei fennállnak-e.
Bv. tvr.
A feltételes szabadságra bocsátás
8. § (1) A feltételes szabadságra bocsátásról (Btk. 47-48., 112. §) a büntetésvégrehajtási bíró a büntetésvégrehajtási intézet előterjesztése alapján, a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt az elítélt meghallgatása után határoz. A határozat meghozatala előtt a büntetés-végrehajtási bíró – feltéve, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontjáig rendelkezésre álló idő legalább kettő hónap – elrendelheti a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.
(2) A pártfogó felügyelő az (1) bekezdésben írt pártfogó felügyelői vélemény elkészítése érdekében az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt legalább kettő hónappal a büntetés-végrehajtási intézetben meghallgatja és vele ettől az időponttól kezdődően rendszeresen érintkezhet.
(3) Ha a büntetésvégrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét később újból megvizsgálhatja. Ebben az esetben elrendelheti a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.
(4) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra [(3) bek.], a feltételes szabadságra bocsátást az elítélt vagy védője is kezdeményezheti. A kérelmet a büntetés-végrehajtási intézet – értékelő véleményével és javaslatával – harminc napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz. Ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat elkészítését a büntetés-végrehajtási intézet mellőzheti.
(5) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét legkésőbb két év múlva, azt követően évente megvizsgálja. Ilyen esetekben elrendelheti a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.
(6) A bűnügyi költséget az állam viseli.
9/2002.
10. § (1) Az értesítőlapra a tanács elnöke a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó bírói rendelvényt vezet, ha az elítélt az ítélet jogerőre emelkedésekor előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztést tölt, illetőleg ha a bíróság a szabadlábon lévő elítélttel szemben a jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatba vételét rendeli el.
(2) Ha az elítélt az ítélet jogerőre emelkedésekor előzetes letartóztatásban van, de az előzetes fogva tartásban, illetőleg házi őrizetben eltöltött időre figyelemmel feltételes szabadságra lenne bocsátható, a tanács elnöke ezt a körülményt az értesítőlap „Megjegyzés” rovatában feltünteti. A büntetés végrehajtására ilyenkor is bírói rendelvényt kell adni.
(3) Ha az elítélt szabadlábon van, és előzetes fogva tartásban, illetőleg házi őrizetben annyi időt töltött, hogy feltételes szabadságra bocsátható, a tanács elnöke ezt a körülményt az értesítőlap „Megjegyzés” rovatában feltünteti. Megjelöli azt is, hogy az elítéltet az előzetes fogvatartásból honnan szabadították. Ebben az esetben a tanács elnöke az értesítőlapon bírói rendelvényt nem ad ki.
(4) A szabadságvesztést kiszabó jogerős ítéletről az értesítőlapot akkor is ki kell állítani, ha az elítélt által előzetes fogva tartásban, illetőleg házi őrizetben eltöltött idővel a bíróság a szabadságvesztést vagy a részben felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtandó részét teljes egészében kitöltöttnek vette. Ebben az esetben a tanács elnöke az értesítőlapon bírói rendelvényt nem ad ki. Az értesítőlapon feltünteti, hogy az elítéltet az előzetes fogva tartásból honnan szabadították.
(5) A bírói rendelvénnyel ellátott értesítőlapot a határozat jogerőre emelkedésekor kell a bv. intézetnek megküldeni, illetőleg a terheltet előállító büntetés-végrehajtási őrnek (a továbbiakban: bv. őr) átadni. A bv. őr az értesítőlap átvételét, az átvétel időpontjának feltüntetésével, aláírásával elismeri.
(6) Ha a bíróság az értesítőlap „Megjegyzés” rovatában azt tünteti fel, hogy az előzetes fogva tartásban, illetőleg házi őrizetben eltöltött időre figyelemmel a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéről való döntés esedékessé vált, az elítélt feltételes szabadságra bocsátásáról soron kívül határozni kell, ennek érdekében a bv. intézet haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket.
32. § (1) Ha a felhívással érintett szabadságvesztés végrehajtásának megkezdése előtt az elítéltnek más ügyben elrendelt előzetes letartóztatását vagy más ügyben jogerősen kiszabott szabadságvesztését veszik foganatba, a bv. bíró – ha a szabadságvesztés végrehajtásának nincs akadálya – a szabadságvesztésről kiállított értesítőlapra bírói rendelvényt vezet.
40. § (1) A feltételes szabadságra bocsátásról soron kívül kell határozni, ha az előzetes fogva tartásban, illetőleg házi őrizetben töltött időre figyelemmel az elítélt az ítélet jogerőre emelkedésekor feltételes szabadságra lenne bocsátható.
(2) A bv. bíró a meghallgatás időpontjáról a bv. intézetet, ha a terhelt szabadlábon van, a terheltet, illetőleg ha fiatalkorú, törvényes képviselőjét, az ügyészt, továbbá ha a pártfogó felügyelő meghallgatása szükséges, a pártfogó felügyelőt értesíti.
(3) Ha a bv. bíró azt észleli, hogy az elítéltet a feltételes szabadság kedvezményéből a Btk. 47. § (4) bekezdés a), c) és d) pontjai valamelyikének, illetve a Btk. 47/C. § (2) bekezdésében foglaltak miatt az ítélet meghozatalakor ki kellett volna zárni, a Be. 557. §-a szerinti eljárás lefolytatása érdekében az alapügyben eljárt első fokú bíróságot keresi meg, és az első fokú bíróság határozatának megküldéséig az eljárást felfüggeszti. Ha a bv. bíró a Btk. 47. § (4) bekezdés b) pontja szerinti kizáró ok fennállását állapítja meg, a feltételes szabadságra bocsátást mellőzi.
(4) Ha a feltételes szabadságra bocsátásról való döntéshez a szükséges adatok hiányoznak, de rövid időn belül beszerezhetők, a bv. bíró a feltételes szabadságra bocsátás mellőzése helyett a meghallgatást elnapolja, és a meghallgatásra új határnapot tűz ki.
(5) Ha a bv. bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását rendelte el, de a bv. intézet a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napjáig arról értesíti, hogy az elítélt súlyos fegyelmi vétséget követett el, a bv. bíró a feltételes szabadságra bocsátást újból megvizsgálja, és ennek alapján a végzését hatályon kívül helyezheti.
(6) Ha a bv. bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőzi, de úgy látja, hogy az elítélt később feltételes szabadságra bocsátható, felhívja a bv. intézetet, hogy az általa meghatározott időpontban tegyen újabb előterjesztést. Ebben az esetben a bv. bíró elrendelheti pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.
(7) Ha a bv. bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőzte, a bv. intézet a feltételes szabadságra bocsátásról a Bv. tvr. 8. §-ának (5) bekezdése szerinti időszakonként előterjesztést készít.
Bv. szabályzat
198. § (1) Az intézet a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége előtt három hónappal, illetve, ha ennél kevesebb idő áll rendelkezésre, haladéktalanul előterjesztést tesz a bv. bírónak.
(2) Az elítélt nem bocsátható szabadon, ha a feltételes szabadságra bocsátást engedélyező bírósági határozat kelte és a szabadon bocsátás határideje közötti időben előzetes letartóztatásba helyezik vagy szabadságvesztés végrehajtását rendelik el. Ilyen esetben az intézet az illetékes bíróságot haladéktalanul tájékoztatja.
(3) Ha az elítélt a feltételes szabadságra bocsátást engedélyező bírósági határozat kelte és annak jogerőre emelkedése közötti időben súlyos fegyelmi vétséget követ el, az intézet erről a törvényességi felügyeletet gyakorló ügyészt haladéktalanul értesíti.
199. § (1) Ha a bv. bíró a feltételes szabadságra bocsátást mellőzte, de úgy ítélte meg, hogy az elítélt később feltételes szabadságra bocsátható, az általa megjelölt időpontra kiegészítő véleményt és javaslatot kell előterjeszteni.
(2) Ha a bv. bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra és annak későbbi megvizsgálására sem szabott meg újabb határidőt, az intézet akkor tehet ismételt előterjesztést, ha az elítélt magatartásában tartósan kedvező változás következett be.
199/A. § Ha a feltételes szabadságra bocsátás iránti kérelmet az elítélt vagy védője az intézetnél terjesztette elő és az értékelő vélemény mellőzhető [Bv. tvr. 8. § (4) bek.], a kérelmet nyolc napon belül kell a bv. bíróhoz továbbítani. Az intézet ebben az esetben is tájékoztatja a bv. bírót a végrehajtott és a végrehajtásra váró szabadságvesztésről, valamint arról, ha az elítélt ellen új büntetőeljárás van folyamatban.