A büntetőeljárás szereplői

• Elkövető (gyanúsított, vádlott, elítélt)
• Sértett
• Védő –> jogi képviselő kötelező, ha a büntetés meghaladhatja az 5 évet (ügyvéd)
• Közvádló, aki az ügyész
• Bíró, vagy bírói tanács
• Jegyzőkönyvvezető
• Tanúk: látott, hallott, tapasztalt valamit
• Magánvádló (ha szükséges). A vádat a sértett képviseli (ő a magánvádló, az ügyész szerepe)
• Pótmagánvádló: magán: és közvád esetén: átveheti a magánvádló szerepét is, mivel a közvádnál amúgy is szerepel egy ügyvéd
• Szakértők
• Tolmács: tolmácsot kell rendelni, ha a magyar nyelvet nem ismeri

A büntetőeljárás alanyai

A büntetőeljárás alanyai a büntetőeljárásban részt vevő szervezetek és személyek. Ilyen szervezet: a nyomozó hatóság, az ügyész, és a bíróság. Az eljárásban részt vevőszemélyek pedig: a terhelt, a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, az egyéb érdekeltek, a képviselők és a segítők. (Az eljárásban részt vehetnek más további személyek is, akik azonban nem tekinthetők az eljárás alanyainak, hanem más módon – pl. a bizonyítás révén – kapcsolódnak az eljáráshoz. Ilyen pl. a tanú, vagy a szakértő.)

A nyomozó hatóság

A nyomozó hatóságok feladata értelemszerűen a nyomozás teljesítése, azaz a bűncselekmény és az elkövető felderítése, a bizonyítékok beszerzése. A magyar büntetőeljárásban az általános nyomozó hatóság a rendőrség, míg speciális nyomozó hatóság elsődlegesen a vám- és pénzügyőrség (meghatározott bűncselekmények esetén: pl. csempészet, jövedéki orgazdaság, adócsalás). Ezen kívül speciális esetben a külföldön lévő magyar kereskedelmi hajó, illetőleg polgári légi jármű parancsnoka is nyomozó hatóságként léphet fel. Vannak továbbá olyan bűncselekmények, amelyek esetén kizárólag az ügyész, vagy – katonai bűncselekmények esetén – a katonai ügyész végezheti a nyomozást.

Az ügyész

Az ügyész szerepe kulcsfontosságú a büntetőeljárás minden szakaszában. A nyomozási szakaszban ő felügyeli a nyomozást (a nyomozó hatóságot nyomozási cselekményekre utasítja, az iratokat magához kérheti, a nyomozási cselekményeknél jelen lehet stb.), vagy maga nyomoz (pl. a rendőrség hivatásos állományú tagja ellen elkövetett bűncselekményeknél, mentességet élvező személy által elkövetett bűncselekmények, vagy az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények – pl. hamis vád, hamis tanúzás – esetén.) A vádemelési szakaszban ő dönt a vádemelésről, vagy annak alternatíváiról, illetőleg a nyomozás megszüntetéséről. A bírósági eljárásban képviseli a vádat, azzal rendelkezik: elejtheti, módosíthatja; továbbá korlátlan indítványtételi és jogorvoslati joga van. Az ügyészség négy szintű szervezet: városi (kerületi) ügyészségekre, megyei (fővárosi) főügyészségekre, fellebbviteli főügyészségekre, és a Legfőbb Ügyészségre tagozódik.

A bíróság

A bíróság az igazságszolgáltatás legfőbb letéteményese, ez az elsődleges feladata. Ezen kívül szintén a bíróság dönt a büntetőeljárásban a személyi szabadság elvonásával és korlátozásával járó kényszerintézkedésekről (pl. előzetes letartóztatás), illetve egyéb feladatokat is ellát (pl. különleges eljárások). A bíróság szintén négy szintű szervezet, az eljárás pedig háromfokú lehet. Első fokon a helyi bíróságok ítélkeznek, illetve bizonyos súlyos bűncselekmények esetén (pl. emberölés) a törvényszékek. Másodfokon jár el a törvényszék a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben, az ítélőtábla pedig a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben. Harmadfokon jár el az ítélőtábla azokban az ügyekben, amelyekben másodfokon a törvényszék járt el, a Kúria pedig azokban az ügyekben, amelyekben másodfokon az ítélőtábla járt el. A helyi bíróság egyesbíróként, vagy – súlyosabb bűncselekmények esetén – 2 ülnökkel együtt tanácsban jár el, a törvényszék pedig mindig ez utóbbi formában ítélkezik. A másod- és harmadfokú bíróság általában 3 hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

A terhelt

A terhelt az a személy, aki ellen a büntetőeljárás folyik. Elnevezése az eljárás szakaszaiban változik: a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés jogerős kiszabása után elítélt. A terhelt hátrányos pozícióját számos jogosultság igyekszik kompenzálni (így pl. ügymegismerési, iratbetekintési, jogorvoslati joga van).

A védő

A védő a magyar eljárásban ügyvéd (vagy kivételesen európai közösségi jogász) lehet. A védő meghatalmazással, vagy kirendeléssel kapcsolódhat be az eljárásba. A terhelt bármikor meghatalmazhat védő, kirendelésre viszont csak akkor kerül sor, ha nincs meghatalmazott védő, és a törvény a védelmet kötelező teszi, vagy ha a terhelt anyagilag rászorul. A Be. meghatározza a kötelező védelem eseteit: ilyen pl., ha a terheltet fogva tartják, vagy ha a bűncselekmény 5 évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő. A védőt megilletik a terhelt jogai, köteles továbbá maximálisan a védence érdekében eljárni.

A sértett

Sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. A sértett ezen kívül más eljárási pozíciókba is kerülhet (ld. részletesen lejjebb): magánvádlóként, pótmagánvádlóként, magánfélként léphet fel, illetve kihallgathatják tanúként is. A törvény részletezi a sértett jogait is (pl. szintén rendelkezik ügymegismerési joggal, de a jogorvoslati joga viszont korlátozott).

A magánvádló

A Be. felsorol 6 olyan enyhe súlyú bűncselekményt (könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés), amelyek esetén az állam főszabályként nem kívánja büntetőmonopóliumát gyakorolni, és az eljárás kizárólag a sértett magánvádjára – tehát nem hivatalból – indul meg. A magánvádas eljárás olyan külön eljárás (ld. majd később), amelyben a vádat már eredetileg sem az ügyész, hanem a magánvádló (azaz az ügy sértettje) képviseli.

A pótmagánvádló

Bizonyos esetekben az ügyész az eljárás során olyan döntést hoz, amely az eljárás megakasztásához, megszüntetéséhez vezet (a feljelentést elutasítja, a nyomozást megszünteti, a vádat elejti stb.). Ez esetekben azonban a bűncselekmény sértettje lehet, hogy nem ért egyet az ügyész ilyen döntésével, ezért mintegy az ügyész helyébe lépve – a törvény által meghatározott esetekben – pótmagánvádlóként lép fel, és ezután a bírósági eljárás az ő vádjára folytatódik tovább.

A magánfél

Sok esetben a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben a sértettnek ún. polgári jogi igénye is keletkezik, amely leggyakrabban kártérítési igényt jelent (pl. a rongálás bűncselekménye nyilván anyagi kárt is okoz). A magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban ilyen polgári jogi igényt érvényesít. Az eljárások egyszerűsítése érdekében ugyanis a törvény lehetővé teszi, hogy a bűncselekménnyel összefüggésben keletkezett polgári jogi igényeket ne kelljen külön polgári bírósági úton érvényesíteni, hanem azokat a büntetőbíróság is elbírálhassa.

Az egyéb érdekeltek

Az egyéb érdekeltek azok a személyek, akiknek a jogára vagy a jogos érdekére a büntetőeljárásban hozott határozat közvetlen hatással lehet (pl. a házkutatás elszenvedője). A Be. egy esetet külön ki is emel: ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban elkobzásnak, illetőleg vagyonelkobzásnak van helye, annak az egyéb érdekeltnek a jogaira, aki az elkobozható, illetőleg az olyan dolog tulajdonosa, amelyre vagyonelkobzás rendelhető el, a sértett jogai az irányadók.

A képviselők

A büntetőeljárásban is lehetőség van rá, hogy egyes eljárási alanyok a jogaikat ne személyesen, hanem képviselő útján gyakorolják. Erre jogosult a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, illetve az egyéb érdekelt. Képviselő lehet ügyvéd, nagykorú hozzátartozó, vagy jogi személyek, állami szervek esetén a törvényben meghatározott, képviseleti joggal rendelkező személy.

A segítők

A segítők a törvényben meghatározott tevékenységet fejthetnek ki a terhelt, a tanú és az e törvényben meghatározott más személyek érdekében. Ilyen pl. a tanú érdekében eljáró ügyvéd.