Bv. 11. tétel

Befogadás a bv. intézetbe. Szabadítási eljárás. Bv.tvr.5.§, Bv. szabályzat 10-31.§, 196-197.§, 201-206/B.§, 207-209.§, 218-220.§, 221-222.§.

Bv.tvr.:

5. § A büntetést és az intézkedést az ítéletben, illetőleg a jogszabályban meghatározott tartamban kell végrehajtani. A büntetésbe minden megkezdett nap beszámít, végrehajtásának utolsó napját naptári nap szerint kell megállapítani.

Bv.szabályzat:

A BEFOGADÁS

A befogadás alapjául szolgáló iratok

10. § Az intézet az elítéltet

a) jogerős bírósági ítéletről szóló bírói értesítés,

b) elővezetésről szóló rendelkezés,

c) elfogató parancs,

d) a szabadságvesztés letöltésére vonatkozó bírósági felhívás,

e) a szabadságvesztés ideiglenes foganatbavételére vonatkozó ügyészi vagy bírói rendelkezés,

f) az igazságügyért felelős miniszter külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvételéről szóló értesítése

alapján fogadja be.

Az iratok vizsgálata, a személyazonosság megállapítása

11. § (1) Az intézet megvizsgálja, hogy a befogadás alapjául szolgáló iratok megfelelnek-e a jogszabályok tartalmi és alaki rendelkezéseinek.

(2) Az elítélt személyazonosságának megállapítása a fogvatartás alapjául szolgáló iratok adatainak és az elítélt személyazonosságát igazoló okiratban foglalt, vagy egyéb módon igazolt, illetőleg az elítélt által közölt adatoknak az összehasonlítását jelenti.

(3) Az intézet az elítélt személyazonosságának megállapításához adatokat kérhet a rendőrségtől, más hatóságtól vagy más intézettől, indokolt esetben a rendőrségtől kéri a személyazonosság megállapítását.

A befogadás megtagadása

12. § (1) Az intézet a befogadást megtagadja, ha

a) a befogadás alapjául szolgáló iratok hiányoznak;

b) a szabadságvesztés végrehajtására előállított, átkísért, átszállított vagy önként jelentkező személy a befogadás alapjául szolgáló iratokban megjelölt személlyel nem azonos.

(2) A befogadás megtagadásáról az előállító (átkísérő) szervet, illetve a végrehajtást elrendelő hatóságot haladéktalanul értesíteni kell.

Ideiglenes befogadás

13. § (1) Az elítéltet ideiglenesen kell befogadni, ha a személyazonossága kétségessé válik, a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó értesítés hiányos vagy kijavításra szorul, illetve, ha az intézet a szabadságvesztés végrehajtását kizáró ok gyanúját észleli.

(2) A szabadságvesztés végrehajtására kijelölt intézet az oda útba indított elítéltet a bírói értesítés megérkezéséig ideiglenesen fogadja be.

(3) Ideiglenes befogadás esetén az intézet haladéktalanul megkeresi az illetékes szervet a személyazonosság tisztázása, illetve a szükséges iratok kiegészítése, kijavítása, pótlása vagy megküldése iránt.

(4) Az ideiglenes befogadás az arra okot adó körülmény megszűnéséig, de legfeljebb harminc napig tarthat.

A bíróság felhívására jelentkező elítélt

14. § (1) Ha a bíróság felhívására az elítélt az illetékes megyei (fővárosi) intézet hivatali idejében jelentkezik, az intézet

a) haladéktalanul megkéri az illetékes bíróságtól a bírói értesítést, az ítéletkiadmányt, a foglalkozásról eltiltásról, járművezetéstől eltiltásról, kiutasításról, illetve mellékbüntetésről szóló értesítést;

b) az elítéltet ellátja hitelezett utazási igazolvánnyal és útba indítja a végrehajtásra kijelölt intézetbe;

c) zárt borítékban átadja az elítéltnek a végrehajtásra kijelölt intézetnek szóló – az ideiglenes befogadáshoz szükséges – iratokat;

d) tájékoztatja az elítéltet a jelentkezési kötelezettségéről és a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről.

(2) Az útba indítást úgy kell elvégezni, hogy az elítélt a végrehajtásra kijelölt intézetbe legkésőbb az útba indítást követő napon megérkezhessen.

(3) Az elítélt iratait (bírói értesítések, ítéletkiadmány) haladéktalanul továbbítani kell a végrehajtásra kijelölt intézet részére.

(4) Az elítélt nem indítható útba és az intézetbe be kell fogadni, ha

a) a várható szabadulásáig hátralévő idő a hatvan napot nem haladja meg;

b) olyan betegségben szenved, amely az utazást akadályozza;

c) ittas vagy bódult állapotban jelentkezett;

d) mozgásában súlyosan korlátozott;

e) az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (a továbbiakban: IMEI) történő kivizsgálása szükséges;

f) a bíróság által megjelölt nap után késve jelentkezett;

g) a személyazonossága kétséges;

h) az utazást nem vállalja, vagy alapos okból feltételezhető, hogy a jelentkezési kötelezettségének nem tesz eleget;

i) a bíróság vagy az ügyész a szabadságvesztés ideiglenes foganatbavételét rendelte el.

Befogadás megőrzésre

15. § (1) Megőrzésre kell befogadni az elítéltet, ha

a) az intézet illetékességi területén – mint más intézetből jogellenesen távollevőt – a rendőrség elfogta és oda előállította;

b) valamely hatósághoz történő előállítás, illetve gyógykezelés céljából, vagy a végrehajtás körében felmerült egyéb okból más intézet adta át, illetve az engedélyezett távollét után más intézetben jelentkezik, mint ahonnan elbocsátották.

(2) A megőrzésre befogadott elítéltet a megőrzés okának megszűnését követően az intézetek közötti legközelebbi heti rendszeres szállítással a végrehajtásra kijelölt intézetbe kell szállítani.

Befogadás elfogató parancs és elővezetési határozat alapján

16. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának megkezdése vagy folytatása végett kibocsátott elfogató parancs alapján elfogott, és az intézetbe átkísért elítéltet a napszaktól függetlenül be kell fogadni.

(2) A megyei (fővárosi) intézet a napszaktól függetlenül köteles befogadni azt a rendőrség által átkísért elítéltet, akinek az intézet székhelye szerinti törvényszék a szabadságvesztés megkezdése vagy folytatása végett az elővezetését rendelte el.

(3) Az (1) bekezdés szerint kell eljárni, ha a rendőrség a jogellenesen távollevő elítéltet elfogja, és az intézetbe kíséri.

(4) Az intézet az elítélt átvétele előtt a rendelkezésre álló iratokból köteles az elfogató parancs hatályosságáról meggyőződni, illetve az elővezetést kérő intézettel a szükséges adatokat egyeztetni.

(5) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott esetben az intézet a 14. § (1) bekezdésének a) pontja szerint jár el.

Befogadás külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele esetén

16/A. § A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 53. §-ának (2) bekezdése alapján a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtására átvett elítéltet a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet fogadja be, az igazságügyért felelős miniszter átvételről szóló értesítése alapján.

A befogadással kapcsolatos közbeeső intézkedések és értesítések

17. § Ha az elítélten a befogadáskor külsérelmi nyomot észlelnek, vagy a rendőrségi fogdából, a javítóintézetből, a katonai fogdából átkísért elítélt azt állítja, hogy bántalmazták, haladéktalanul orvosi vizsgálatot kell végezni, valamint jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy-egy példányát az átkísérést végrehajtó szervnek, illetve a törvényességi felügyeletet ellátó ügyésznek meg kell küldeni.

18. § (1) Ha az elítélttel szemben más ügyben közérdekű munka büntetés vagy pártfogó felügyelet intézkedés végrehajtása van folyamatban, az intézet a befogadásról hetvenkét órán belül tájékoztatja az elítélt lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes fővárosi, megyei igazságügyi szolgálatot (a továbbiakban: pártfogó felügyelői szolgálat).

(2) Az elítéltet a befogadását követő tizenöt napon belül kivizsgálás céljából az IMEI-be kell szállítani, ha a bíróság

a)

b) megállapította az elítélt korlátozott beszámítási képességét.

(3) Ha az elítélt az intézetbe magával hozza felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekét, a gyermek- és ifjúságvédelmi intézménybe történő elhelyezésről az intézet haladéktalanul gondoskodik.

(4) Ha az elítélt a befogadásakor bejelenti, hogy kiskorú gyermeke felügyelet nélkül maradt, az intézet hivatali időben az illetékes gyámhatóságot, hivatali időn kívül az illetékes rendőri szervet haladéktalanul értesíti.

(5) Ha az elítélt lakása vagy más vagyontárgya őrizetlenül maradt, az intézet erről az illetékes önkormányzat jegyzőjét, illetve az elítélt által meghatározott személyt értesíti.

19. § (1) A nyugellátásban vagy baleseti nyugellátásban részesülő elítéltet a befogadáskor írásban nyilatkoztatni kell, hogy a folyósítást az intézetbe vagy az általa meghatalmazott személy részére kéri.

(2) Az elítéltet tájékoztatni kell, hogy kérheti az őt megillető, az (1) bekezdésben nem említett pénzbeli járandóságainak az intézetbe történő folyósítását is.

19/A. § (1) Az elítéltet a befogadáskor írásban kell tájékoztatni arról, hogy hozzátartozójával, illetőleg – a nemzetközi szervezetek képviselői és a védő kivételével – az általa megjelölt más személlyel (a továbbiakban együtt: kapcsolattartó) kizárólag akkor tarthat kapcsolatot, ha – külön törvény rendelkezése alapján – a kapcsolattartóként megjelölt személy hozzájárul ahhoz, hogy személyes adatai az intézet nyilvántartásában szerepeljenek.

(2) A hozzájárulás beszerzése érdekében engedélyezni kell, hogy az elítélt egy alkalommal levelet írjon az érintett részére.

(3) A kapcsolattartó adatait az érintett írásbeli hozzájárulásával lehet a nyilvántartásban feltüntetni. Ha a kapcsolattartó cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, írásbeli hozzájárulására külön törvény rendelkezései irányadók.

 

19/B. § (1) A dohányzó, illetve a dohányfüstmentes zárkában vagy lakóhelyiségben való elhelyezés érdekében az elítéltnek befogadáskor, ezt követően az intézet által, a valamennyi elítélt számára egységesen kijelölt időpontokban rendszeresen – írásban – nyilatkoznia kell dohányzási szokásairól. A rendszeres nyilatkozattételre kijelölt időpontok között legfeljebb három hónap telhet el.

(2) Amennyiben az elítélt dohányzási szokásainak megváltozásáról nyilatkozik, az intézet az elítélt kérelmére legkésőbb a soron következő nyilatkozattétel alkalmával intézkedik az elhelyezés megfelelő megváltoztatása iránt.

(3) Ha az elítélt dohányfüstmentes zárkába vagy lakóhelyiségbe történő áthelyezése egészségügyi ok miatt szükséges, ennek végrehajtása iránt az intézet haladéktalanul intézkedik.

19/C. § (1) Az elítéltnek a Bv. tvr. 44. § (5) bekezdése szerinti munkahelyen történő munkavégzésre kijelölése érdekében az elítéltnek a befogadáskor írásban nyilatkoznia kell arról, hogy hozzájárul-e külső gazdálkodó szervezetnél történő munkáltatásához.

(2) Annak érdekében, hogy a Bv. tvr. 47. § (2) bekezdése alapján megállapítható legyen, hogy a büntetés-végrehajtási intézet átvállalja-e az elítélt részére szükség esetén juttatandó gyógyszer és gyógyászati segédeszköz térítési díját, az elítéltnek a befogadáskor írásban nyilatkoznia kell arról, hogy rendelkezik-e rendszeres jövedelemmel vagy más pénzbeli juttatással, és ha igen milyen összegben.

Az elítélt egészségügyi vizsgálata

20. § Az intézetbe befogadott elítéltet a közösségbe elhelyezés előtt – a külön jogszabályban foglaltak szerint – egészségügyi szempontból meg kell vizsgálni.

Az elítéltnél lévő tárgyak átvétele

21. § (1) Az elítélt az intézetben a rendelet 1. számú mellékletében felsorolt tárgyakat tarthatja magánál. A parancsnok az elítéltnél tartható tárgyak mennyiségét a házirendben fajtánként határozza meg.

(2) A befogadási eljárás során az intézet az elítéltnél nem tartható tárgyakat igazolás ellenében átveszi, és azokat a (3) és (5) bekezdésben foglalt kivétellel az elítélt letétjébe helyezi.

(3) Ha a letétbe helyezés veszélyeztetné az intézet biztonságát, vagy az közegészségügyi, illetve egyéb okból nem lehetséges, a letétbe helyezést meg kell tagadni, majd ezzel egyidejűleg fel kell hívni az elítéltet, hogy gondoskodjék a tárgy intézeten kívüli megőrzéséről vagy értékesítéséről. Ha az elítélt ennek nem tesz eleget, az adott tárgyat – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – meg kell semmisíteni.

(4) A letétbe helyezhető tárgyak mennyiségét – a tárolási lehetőségek figyelembevételével – a parancsnok határozza meg.

(5) Ha az elítéltnél lőfegyver, lőszer, robbanó-, sugárzó anyag vagy kábítószer van, azt a rendőrségnek kell átadni.

Az elítélt felszerelése

22. § A befogadott elítéltet el kell látni a 2. számú mellékletben meghatározott egyéni felszerelési tárgyakkal. A 2. számú melléklet 2. pontjában felsorolt formaruházatot a végrehajtásra kijelölt intézet biztosítja az elítélt részére.

Elhelyezés a körleten

23. § A nyilvántartásba vett elítéltet az elhelyezési körletre kell kísérni, és részére a megfelelő körletrészt, zárkát vagy lakóhelyiséget, továbbá fekvőhelyet kell kijelölni.

Az elítélt jogainak és kötelezettségeinek az ismertetése

24. § (1) Az elítéltet, közvetlenül az intézetbe való befogadása után írásban tájékoztatni kell a törvényben meghatározott kényszerítő eszközök használatának a lehetőségéről.

(2) Az elítélt részére az elhelyezését követő huszonnégy órán belül át kell adni a szabadságvesztés végrehajtásának a rendjéről, a jogairól és a kötelezettségeiről szóló tájékoztatót, az intézet házirendjét, valamint ki kell oktatni a legfontosabb balesetvédelmi és tűzvédelmi előírásokra. Ha az elítélt írni, olvasni nem tud, a tájékoztatást szóban kell elvégezni, és annak megtörténtét az elítélt jelenlétében, két tanú aláírásával, írásban kell rögzíteni.

(3) Az intézetnek biztosítani kell, hogy az elítélt az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott tájékoztatók tartalmát megismerhesse, ennek érdekében meg kell adni a szükséges segítséget és a folyamatos tájékozódás lehetőségét.

Az elítélt adatainak nyilvántartása

25. § (1) A szabadságvesztés végrehajtására befogadott elítélt törvényben meghatározott adatainak a helyi nyilvántartását a fogvatartó intézet látja el.

(2) Az elítéltek adatainak a központi nyilvántartását és a külföldi államnak átadott elítéltek adatainak a nyilvántartását az Országos Parancsnokság végzi.

26. § A nyilvántartásba vételkor az elítéltről fényképet kell készíteni, és nyilvántartási számmal kell ellátni. A fénykép és a nyilvántartási szám csak törvényben meghatározott esetekben – az országos parancsnok engedélyével – hozható nyilvánosságra.

27. § A nyilvántartást végző szervek a nyilvántartás adataiból törvényben meghatározottak szerint adatszolgáltatást teljesítenek, biztosítják a nyilvántartásba való betekintést, felelősek az adatvédelmi szabályok megtartásáért.

A szabadságvesztés kezdő és utolsó napjának meghatározása

28. § A befogadási eljárás során az intézet külön jogszabályban meghatározottak szerint megállapítja, és az elítélttel írásban közli a szabadságvesztés kezdő- és utolsó napját, valamint a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének a napját.

Értesítések a befogadásról

29. § (1) Az intézet az elítélt befogadásáról – a várható szabadulás időpontjának közlésével – tíz napon belül értesíti

a) az elítélt lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot;

b) a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát;

c) az első fokú ítéletet hozó bíróságot;

d) gondnokság alá helyezett elítélt esetében a gondnokot.

(2)

(3) Ha a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedést rendelt el [a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 596. § (3)-(6) bek.], akkor az intézet a befogadásról tíz napon belül az intézkedés előírásainak megtartását ellenőrző rendőrkapitányságot is értesíti, amennyiben az nem azonos az (1) bekezdés a) pontja szerinti rendőrkapitánysággal.

(4) Ha a bíróság a büntetőeljárás során óvadék elfogadásáról határozott, az intézet a befogadásról tíz napon belül az óvadék elfogadása tárgyában jogerős határozatot hozó bíróságot is értesíti, amennyiben az nem azonos az (1) bekezdés c) pontja szerinti bírósággal.

(5) A Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek volt hivatásos (szerződéses) állományú tagjának szolgálati igazolványát a kiállító szervnek, az elítélt útlevelét pedig a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának kell megküldeni.

Új büntetőeljárás az elítélttel szemben

29/A. § (1) Ha az elítélttel szemben más ügyben büntetőeljárás folyik, a 237. § (1) bekezdésének b)-e) pontjában foglalt kérdésekben az intézet köteles végrehajtani az eljáró ügyész, illetve a bíróság rendelkezéseit.

(2) Ha az intézetnek hivatalos tudomása van arról, hogy a szabadságvesztést töltő elítéltet a bíróság újabb büntetőeljárásban nem jogerősen szabadságvesztésre ítéli, erről a rendelkezésre álló irat (megkeresés, idézés, bírói értesítés, hivatalos feljegyzés, ítéletkiadmány) fénymásolatának megküldésével értesíti a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt.

Befogadási és foglalkoztatási bizottság

30. § (1) Az intézetekben befogadási és foglalkoztatási bizottság (a továbbiakban: befogadási bizottság) működik.

(2) A befogadási bizottság a befogadástól számított nyolc napon belül, az elítélt személyes meghallgatását követően dönt

a) a Bv. tvr.-ben meghatározott szempontok szerinti csoportba sorolásról;

b) a munkahely és a munkakör kijelöléséről;

c) az oktatásban és a képzésben való részvételről.

(3) A befogadási bizottság a parancsnok által meghatározott körben véleményezési, illetve javaslattételi feladatokat is elláthat.

A szabadságvesztést végrehajtó intézet

31. § (1) A szabadságvesztés végrehajtására a jogszabályokban foglalt feltételeknek megfelelő intézetet az Országos Parancsnokság illetékes szervezeti egységének a vezetője jelöli ki.

(2) Az elítélt az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérő intézetbe – a kijelölésre jogosult engedélye alapján – akkor szállítható, ha

a) a kijelölt intézetben nincs férőhely;

b) a más intézetben való elhelyezés biztonsági okból indokolt;

c) az elítélt más intézetben való elhelyezését kérte;

d) a megfelelő foglalkoztatására csak más intézetben van lehetőség;

e) jogszabály így rendelkezik.

(3) Az elítélt a (2) bekezdés szerinti intézetbe csak akkor szállítható, ha ott a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, illetve az elítéltek elkülönítésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések végrehajtása biztosított.

(4) Ha az elítélt más intézetben való elhelyezését kéri, a kérelmet a fogva tartó intézet parancsnokához kell benyújtani. Az intézet parancsnoka a kérelmet az (1) bekezdés szerinti szervezeti egységhez terjeszti fel.

Felkészítés a szabadulásra

196. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása során az elítéltet támogatni kell, hogy felkészülhessen a szabadulás utáni életre. Ennek érdekében a szabadulás várható időpontja előtti hat hónaptól a pártfogó felügyelő az intézetben a szabadulók részére – külön jogszabályban meghatározott kérdésekben – tájékoztatást, felvilágosítást nyújt, egyéni kérésre személyesen hallgatja meg és segíti az elítéltet.

(2) Ha az elítélt részéről gyógyintézetben, illetve szociális, vagy hajléktalan ellátó intézményben való ellátás vagy elhelyezés igénye merül fel, az intézet ennek érdekében az igény felmerülésekor haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket. A pártfogó felügyelő tájékozódik az intézet e körben tett korábbi intézkedéseiről, és felveszi a kapcsolatot az ellátást nyújtó intézményekkel az elítélt felvétele érdekében.

197. § Az elítélt a letelepedéshez és a munkába állásához közvetlenül is igényelhet segítséget a pártfogótól, az intézkedésre jogosult más szervektől, a karitatív szervezetektől. A szabadulás előtt álló elítéltet támogatni kell, hogy szerződést köthessen a leendő munkáltatójával.

A szabadítás szabályai

201. § (1) Azt az elítéltet,

a) aki szabadságvesztését kitöltötte, annak utolsó napján,

b) akit feltételes szabadságra bocsátottak – ideértve a bv. bíró nem jogerős végzése alapján elbocsátott elítéltet is – annak esedékessége napján,

c) akinek szabadságvesztését félbeszakították, a rendelkezés vételekor, illetve a határozatban megjelölt napon,

d) akinek a szabadságvesztés hátralévő részét kegyelemből elengedték vagy mérsékelték, a jogszabályban, illetve a kegyelmi döntésben megállapított napon,

e) akinek ügyében a Kúria felülvizsgálati eljárás, illetve a törvényesség érdekében lefolytatott jogorvoslati eljárás, vagy jogegységi eljárás keretében szabadlábra helyezéséről határoz, a Kúria határozata kihirdetésének napján,

f) akinek a szabadságvesztés büntetését a bíróság a Be. 574. §-ának (3) bekezdése alapján felfüggeszti,

szabadon kell bocsátani.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben sem szabadítható az elítélt, amennyiben további szabadságvesztés, előzetes letartóztatás, ideiglenes kiadatási letartóztatás, kiadatási letartóztatás, elzárás, illetve idegenrendészeti őrizet vár végrehajtásra.

(3) A szabadon bocsátást megelőző szabadítási eljárás legfeljebb negyvennyolc óráig tarthat.

(4) Az elítéltet olyan időpontban kell szabadítani, hogy – az utazási körülményeket figyelembe véve – lehetőleg még ugyanazon a napon a lakó-, illetve tartózkodási helyére megérkezzék.

(5) A bv. bíró nem jogerős végzése alapján feltételes szabadságra bocsátott elítélt jogerős végzés alapján szükségessé vált visszahívásáról az intézet gondoskodik. Ilyen esetben az intézet a 187. § (3) bekezdése, ha ez nem vezet eredményre, akkor a 206/A. § (2) bekezdésének a) és b) pontja szerint jár el.

202. § (1) A szabadon bocsátásról hetvenkét órán belül értesíteni kell

a) az első fokon eljárt bíróságot, vagy az összbüntetést első fokon hozó bíróságot;

b) a szabaduló lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságot;

c) a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát.

(2) A szabadítást közlő értesítés a 201. § (1) bekezdésének a), b) és d) pontja esetén tartalmazza

a) az elítélt nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét;

b) az első fokon eljárt bíróság megnevezését és ítéletének számát;

c) a bűncselekmény megnevezését;

d) a szabadságvesztés tartamát;

e) a szabadulás napját;

f) összbüntetésnél az összbüntetésbe foglalt ítéleteket hozó elsőfokú bíróságok megnevezését, ítéleteik ügyszámát, keltét, a szabadságvesztés tartamát és lejáratát;

g) feltételes szabadságra bocsátáskor a szabadságvesztés utolsó napját, a feltételes szabadság kezdő és lejárati napját, az engedélyező bíróság megnevezését, a határozat számát;

h) kegyelem esetén a határozat számát és a rendelkező részének a tartalmát.

(3) Feltételes szabadságra bocsátáskor a (2) bekezdés g) pontjában foglaltakról a feltételes szabadságra bocsátásról döntést hozó bv. bírót, a feltételes szabadságra bocsátás mellett elrendelt pártfogó felügyelet esetén a pártfogó felügyelői szolgálatot is értesíteni kell.

(4) A részben felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtandó részének letöltése után az elítélt lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot is értesíteni kell, ha az elítélt pártfogó felügyeletét rendelték el.

A szabadságvesztés mellett kiszabott foglalkozástól eltiltással, járművezetéstől eltiltással, kiutasítással, közügyektől eltiltással és kitiltással kapcsolatos rendelkezések

203. § (1) A szabadítás napján a foglalkozástól eltiltásról, járművezetéstől eltiltásról, közügyektől eltiltásról vagy kitiltásról kiállított II. jelzésű értesítőlapot meg kell küldeni:

a) közügyektől eltiltás és foglalkozástól eltiltás esetén az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerinti rendőrkapitányságnak,

b) kitiltás esetén az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerinti rendőrkapitányságnak, továbbá a kitiltással érintett helység szerint illetékes rendőrkapitányságnak,

c) járművezetéstől eltiltás esetén az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes körzetközponti feladatokat ellátó települési önkormányzat jegyzőjének.

(2) Az (1) bekezdés szerinti értesítésen fel kell tüntetni a szabadulás napját és jogcímét és a foglalkozástól eltiltásba, járművezetéstől eltiltásba, közügyektől eltiltásba vagy kitiltásba beszámítható vagy nem beszámítható időket.

(3) Ha a fogva tartott a szabadságvesztést követően előzetes letartóztatás, pénzbüntetést vagy közérdekű munkát helyettesítő szabadságvesztés végrehajtása miatt marad fogva, az intézet a szabadságvesztés letöltése után haladéktalanul megküldi az (1) bekezdésben meghatározott illetékes hatóságnak az értesítést és a végrehajtandó foglalkozástól eltiltásról, járművezetéstől eltiltásról, közügyektől eltiltásról vagy kitiltásról szóló II. jelzésű értesítőlapot.

(4) Ha a szabadságvesztésből szabadult elítéltnél a kegyelem a foglalkozástól eltiltásra, járművezetéstől eltiltásra, közügyektől eltiltásra vagy kitiltásra is kiterjed, az értesítésen ezt is fel kell tüntetni.

(5) Ha az elítélt összbüntetésből szabadul, az intézet a végrehajtásra kerülő foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást, közügyektől eltiltást vagy kitiltást tartalmazó II. jelzésű értesítőlapot megküldi az (1) bekezdésében megjelölt hatóságoknak.

(6) Ha összbüntetésbe foglalásnak nincs helye, vagy arra más okból nem került sor, a szabadításkor a foglalkozástól eltiltásról, járművezetéstől eltiltásról, közügyektől eltiltásról vagy kitiltásról kiállított értesítőlapot meg kell küldeni az (1) bekezdésben felsorolt hatóságoknak.

(7) Ha a foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, közügyektől eltiltás vagy kitiltás hatálya alatt álló elítélt feltételes szabadságát megszüntetik vagy a kegyelemből felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik, erről a befogadó intézet értesíti az illetékes rendőrkapitányságot, illetve jegyzőt. Az értesítésen fel kell tüntetni az elítélt személyi adatait, a büntetés nemét, tartamát, azon szabadságvesztés adatait, amelyből az elítélt feltételes szabadságra bocsátással vagy kegyelemmel szabadult, az új befogadás alapjául szolgáló bírósági határozat adatait. Az értesítést annak a hatóságnak kell megküldeni, amelynek az (1) bekezdés alapján az értesítőlapot továbbították.

A szabadulási igazolás

204. § A szabadulót igazolással kell ellátni. Az igazolás

a) a szabaduló nevét, születési idejét és helyét, az anyja nevét,

b) a szabadulás utáni lakó- vagy tartózkodási helyét,

c) a bírósági ítélet adatait (ügyszám, a kiszabott büntetés és a mellékbüntetés tartama),

d) a szabadítás jogcímét és időpontját,

e) a jelentkezési kötelezettségeket,

f) a pártfogó felügyelet lejártának napját, és a bíróság által megállapított külön magatartási szabályokat,

g) feltételes szabadságra bocsátás esetén a szabadságvesztés végrehajtásának utolsó napját, a feltételes szabadság lejártának napját, az engedélyező bíróság megnevezését, a határozat számát,

h) a szabadságvesztés végrehajtásának idejét,

i) a szabadságvesztés végrehajtása alatt a munkáltatásban részt vett elítélt által betöltött munkaköröket, azok időtartamát, és – öt évre visszamenőleg – az évenkénti munkadíjat,

j) részben felfüggesztett szabadságvesztés esetén a felfüggesztett rész lejártának napját

tartalmazza.

A szabadítással kapcsolatos egyéb rendelkezések

205. § (1) Ha az elítélt szabadulását követően a nyugdíját továbbra is az intézetbe folyósítják, azt az általa megadott szabadulási címre kell megküldeni.

(2) Az intézet a súlyosan beteg vagy a mozgásában jelentős mértékben korlátozott elítélt hozzátartozóját a szabadítás időpontja előtt legalább egy hónappal felhívja a szabaduló hazaszállítására. Ha a szabaduló elítéltnek nincs hozzátartozója, vagy az a hazaszállítást nem vállalja, az intézet kezdeményezi az egészségügyi intézménybe való elhelyezést.

(3) Ha a szabadulásra vonatkozó rendelkezés azonnal foganatosítandó, a (2) bekezdésben megjelölt elítéltet a mentőszolgálat igénybevételével kell az általa megjelölt címre, kórházi elhelyezés szükségessége esetén az egészségügyi intézménybe szállítani.

206. § A nyomozásra kiadott elítélt szabadulásának az esedékessége előtt az intézet értesíti a kikérő szervet, hogy a megadott határidőre gondoskodjék az elítélt visszaszállításáról.

Az engedélyezett ideiglenes intézetelhagyásról vissza nem térő, valamint az intézetből megszökött, illetve engedély nélkül eltávozott elítéltekre vonatkozó eljárás

206/A. § (1) Ha az elítélt részére az intézet ideiglenes elhagyását – büntetés-félbeszakítást [Bv. tvr. 22. § (2) bek.], rövidtartamú eltávozást [Bv. tvr. 41. § (3) bek.], kimaradást [Bv. tvr. 41/A. §], eltávozást [Bv. tvr. 28/A. § (3) bek. a) pont, 29. § (2) bek.], hozzátartozó temetésén való részvétel, illetve súlyos beteg hozzátartozó meglátogatása céljából felügyelet nélküli eltávozást [Bv. tvr. 22. § (3) bek.] (a továbbiakban együtt: ideiglenes intézetelhagyás) – engedélyezik, az arra való felkészítés során tájékoztatni kell arról, hogy a visszatérés elmulasztása esetén a Btk. 245. §-ának (2) bekezdése alapján fogolyszökés vétsége miatt büntethető.

(2) Amennyiben az ideiglenes intézetelhagyásról az elítélt az előírt jelentkezési határidőre nem tér vissza, a parancsnok haladéktalanul

a) megkeresi az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot az elővezetés iránt,

b) az intézet székhelye szerint illetékes bv. bíróhoz fordul az elfogatóparancs kibocsátása érdekében, és

c) fogolyszökés vétségének alapos gyanúja miatt feljelentést tesz az intézet székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon.

(3) A feljelentésben a rendőrséget tájékoztatni kell a megtett intézkedésekről. A feljelentés megtételéről a bv. bírót és a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt értesíteni kell.

(4) Ha az elővezetés, az elfogatóparancs kibocsátása iránti intézkedés és a feljelentés megtételét követően az elítéltet az intézet befogadja, erről haladéktalanul értesíti a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott szerveket.

206/B. § (1) Ha az elítélt az intézetből megszökött vagy engedély nélkül eltávozott, erről a körülményről a parancsnok – az elfogatóparancs kibocsátása végett – haladéktalanul értesíti a bv. bírót, és tájékoztatja a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt. Fogolyszökés bűntettének alapos gyanúja esetén a parancsnok feljelentést tesz az intézet székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon, amelyben tájékoztatja a rendőrséget az elfogatóparancs kibocsátása iránt tett intézkedésről. A feljelentés megtételéről a bv. bírót és a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt értesíteni kell.

(2) Ha az intézet az elítéltet befogadja, erről az (1) bekezdésben felsorolt szerveket haladéktalanul értesíti.

A FIATALKORÚ ELÍTÉLTEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

207. § A fiatalkorú elítéltekre a rendelet szabályait az e Címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

208. § (1) A fiatalkorú befogadásáról – a 29. § (1) bekezdésben meghatározottakon kívül – hetvenkét órán belül értesíteni kell

a) a lakóhely szerint illetékes gyámhatóságot;

b) a törvényes képviselőt, a gyámság esetén a gyámot;

c) átmeneti vagy tartós nevelésbe vett fiatalkorú esetén az illetékes területi gyermekvédelmi szakszolgálatot.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szerveket és személyeket a fiatalkorú szabadulásáról is értesíteni kell.

209. § (1) A fiatalkorú felkészítő részlegbe való helyezése kötelező, róla a környezettanulmányt a pártfogó felügyelői szolgálattól be kell szerezni.

(2) A fiatalkorú megismerése érdekében a 208. §-ban megjelölt szervektől és személyektől az intézet véleményt, információt kér.

218. § A szabadulás előtt az intézet – a pártfogó felügyelővel együttműködve – fokozott figyelmet fordít a fiatalkorú lakáskörülményeinek a rendezésére, az elhelyezkedés elősegítésére, a tanulmányok folytatására, az esetleges szociális ellátások és gondoskodás igénybevételére vonatkozó tájékoztatás megadására.

219. § Ha a fiatalkorúval szemben kiszabott javítóintézeti nevelést a szabadságvesztéssel nem foglalták összbüntetésbe, vagy az előzetesen letartóztatottal szemben javítóintézeti nevelést szabtak ki, a fiatalkorút az intézet a szabadságvesztésből szabadulás, a feltételes szabadságra bocsátás, illetve az előzetes letartóztatása megszüntetése napján a javítóintézetnek – előzetesen egyeztetett időpontban – átadja, vagy oda átszállítja.

220. § (1) Ha a fiatalkorú a várható szabadulásakor a tizennyolcadik életévét még nem tölti be, az intézet a pártfogó felügyelettel kapcsolatos intézkedés érdekében értesíti a fiatalkorú lakóhelye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot.

(2) Ha a fiatalkorú nem a korábbi lakóhelyén kíván tartózkodni, az intézet azt a pártfogó felügyelői szolgálatot is értesíti, amelynek illetékességi területén a fiatalkorú a szabadulása után letelepedni szándékozik.

(3) Ha a fiatalkorút a szabadságvesztés foganatba vétele előtt átmeneti nevelésbe vagy tartós nevelésbe vették, a szabadulás előtt a területi gyermekvédelmi szakszolgálatot is értesíteni kell a fiatalkorú elhelyezésének elősegítése érdekében. A fiatalkorút szabadulásakor a területi gyermekvédelmi szakszolgálat által megjelölt személynek kell átadni. Ha az átvételre megjelölt személy nem jelenik meg, a fiatalkorút a fogva tartás helye szerint illetékes megyei (fővárosi) ideiglenes elhelyezést biztosító gyermekotthonba kell szállítani.

A NEM MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGÚ ELÍTÉLTEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

221. § A nem magyar állampolgárságú elítéltekre (a továbbiakban: külföldi elítélt) a rendelet szabályait az e Címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

222. § (1) A külföldi elítélt befogadásáról késedelem nélkül értesíteni kell az állampolgársága szerint illetékes diplomáciai vagy konzuli képviseletet (a továbbiakban: illetékes külképviselet). Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha a külföldi elítélt az írásbeli nyilatkozatában ezt kifejezetten kéri. Ha a külföldi elítélt többes állampolgár, az általa megjelölt külképviseletet kell értesíteni.

(2) A külföldi elítéltet az általa ismert nyelven tájékoztatni kell arról, ha nemzetközi egyezmény a szabadságvesztés végrehajtásának az átengedését lehetővé teszi.

(3) Az intézet a befogadáskor a külföldi elítéltnél lévő úti okmányt átveszi, és

a) megküldi az elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes idegenrendészeti hatóságnak, ha a külföldi elítéltet kiutasítás büntetésre is ítélték,

b) letétbe helyezi, ha a bíróság nem alkalmazott kiutasítás büntetést