- A büntetőjogi felelősség rendszere az új Btk.-ban
A bűncselekmény fogalma és fogalmi elemei
A bűncselekmény fogalma
4. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.
Az új Btk. nem változtatott a bűncselekmény fogalmán, továbbra is az úgynevezett materiális (tartalmi) jellegű meghatározással él: 3 ismérvvel határozza meg a bűncselekmény fogalmát. Eszerint a bűncselekmény olyan cselekmény, amely tényállásszerű, társadalomra veszélyes és bűnös.
A cselekmény
Cselekmény nélkül nincs bűncselekmény. A cselekmény a bűncselekmény fogalmának genus proximuma. Két fázisból áll: a belső fázisban valamilyen szükséglet megjelenik, ezt követi a támogató és a gátló motívumok harca, majd a célképzet megjelenése után születik meg az elhatározás. Ezután következik a második fázis, amely a külvilágban zajlik le, kétféleképpen: aktivitással vagy passzivitással. Ha bármelyik fázis hiányzik, vagy nincs a kettő között okozati összefüggés, akkor büntetőjogi értelemben cselekményről nem beszélhetünk.
A tényállásszerűség
A tartalmi bűncselekményfogalmat használó országokban, így Magyarországon is a tényállásszerűséget szűken értelmezzük: azt jelenti, hogy az adott cselekménnyel a Btk. Különös részének legalább egy tényállása megfeleltethető. Az, hogy a konkrét cselekmény bűncselekménynek minősül-e vagy sem, további vizsgálatot tesz szükségessé: a társadalomra veszélyesség és a bűnösség ismérveinek is fenn kell állnia, a bűncselekmény megállapítására csak mindhárom ismérv maradéktalan teljesülése esetén van lehetőség.
A társadalomra veszélyesség
4. § (2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti, vagy veszélyezteti.
Magyarország Alaptörvénye új alkotmányos rendet vezetett be hazánkban. Az új Btk. ennek megfelelően kimondja, hogy bűncselekménynek csak az a magatartás minősülhet, amely a következő öt jogi tárgy közül legalább egyet sért vagy veszélyeztet: mások személye vagy jogai (legyenek akár természetes vagy jogi személyek, hiszen például egy gazdasági társaság sérelmére elkövetett lopás sértettje a jogi személy) illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendje. Vagyis ezen utóbbi három jogi tárgy esetében kiemelten fontos szerepe van az Alaptörvény egyes részletrendelkezései vizsgálatának.
A társadalomra veszélyesség objektív és tartalmi jellegű bűncselekmény fogalmi ismérv. Objektív, hiszen nem a törvényhozó tetszésétől függ, a törvényhozó csak felismeri és reagál rá. Tartalmi pedig amiatt, mert választ ad arra a kérdésre, hogy miért rendelte büntetni a törvényhozó az adott magatartást.
A bűnösség
A bűnösség a jelenleg uralkodó álláspont szerint az elkövető és cselekménye közötti pszichikus viszony, amely miatt neki az adott cselekményt felróhatjuk. Ha az adott bűncselekmény csak szándékosan követhető el, akkor a szándékosságnak, ha pedig gondatlanul is, akkor legalább a gondatlanságnak fenn kell állnia ahhoz, hogy – az egyéb feltételek megléte mellett – a bűncselekmény megvalósulása megállapítható legyen.
A bűncselekmények súly szerinti fokozatai
5. § A bűncselekmény bűntett vagy vétség. Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre e törvény kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, minden más bűncselekmény vétség.
A bűncselekményeket súlyuk, erkölcsi színezetük, társadalomra veszélyességük foka alapján célszerű több fokozatba sorolni, ezeket pedig már a bűncselekmények elnevezésében is megjeleníteni. (A súly szerinti felosztásnak egyrészről a büntetőjogban is vannak különféle jogkövetkezményei, de a büntetőeljárásban is különbséget teszünk a bűncselekmények két fokozata között.) Az új Btk. nem változtatott a bűncselekmények súly szerinti felosztásán. Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a 2012. évi C. törvény kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli. Vétség pedig valamennyi gondatlan bűncselekmény, tekintet nélkül a büntetési tételre, valamint a legfeljebb kétévi szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények.
Bűncselekmény egység és halmazat
Bűncselekményegységről beszélünk, ha az elkövető egy bűncselekményt követ el, akár egy, akár több magatartással. Bűncselekménytöbbség: egy vagy több cselekménnyel több bűncselekmény elkövetése. Bűnhalmazat akkor jön létre, ha két feltétel együttesen megvalósul: az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg (tartalmi feltétel) és ezeket egy eljárásban bírálják el (formális feltétel). A bűncselekményegység és halmazat elhatárolására korábban különféle álláspontok jöttek létre.
A bűncselekmény egység esetei
Bűncselekményegységről akkor beszélünk, ha valakit egy bűncselekmény elkövetése miatt vonnak felelősségre. E tekintetben nincs jelentősége az elkövetők számának, egy bűncselekménynek is lehet egy vagy akár több elkövetője is. Egy bűncselekményről akkor beszélhetünk a korábbiakban kifejtett álláspontunknak megfelelően, ha a Btk. bűncselekmény-fogalmának elemei egyszer valósultak meg maradéktalanul. Az egységnek két fő típusát különböztetjük meg: a természetes és a törvényi egységet.
A természetes egység: Természetes egységről akkor beszélünk, ha az egységi értékelés a dolog természetéből következik, tehát a hétköznapi szemlélő számára is egyértelmű, hogy egyetlen bűncselekmény történt. Természetes egység az, amikor az elkövető egy vagy több cselekménye egy törvényi tényállást egyszer merít ki, és az eset nem tartozik a törvényi egység körébe. A természetes egységnek több fajtája van.
Egyszerű bűncselekmény esetében a laikus (nem jogász) szemlélő számára sem kétséges, hogy egy bűncselekmény valósult meg. Egyszerű bűncselekmény az, ha valaki egy magatartással merít ki egyetlen tényállást, például egy lövéssel öli meg a sértettet. Ide tartozik az olyan bűncselekmény is, amikor aktusok sorozatával valósítja meg az elkövető a bűncselekményt, például 40 késszúrással öl. De ide tartozik az a bűncselekmény is, melyben az elkövető egy lakásból a vagyontárgyak sokaságát pakolja el a bőröndjébe, egyrészt azért, mert az egyes aktusok megszakítás nélkül következnek egymás után, másrészt a tevékenységsorozat összességében is csak egy tényállást valósít meg, harmadrészt pedig a bűncselekménynek egyetlen sértettje van.
Természetes egységnek, azon belül egyszerű bűncselekménynek tekintjük végül azokat a deliktumokat is, amelyek esetében az elkövetési magatartás egyes részcselekményei között más cselekmények tanúsítására is sor kerül, és ezek az önálló aktusok ugyan önmagukban nem valósítják meg a bűncselekményt, de együttesen, összességükben igen. Erre példa az olyan emberölés, amikor az elkövető hetente egyszer tesz a sértett poharába kis mennyiségű mérget, amely adagok azonban a szervezetében felhalmozódva egy idő után a sértett halálát idézik elő. Ebben az esetben az egyazon eredmény okozása, vagyis a sértett halálának mint következménynek az előidézése fűzi egybe az egyes cselekményeket.
Az állapot-bűncselekmény is a természetes egység körébe tartozik. Ebben az esetben a törvényhozó egy jogellenes állapot fenntartását minősíti bűncselekménynek. Ha valaki kábítószert tart magánál, ez a magatartása attól függetlenül egy bűncselekménynek minősül, hogy a birtoklás egy napig, egy hónapig vagy akár tíz évig tart. A bűncselekmény befejeződik a jogellenes állapot megteremtésével.
A bevégzettségnek ebben az esetben azonban fontos szerepe lehet. A jogellenes állapot fenntartásában megnyilvánuló úgynevezett állapot-bűncselekmények büntetőjogi értelemben befejezettek akkor, amikor a jogellenes állapot létrejön, és e befejezettség egészen odáig tart, ameddig a jogellenes állapot fennáll. Ha ez megszűnik, az a bevégzettség. (Itt tehát a befejezettség nem egy ponthoz, hanem inkább egy szakaszhoz hasonlítható.) Erre példa a hamisított áru forgalomba hozatal céljából történő tartása, amely áru hamis megjelölése bűntettének minősül. Ha kikerül az áru az elkövető birtokából (például leég a raktár), az a bevégzettség pillanata, és például onnan indul az elévülés.
A cselekmények ismétlődése
Természetes egység keletkezik akkor is, ha maga a törvény kívánja meg azt, hogy bizonyos cselekményekből az elkövető többet kövessen el egy bűncselekmény megvalósításához. A vásárlók megkárosítása vétségét követi például el, aki árunak közvetlenül a fogyasztók részére forgalomba hozatala során hamis méréssel, számolással vagy az áru minőségének megrontásával a vásárlókat megkárosító tevékenységet folytat.
A törvényi egység: A természetes egység mellett kialakultak mesterséges (törvényi) egységi konstrukciók is. Ezekben az esetekben a bírói gyakorlat egyébként halmazatot állapítana meg (vagyis a dolog természetéből a halmazati értékelés következne), ha nem lennének a törvényben olyan kifejezett rendelkezések, amelyek kötelezően előírják az egységi értékelést. A törvényi egységbe foglalás indoka egyaránt lehet a cselekmények közötti szoros (immanens) összefüggés, az együttes előfordulás gyakorisága, illetve büntetéskiszabási szempontok is, amikor nem tekinthető elégségesnek a halmazati értékelés szerint kiszabható büntetés.
Az összetett bűncselekmény: A törvényi egység egyik fajtája az összetett bűncselekmény (delictum compositum). Ebben az esetben a törvényhozó külön-külön már szabályozott bűncselekményi tényállásokból alkot egy harmadikat. Olyan tényállásokból hoz létre a törvényhozó összetett bűncselekményt, amelyek egymással szoros összefüggésben állnak. Az összetett törvényi tényállás megalkotásának indoka az alaptényállások között fennálló szoros cél-eszköz viszony. Ez a viszony annyira szoros, hogy csak az ilyen egységbe foglaló szabályozás lesz életszerű.
Példaként említhetjük a rablást, amely két másik, egymással cél-eszköz viszonyban álló bűncselekményből áll össze: kényszerítésből (eszközcselekmény) és lopásból (célcselekmény). Nem lenne életszerű a hétköznapi felfogás szerint sem kényszerítést és lopást megállapítani halmazatban, ha valaki például egy pisztollyal arra kényszeríti áldozatát, hogy adja át neki az arany nyakláncát.
Másik példa a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás, amely a lopás egyik minősített esete (köznapi nyelven betöréses lopásnak is nevezik). Ebben az esetben a dologrongálás (eszközcselekmény) kapcsolódik össze a lopással (célcselekmény).
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy azt a már régen kialakult elvet, amely szerint felbomlik az egységi konstrukció és halmazatot kell megállapítani akkor, ha az eszközcselekmény önmagában súlyosabban büntetendő, mint a két részcselekményből egybeolvadt összetett bűncselekmény. Nem lenne logikus, ha az elkövető azáltal kerülne kedvezőbb helyzetbe az elbíráláskor, hogy egy elkövetett bűncselekmény után még egy másik bűncselekményt is megvalósít.
Az összefoglalt bűncselekmény: A törvényi egység másik formája az összefoglalt bűncselekmény (delictum complexum). Ebben az esetben a két részcselekmény közötti összefüggés általában nem szoros, sőt lehet, hogy egyáltalán nincs semmilyen összefüggés az egyes cselekmények között. Itt a törvényi egységi tényállás megalkotását nem a cselekmények közötti belső összefüggés, hanem gyakorlati szempontok indokolják. A legfontosabb gyakorlati szempont: a súlyosabb büntetés kilátásba helyezése.
A folytatólagos bűncselekmény: A folytatólagos bűncselekmény (delictum continuatum) Btk. szerint a törvényi egység esetei között megkülönböztetett figyelmet érdemel:
6. § (2) Nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször követ el.
A folytatólagos egység jogintézménye egyike volt azon ritka kivételeknek, amelyek a bírói gyakorlatban alakultak ki és éltek hosszú időn keresztül. 1978-ig nem volt törvényi alapja a folytatólagos egység kategóriájának, a bírói gyakorlat azonban mégis használta szokásjogi alapon, a büntetőjog elméletében pedig bírói egységként tanítottuk. 1978-ban azonban bekerült a törvénybe a folytatólagos egységre vonatkozó törvényi szabályozás, amelyet változatlan tartalommal vett át a 2012. évi C. törvény.
A definíció négy konjunktív feltételt tartalmaz:
- a) ugyanazon bűncselekmény,
- b) egységes elhatározás,
- c) azonos sértett,
- d) rövid időközökben történő többszöri elkövetés.
Ezek közül az egységes elhatározás alanyi feltétel, a másik három tárgyi feltételnek minősül. Mind a négy feltételt külön-külön mutatjuk be.
a) Ugyanazon bűncselekmény elkövetése. Ugyanazt a bűncselekményt valósítja meg az elkövető, ha azonos tényállást merít ki többször. Ide tartozik az a szituáció is, amikor az elkövető ugyanannak a bűncselekménynek az alap-, minősített vagy privilegizált eseteit valósítja meg többször.
b) Egységes elhatározás. Az egységes elhatározás a folytatólagos bűncselekmény alanyi (szubjektív) feltétele. A ma általánosan elfogadott nézet szerint csak a szándékos bűncselekmények foglalhatók folytatólagos egységbe.
c) A sértett azonossága. A sértett azonossága objektív ismérv, tehát független az elkövető tudatától. A sértett személyének elsősorban a személy és a vagyon elleni bűncselekmények esetében van relevanciája, de szerepe lehet egyéb bűncselekmények esetében is, például a hamis vád, illetve több nemi erkölcs elleni bűncselekmény esetében is. Sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.
d) Rövid időközökben történő többszöri elkövetés. A rövid időköz az a feltétel, amelyik az elhatározás egységét bizonyítja: ha két elkövetés között hosszabb időintervallum telt el, akkor már azt feltételezzük, hogy az elkövető nem egyszerre határozta el azokat. Minél rövidebb az időköz, annál nagyobb valószínűséggel állíthatjuk, hogy az egységes elhatározás fennállt.
A törvény nem határozza meg egzakt módon a rövid időköz fogalmát, és a bírói gyakorlat sem ad használható útmutatást. Annyit biztosan állíthatunk, hogy a részcselekmények közötti időintervallum növekedésével gyengül az egyes aktusok önállósága és a közöttük fennálló belső összefüggés, hosszabb idő (több hónap) eltelte után már csak ritkán állapítja meg a bírói gyakorlat a folytatólagos elkövetést.
Végezetül utalni szeretnénk arra, hogy a folytatólagosságnak fontos gyakorlati jelentősége is van. Egyrészt a folytatólagos elkövetés súlyosbító körülmény a büntetés kiszabásakor, másrészt a részcselekmények önálló elévülése kizárt. Emiatt a legkorábban elkövetett részcselekmény is csak akkor kezd elévülni, amikor az utolsó részcselekményt elkövették.
Az alaki halmazat
6. § (1) Bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el.
Bűncselekmény-halmazat akkor jön létre, ha az elkövető több bűncselekményt valósít meg, és ezekért egyszerre vonják felelősségre. A halmazat formai feltétele az egy eljárásban történő elbírálás. Ennek konkrét módját és szabályait a halmazati büntetésről szóló részben fogjuk kifejteni. A következőkben a halmazat egyes eseteit vizsgáljuk meg.
Anyagi halmazat jön létre, ha több magatartással valósítják meg a több bűncselekményt. Továbbá homogén a halmazat, ha ugyanaz a bűncselekmény valósul meg többször, és heterogén, amikor különféle bűncselekmények állnak egymással halmazatban. Alaki halmazatról akkor beszélünk, ha az elkövető egyetlen magatartással valósít meg több bűncselekményt. Az alaki halmazatnak is két fajtája van: a homogén és a heterogén alaki halmazat.
Homogén alaki halmazatról van szó, ha az elkövető egyetlen magatartással ugyanazt a bűncselekményt valósítja meg többször.
Heterogén alaki halmazat valósul meg, ha az elkövető egyetlen magatartással több különböző bűncselekményt valósít meg. A lényeg az, hogy az elkövető egy magatartást tanúsítson, és ezzel a magatartásával különböző bűncselekményeket kövessen el (kettőt, hármat vagy többet.)
Az anyagi halmazat
Anyagi halmazat akkor jön létre, ha az elkövető különböző magatartásokkal valósít meg több bűncselekményt. Homogén alaki halmazat valósul meg, ha valaki több magatartással többször ugyanazt a bűncselekményt valósítja meg. A halmazatnak ez a fajtája áll a legközelebb a folytatólagos bűncselekményhez. A halmazat leggyakrabban megvalósuló fajtája a heterogén anyagi halmazat. Ebben az esetben az elkövető különböző bűncselekményeket valósít meg többször, több különböző magatartással.
A látszólagos halmazat
Látszólagos halmazatról akkor beszélünk, ha az elkövető egy vagy több cselekménye látszólag több bűncselekményt valósít meg, vagyis több bűncselekmény törvényi tényállása illeszthető rá egy cselekményre vagy cselekménysorozatra. A bűncselekmény egyenrangú fogalmi ismérvei közül tehát csak a tényállásszerűség valósul meg többször. A látszólagos halmazat valójában egység. Mivel a látszólagos halmazat bűncselekményegység, el kell döntenünk, hogy a több tényállás közül, amelyek az elkövető cselekményére vagy cselekményeire ráillenek, melyiket alkalmazzuk. Attól függően, hogy egy vagy több cselekménnyel valósul meg a látszólagos halmazat, két típusát különböztetjük meg: a látszólagos alaki és a látszólagos anyagi halmazatot.
A látszólagos alaki halmazat akkor jön létre, ha az elkövető egyetlen magatartására látszólag több bűncselekmény törvényi tényállása is ráilleszthető. A látszólagos halmazat kiküszöböléséhez ebben az esetben meg kell találnunk az alkalmazandó törvényi tényállást. Ehhez négy magyarázó elvet használunk a gyakorlatban.
A specialitás elve szerint, a lex specialis derogat lege generale szabályt alkalmazva, ha az elkövető magatartása egy általánosabb tényállás mellett legalább egy speciális (az általánoshoz képest több ismérvet tartalmazó) tényállásnak is megfelel, akkor az általános tényállást figyelmen kívül hagyjuk és csak a speciális tényállás alapján vonjuk felelősségre az elkövetőt.
A konszumpció elve azt jelenti, hogy a súlyosabb jogtárgysértést értékelő tényállás konszumálja, azaz elnyeli az enyhébb jogtárgysértést tartalmazó tényállást.
A szubszidiaritás a látszólagos alaki halmazat kapcsán lényegében a konszumpció fordítottja, vagyis azt jelenti, hogy a kisegítő törvényi tényállás alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha az elsődlegesen alkalmazandó tényállás valamelyik ismérve hiányzik, és emiatt az nem alkalmazható.
Az alternativitás a látszólagos alaki halmazat negyedik magyarázó elve, egyes szerzők azonban a szubszidiaritás egyik eseteként tárgyalják. A bűncselekmény törvényi tényállásában az „amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg” fordulattal jelzi ezt a törvényhozó.
Látszólagos anyagi halmazatról akkor beszélünk, ha az elkövető több magatartással látszólag több bűncselekményt követ el, de vagy az elő- vagy az utócselekményét büntetlenül hagyjuk.
Az előcselekmény marad büntetlenül két esetben. Először, ha ugyanazt a jogtárgyat, életviszonyt sérti ugyan, mint az utócselekmény, de kisebb mértékben. A büntetlen előcselekmény második esete a szükségszerű összefüggés a két bűncselekmény között. Ha egy bűncselekmény nem is valósulhat meg másként, csak úgy, hogy előtte egy másik bűncselekményt is el kell követnie az elkövetőnek, akkor vélelmezzük, hogy erre a viszonyra a törvényhozó tekintettel volt a tényállás megalkotásakor.
A büntetlen utócselekménynek szintén két esetét különböztetjük meg. Az első szerint nem büntetjük azt a magatartást, amellyel az elkövető nem növeli, hanem csak fenntartja az előző bűncselekményével okozott sérelmet. A büntetlen utócselekmény második típusa már kicsit több magyarázatot igényel. Ebben az esetben emberiességi szempontok miatt hagyjuk büntetlenül az elkövető második cselekményét, és a halmazati értékelést mellőzve csak az első bűncselekménye miatt mondjuk ki bűnösnek. Arról a szituációról van szó, amikor az elkövető csak úgy tudná elkerülni a második bűncselekmény elkövetését, ha ezzel lebuktatná magát az első bűncselekménye miatt. Az emberi természettel ellentétes lenne elvárni az elkövetőktől, hogy önmagukat buktassák le, ellenkezne tovább a büntetőjog és a büntető eljárásjog több alapelvével is (ebben a körben elég csupán az önvádra kötelezés tilalmára utalni).
A bűncselekmény megvalósulási stádiumai
Említettük már, hogy a bűnösség alapján a bűncselekmények két csoportra oszthatók: szándékos és gondatlan bűncselekményekre. A szándékos bűncselekmények esetében beszélhetünk az úgynevezett megvalósulási stádiumokról, ugyanis a szándékos bűncselekmény elkövetésére irányuló elhatározás kialakulásától a deliktum befejezetté válásáig hosszabb-rövidebb időtartam telik el. A megvalósulási stádiumok a legtágabb értelemben a következők lehetnek:
- 1) a bűncselekmény elkövetésének elhatározása,
- 2) előkészület,
- 3) kísérlet,
- 4) befejezett bűncselekmény,
- 5) bevégzett bűncselekmény.
(A fenti öt stádium közül a büntetőjog csak a középső hármat értékeli kifejezetten, a gondatlan bűncselekményeknek pedig csak egyetlen stádiuma van: a befejezettség.)
A befejezett bűncselekmény
A befejezettség stádiuma azt jelenti, hogy a törvényi tényállás minden eleme megvalósult. A törvényhozó minden bűncselekmény törvényi tényállásának meghatározásakor a Btk.-ban ezt a pontot jelöli ki, és a saját belátására van bízva, hogy hová teszi a befejezettség pillanatát. Ehhez képest állapítjuk meg a kísérletet, vagy a még korábbi stádiumot, az előkészületet.
A kísérlet
10. § (1) Kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.
(2) A kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni.
(3) A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el.
(4) Nem büntethető kísérlet miatt,
a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, vagy
b) aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja.
(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott esetben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető.
Nem minden bűncselekménynek van kísérlete. Például az. úgynevezett tiszta mulasztási bűncselekmények esetében logikailag kizárt a kísérlet. Az elkövetés megkezdése azt jelenti, hogy az elkövető a törvényi tényállás keretébe illő magatartást tanúsít, a be nem fejezés pedig azt, hogy a törvényi tényállás minden eleme nem valósulhat meg (mert az már befejezett bűncselekmény lenne). Míg az előkészület enyhébben büntetendő, mint a befejezett bűncselekmény, a kísérletre elvileg ugyanaz a büntetési tétel vonatkozik, mint a befejezett bűncselekményre. (Valójában azonban a bíróság enyhítő körülményként kezeli, és messzemenően figyelembe veszi, hogy az elkövető cselekménye a konkrét esetben mennyire állt közel a befejezéshez.) A büntetést emellett korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el.
Szokásos megkülönböztetés a kísérlet „közeli” és „távoli”, valamint „befejezett” és „befejezetlen” kísérlet szerinti felosztása. (Közeli kísérlet esetén nagyobb a befejezés reális lehetősége.) Ha a tettes mindent megtesz a befejezés érdekében, a célzott eredmény mégis elmarad, a kísérlet befejezett. Befejezetlen például annak a „kasszafúrónak” a lopási kísérlete, aki a páncélszekrény zárjai közül csak az egyiket tudja feltörni. Ez utóbbi csoportosításnak gyakorlati jelentősége is lehet, hiszen a törvény büntetlenséget biztosít annak, aki a kísérlettel önként felhagy, vagy az eredményt önként elhárítja. Befejezett kísérlet esetén nyilván csak ez utóbbiról lehet szó. Alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet, illetve önkéntes elállás vagy önkéntes eredmény-elhárítás esetén, ha a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő.
Az előkészület
11. § (1) Ha e törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.
Az előkészület a legkorábbi stádium. Csak akkor büntetjük, ha a törvény külön elrendeli, főszabály szerint tehát az előkészület nem büntetendő.
11. § (2) Nem büntethető előkészület miatt,
- a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének megkezdése,
- b) aki az elkövetés elhárítása céljából korábbi felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arra törekszik, hogy a többi közreműködő az elkövetéstől elálljon, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad, vagy
- c) aki az előkészületet a hatóságnál a bűncselekmény elkövetésének megkezdése előtt feljelenti.
Ha az elkövető nem büntethető az adott bűncselekmény előkészülete miatt, de az előkészületi magatartással már önmagában is megvalósítja valamilyen más bűncselekmény törvényi tényállását, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő.
A bűncselekmény elkövetői
12. § Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek).
A bűncselekmény elkövetőit gyűjtőfogalomként határozza meg a jogalkotó, elkövetők a tettes és a társtettes (tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (részesek). A bűncselekmény elkövetője és a bűncselekmény alanya nem egyező értelemben használatos fogalmak. A bűncselekmény alanya a büntethető elkövető, tehát azon elkövető, aki betöltötte a tizennegyedik életévét és rendelkezik beszámítási képességgel.
A tettesek
13.§ (1) Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.
(2) Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.
(3) Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. A tettességen belül megkülönböztetünk önálló tettest és társtettest. Az önálló tettesség fontosságát az is jelzi, hogy ez a leggyakrabban megvalósuló tettesi forma, a gondatlan bűncselekményeknél pedig kizárólag önálló tettességről beszélhetünk. Az önálló tettes a törvényi tényállást egyedül (akár eszköz vagy állat felhasználásával is) valósítja meg. Az önálló tettesen belül beszélünk közvetlen és közvetett tettesről. A közvetlen tettesre igazak az eddig elmondottak, a közvetett tettes pedig egy másik személyt használ fel a bűncselekmény elkövetésére. A bűncselekményt nem saját maga követi el, mégis önálló tettesnek minősül a Btk. szerint az, aki egy nem büntethető személyt használ fel a bűncselekmény elkövetésére. Az a személy, aki a törvényi tényállást megvalósítja, nem büntethető, mert: gyermekkorú, kóros elmeállapotú, kényszer vagy fenyegetés hatása alatt cselekszik, illetve tévedésben van. Ebben az esetben a felhasználó személyt tettesként büntetjük meg. A bűncselekmények egy kisebb részének több önálló tettese is lehet.
Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. A társtettesség megállapításához legalább két, büntetőjogilag felelősségre vonható személy szükséges, akik közösen és szándékegységben valósítják meg a törvényi tényállást. A társtettesség megállapításához azonban az együttes jelenlét nem feltétlenül szükséges (bár ez a tipikus). Ha valamelyik társtettes többet tesz vagy mást is tesz, mint amire a szándékegység kiterjed, ezért a mennyiségi vagy minőségi túllépésért a többi társtettes nem felel.
A részesek
14. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
(2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.
(3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.
A részesek a felbujtó és a bűnsegéd. Mindkét részesi alakzat feltételez egy tettesi alapbűncselekményt, e nélkül felbujtásról vagy bűnsegélyről nem beszélhetünk. Ha a tettes nem büntethető, mert büntethetőséget kizáró ok áll fenn, akkor – alapbűncselekmény hiányában – a részest sem büntetjük. (A felbujtó azonban ilyen esetekben lehet közvetett tettes.) Ha a tettes büntethetőséget megszüntető ok miatt nem büntethető, az a részesekre nem hat ki, ilyenkor őket a saját bűnösségük szerint büntetjük meg. A részesek mindegyikét jellemzi, hogy valamilyen részesi tevékenységet fejtenek ki, amely okozati kapcsolatban áll a tettesi cselekménnyel vagy a tettes által megvalósított bűncselekménnyel. A részes tevékenysége azonban soha nem valósíthat meg törvényi tényállási elemet. A részesi tevékenység további jellemzője a szándékosság, amely két vonatkozásban áll fenn: szándékosnak kell lennie a tettesi alapbűncselekménynek és a részesi tevékenységnek is. A törvény szerint a részesek ugyanúgy büntetendők, mint a tettesek, a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.
A súlyosabb, nagyobb társadalmi rosszallást kiváltó részesei alakzat a felbujtás. Felbujtó az, aki mást szándékos bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. A felbujtás elkövetési magatartása a rábíró nyilatkozat, amely történhet szóban, írásban, ráutaló magatartással, felszólítással, rábeszéléssel, sőt akár látszólagos lebeszéléssel is. A lényeg az, hogy a bűncselekmény elkövetéséhez a döntő motívumot a felbujtó váltsa ki. Ha az elkövető már elhatározta magát, felbujtásról nem lehet szó (legfeljebb pszichikai bűnsegélyt állapíthatunk meg). Ha a felbujtáson túlmenően, fenyegetéssel vesz rá valaki egy harmadik személyt bűncselekmény elkövetésére, akkor szintén nem felbujtó, hanem annál több, közvetett tettes lesz.
Bűnsegéd az, aki szándékos bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. A bűnsegéd úgy nyújt segítséget az elkövetéshez, hogy törvényi tényállási elemet nem valósít meg (máskülönben társtettes lenne). Két alaptípusa a fizikai és a pszichikai bűnsegéd. A fizikai bűnsegéd a tettes bűncselekményének valamilyen külső feltételét biztosítja, a pszichikai bűnsegéd tanácsadással vagy buzdítással járul hozzá a tettesi alapbűncselekmény elkövetéséhez. Mindkét alaptípus általában aktív magatartással (cselekvéssel) követhető el, passzív magatartással (mulasztással) ritkán. Passzív magatartással lesz fizikai bűnsegéd például az a biztonsági őr, aki a raktár ajtaját szándékosan nyitva hagyja, és így segíti elő a lopást. Passzív magatartással pszichikai bűnsegély megállapítására adhat alapot az, ha valaki egy erőszakos bűncselekmény elkövetésének a helyszínén jelen van, jelenlétével bátorítva az elkövetőt, és bénító hatást gyakorol a sértettre.
A többes bűnelkövetői alakzatok
458. § (1) E törvény alkalmazásában
1. bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése;
2. bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet;
3. csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt.
319. § A 315. és a 318. § alkalmazásában terrorista csoport a három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja terrorcselekmény elkövetése.
A bűncselekmény társadalomra veszélyességének fokát (a bűncselekmény tárgyi súlyát) nagymértékben képes megnövelni az a körülmény, ha többen követik el a bűncselekményt. A többes bűnelkövetői alakzatok témakörét ezért indokolt röviden tárgyalnunk. Ha nagyobb számú elkövető szervezetten cselekszik, felléphet a konformizmus jelensége, amely elnyomja az egyéni felelősségérzetet.
1) Ha a Btk. úgy fogalmaz, hogy a bűncselekményt „többen” követik el, ez legalább két személyt jelent. Egyes bűncselekményeknél (mint például az szexuális erőszak) ez minősítő körülmény.
2) A „csoportosan” elkövetési mód legalább három személy részvételét jelenti az elkövetésben, akár tettesként, akár részesként. A bírói gyakorlat szerint ezeknek együtt kell az elkövetés helyén tartózkodnia.
3) A „tömeg” legalább 15-20 főt jelent.
4) A „bűnszövetség” akkor jön létre, ha két vagy több (azaz legalább kettő) személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet.
5) A „bűnszervet” a bűnszövetségnél veszélyesebb többes elkövetési forma. Három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. Tovább növeli ennek az alakzatnak a veszélyességét általában az államhatárokon átnyúló, nemzetközi jellege is. A bűnszervezetben történő elkövetés megállapítása minden bűncselekmény esetében súlyosabb jogkövetkezményeket eredményez. Így például a kiszabott szabadságvesztést általában fegyházban kell végrehajtani, az elkövető nem bocsátható feltételes szabadságra, a büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, el kell kobozni azt a vagyont, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett, a büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik (de nem haladhatja meg a húsz évet) stb.
6) A „terrorista csoport” büntetőjogi definíciója szinte teljesen egybevág a bűnszervezet fogalmával. Az egyetlen különbség a két meghatározás között az, hogy itt az elkövető célja nem ötévi vagy súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény, hanem terrorcselekmény elkövetése. (Témánk szempontjából a gazdasági büntetőjog határterületéhez sorolható terrorizmus finanszírozása kapcsán lehet szerepe.)
A bűnkapcsolat fajai
A bűncselekmény résztvevőinek problémaköréhez tartozik még a bűnkapcsolat is. Az ide sorolható személyek nem vesznek részt semmilyen elkövetői minőségben a bűncselekmény elkövetésében, csak kapcsolódnak hozzá.
A bűnpártolás a bűnkapcsolat egyik sajátos formája. Lényege az, hogy megvalósítója a bűncselekmény elkövetése – vagy legalábbis a támogatott személy tevékenységének a befejezése – után nyújt segítséget, és ez a segítségnyújtás vagy a bűnelkövető személyéhez, vagy a bűncselekményből származó tárgyhoz kapcsolódik.
Az orgazdaság szintén bűnkapcsolatnak minősül. A tárgyi bűnpártolástól többek között abban különbözik, hogy csak meghatározott bűncselekményhez kapcsolódhat, és – szemben a bűnpártolással – az orgazda elsősorban a saját anyagi érdekeit tartja szem előtt. A pénzmosás is legtöbbször más által elkövetett alapbűncselekményhez (tipikusan gazdasági vagy vagyon elleni bűncselekményhez) kapcsolódik.