Az új Btk. szankciórendszere. Büntetések. Intézkedések

Az új Btk. szankciórendszerének általános jellemzői

Az új Btk. szankciórendszere a korábbihoz képest kibővült és átalakult. Az új törvény beiktatta az elzárást és a sportrendezvények látogatásától való eltiltást a büntetések közé, önállóan alkalmazhatóvá tette a kitiltást, valamint bekerült a jóvátételi munka és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele az intézkedések közé.

A szankciórendszert továbbra is hármas felosztás jellemzi, büntetésekből, egyetlen mellékbüntetésből, valamint intézkedésekből áll. Dualista rendszer, azaz lehetővé teszi büntetések és intézkedések együtt alkalmazását.

33. § (1) Büntetések

a) a szabadságvesztés,

b) az elzárás,

c) a közérdekű munka,

d) a pénzbüntetés,

e) a foglalkozástól eltiltás,

f) a járművezetéstől eltiltás,

g) a kitiltás,

h) a sportrendezvények látogatásától való eltiltás,

i) a kiutasítás.

(2) Mellékbüntetés a közügyektől eltiltás.

(3) A büntetések – az (5) és (6) bekezdésben foglalt kivételekkel – egymás mellett is kiszabhatóak.

Az egyes büntetések általában egymás mellett is alkalmazhatók, de a törvény tiltja a szabadságvesztés mellett elzárás vagy közérdekű munka kiszabását, ugyanígy a kiutasítás mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés kiszabását is.

Abban az esetben, ha elzárás szabható ki, lehetőség nyílik büntetés helyett vagy mellett közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás alkalmazására is.

A legfeljebb háromévi szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményeknél lehetőség van alternatív szankció, azaz a szabadságvesztésnél enyhébb büntetési nem alkalmazására.

A büntetések

A szabadságvesztés

A szabadságvesztés a legáltalánosabb büntetési nem, itt érvényesül legjobban a visszatartó hatás.

34. § A szabadságvesztés határozott ideig vagy életfogytig tart.

35. § (1) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegyházban rendeli végrehajtani.

(2) A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat határozható meg. E rendelkezés a 44. § (1)-(2) bekezdése és a 90. § (2) bekezdése alapján kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén nem alkalmazható.

A törvény a szabadságvesztés két formáját szabályozza, határozott tartamú vagy életfogytig tart. A végrehajtás három, különböző súlyú fokozatban – fegyház, börtön vagy fogház – rendelhető el, a bűncselekmény súlyától függően. Az egyes fokozatokra vonatkozó szabályokat a Büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11.tvr. (Bvtr.) határozza meg. A büntetés végrehajtási fokozatot a bíróság ítéletében határozza meg. A törvény lehetővé teszi, hogy a bíróság indokolt esetben egy fokozattal enyhébb vagy egy fokozattal szigorúbb végrehajtási fokozatot határozzon meg.

A határozott ideig tartó szabadságvesztés

36. § A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama három hónap, leghosszabb tartama húsz év; bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, illetve halmazati vagy összbüntetés esetén huszonöt év.

A törvény rögzíti a szabadságvesztés büntetés generális minimumát, amely 3 hónap, valamint a generális maximumát, amely pedig 20 év, bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, illetve halmazati vagy összbüntetés esetén 25 év. Az új Btk. megemelte a generális minimumot 2 hónapról 3 hónapra, a generális maximumot pedig 15 évről 20 évre.

37. § (1) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fogház, ha azt vétség miatt szabták ki, kivéve, ha az elítélt visszaeső.

(2) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, ha azt

a) bűntett miatt szabták ki, vagy

b) vétség miatt szabták ki, és az elítélt visszaeső.

(3) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház, ha

a) a háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést

aa) a XIII., a XIV. vagy a XXIV. Fejezetben meghatározott bűncselekmény,

ab) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető katonai bűncselekmény,

ac) terrorcselekmény [314. § (1)-(2) bekezdés, 315-316. §], terrorizmus finanszírozása [318. § (1)-(2) bekezdés], jármű hatalomba kerítése [320. § (1)-(3) bekezdés], bűnszervezetben részvétel [321. § (1) bekezdés], robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés (324. §), lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés [325. § (1)-(3) bekezdés], nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés [326. § (1)-(6) bekezdés], haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés [329. § (1)-(4) bekezdés], kettős felhasználású termékkel visszaélés [330. § (1)-(3) bekezdés],

ad) emberölés, kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklása, emberrablás, emberkereskedelem, szexuális erőszak, közveszély okozása, nemzetközi gazdasági tilalom megszegése vagy rablás súlyosabban minősülő esetei [160. § (2) bekezdés, 176. § (2)-(3) bekezdés, 177. § (1)-(2) bekezdés, 178. § (2) bekezdés, 179. § (2) bekezdés, 190. § (2)-(4) bekezdés, 192. § (2)-(6) bekezdés, 197. § (2)-(4) bekezdés, 322. § (2)-(3) bekezdés, 327. § (3) bekezdés, 365. § (3)-(4) bekezdés]

miatt szabták ki, vagy

b) a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú, és

ba) az elítélt többszörös visszaeső, vagy

bb) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.

A szabadságvesztést a bűncselekmény súlyától függően különböző végrehajtási fokozatban kell végrehajtani. A törvény főként aszerint különböztet, hogy a szabadságvesztést vétség vagy bűntett miatt szabták ki, valamint figyelembe veszi a bűncselekmény súlyát és az elkövető előéletét is.

A legenyhébb végrehajtási fokozat a fogház, ami a vétség miatt kiszabott szabadságvesztés általános végrehajtási fokozata. Ennél eggyel szigorúbb a börtön, ahol a bűntett miatt, valamint a visszaesőkkel szemben vétség miatt kiszabott szabadságvesztések kerülnek kiszabásra.

A legszigorúbb végrehajtási fokozat a fegyház, ahol a törvényben felsorolt jelentős tárgyi súlyú bűncselekmények miatt háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztéseket; a többszörös visszaesőkkel szemben kétévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztéseket hajtják végre.

38. § (1) Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy – a (4) bekezdésben meghatározott esetekben – azt, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt.

(2) Ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontja

a) a büntetés kétharmad,

b) visszaeső esetén háromnegyed

részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap.

(3) Öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén – különös méltánylást érdemlő esetben – a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elítélt többszörös visszaeső.

(4) Nem bocsátható feltételes szabadságra

a) a többszörös visszaeső, ha a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani,

b) az erőszakos többszörös visszaeső,

c) aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,

d) akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt követett el.

A feltételes szabadságra bocsátás egy olyan kedvezmény az elítélt számára, amellyel a szabadságvesztés büntetés végrehajtandó része csökken. Objektív feltétele a szabadságveszés büntetés meghatározott tartamú részének kitöltése. Az új Btk. a korábbihoz képest teljesen eltérően már nem a végrehajtási fokozathoz, hanem az elkövető előéletéhez igazítja a feltételes szabadságra bocsátás időpontját. Új rendelkezés került bevezetésre, amely kimondja, hogy az öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén – különös méltánylást érdemlő esetben – a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elítélt többszörös visszaeső. A törvény három hónapban állapítja meg azt az időpontot, amely letelte előtt egyáltalán nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt. A (4) bekezdés tartalmazza a kizáró okokat, amelyekben változás nem történt.

39. § (1) Határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év. A 38. § (3) bekezdés alkalmazása esetén a bíróság ítéletében rendelkezhet úgy, hogy a feltételes szabadság tartama legalább egy, legfeljebb három évvel meghosszabbodik.

(2) Ha a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést – a feltételes szabadság letelte után – a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni.

40. § (1) A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet

a) az ítélet jogerőre emelkedését követően elkövetett bűncselekmény miatt a feltételes szabadság tartama alatt, vagy

b) a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt

végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.

(2) A bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti, ha az elítéltet az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül egyéb büntetésre ítélik.

(3) A feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon eltöltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be.

(4) Ha a feltételes szabadság tartama alatt az elítélten olyan bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztést kell végrehajtani, amelyet a korábbi ítélet jogerőre emelkedése előtt követett el, a szabadságvesztés végrehajtása a feltételes szabadságot félbeszakítja, és a bíróság a feltételes szabadság folytatásának legkorábbi időpontját

a) az utóbb kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság időpontjáig, vagy

b) – ha az utóbb kiszabott szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt – a szabadságvesztés végrehajtásának időtartamáig

elhalasztja.

A törvény meghatározza a feltételes szabadság tartamát, amely azonos a büntetés még hátralévő részével, de legalább egy év. Ebben változás nem történt.

Az új Btk. új rendelkezésként vezeti be azt, hogy a bíróság ítéletében rendelkezhet úgy, hogy a feltételes szabadság tartamát legalább egy, legfeljebb három évvel meghosszabbíthatja. A 40. § (1) bekezdése rendelkezik a feltételes szabadság megszüntetésének kötelező, a (2) bekezdés pedig a fakultatív eseteiről.

Az életfogytig tartó szabadságvesztés

41. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 81. § (4) bekezdése és a 90. § (2) bekezdése alapján kiszabható életfogytig tartó szabadságvesztésre is vonatkozik.

(2) Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház.

Az életfogytig tartó szabadságvesztés vagylagos büntetési nem, az öt, illetve tíz évtől húsz évig terjedő szabadságvesztés büntetés mellett. Az új Btk. nem változtat azon, hogy életfogytig tartó szabadságvesztés csak 20. életévét betöltött személlyel szemben szabható ki.

42. § Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja.

43. § (1) Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni.

(2) Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama legalább tizenöt év.

Az új Btk. a korábbitól eltérően a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját huszonöt évben határozza meg, legkésőbbi időpontját pedig negyven évben. Viszont a korábbi törvénnyel egyezően legalább tizenöt évben állapítja meg az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartamát.

44. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét csak az alábbi bűncselekmények miatt zárhatja ki:

a) népirtás [142. § (1) bekezdés],

b) emberiesség elleni bűncselekmény [143. § (1) bekezdés],

c) apartheid [144. § (1) és (3) bekezdés],

d) hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [148. § (2) bekezdés],

e) védett személyek elleni erőszak [149. § (1)-(2) bekezdés],

f) nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása [155. § (1) bekezdés],

g) egyéb háborús bűntett (158. §),

h) emberölés súlyosabban minősülő esete [160. § (2) bekezdés],

i) emberrablás súlyosabban minősülő esete [190. § (3)-(4) bekezdés],

j) emberkereskedelem súlyosabban minősülő esete [192. § (6) bekezdés],

k) alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [254. § (1) bekezdés],

l) rombolás súlyosabban minősülő esete [257. § (2) bekezdés],

m) fogolyzendülés súlyosabban minősülő esete [284. § (4) bekezdés],

n) terrorcselekmény [314. § (1) bekezdés],

o) jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete [320. § (2) bekezdés],

p) közveszély okozása súlyosabban minősülő esete [322. § (3) bekezdés],

q) zendülés súlyosabban minősülő esete [442. § (4) bekezdés],

r) elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [445. § (5) bekezdés],

ha azt személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el.

(2) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kell zárni, ha az elkövető

a) erőszakos többszörös visszaeső, vagy

b) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszervezetben követte el.

Az új Btk. e szakaszban rendelkezik a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről. Meghatározza azokat a bűncselekményeket, amelyek esetén kizárt a feltételes szabadságra bocsátás.

45. § (1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja.

(2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja.

(3) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.

(4) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.

(5) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.

(6) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztására az (1), (2), (4) és (5) bekezdés szerinti határozott tartamú szabadságvesztés miatt kerül sor, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított előzetes fogva tartás, valamint házi őrizet idejének figyelembevételével kell megállapítani.

(7) A bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet akkor bocsáthatja feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből az elítélt letöltötte a bíróság által meghatározott időtartamot, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.

(8) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még nem hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre.

Az új Btk. szabályai megegyeznek a korábbiakkal arra vonatkozóan, amikor az életfogytig tartó szabadságvesztés egy újabb végrehajtandó szabadságvesztéssel találkozik.

  • Ha az újabb bűncselekmény elkövetése az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt történik, az elbírálására az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor, akkor a feltételes szabadság legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig elhalasztják.
  • Ha az újabb bűncselekmény elkövetése az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt történik, az elbírálására az életfogytig tartó szabadságvesztés feltételes szabadságra bocsátása alatt kerül sor, akkor a feltételes szabadságot megszüntetik , és a legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig elhalasztják.
  • Ha az újabb bűncselekmény elkövetése az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt történik, elbírálására az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor, akkor a feltételes szabadság legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább 5, legfeljebb 20 évig elhalasztják.
  • Ha az újabb bűncselekmény elkövetése az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt történik, az elbírálására az életfogytig tartó szabadságvesztés feltételes szabadságra bocsátása alatt kerül sor, akkor a feltételes szabadság legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább 5, legfeljebb 20 évig elhalasztják.
  • Ha az újabb bűncselekmény elkövetése az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt történik, az elbírálására az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt kerül sor, akkor a feltételes szabadság legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább 5, legfeljebb 20 évig elhalasztják.
  • Ha az elítéltet ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik, akkor a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja.

Az elzárás

Az új Btk. új büntetési nemként vezeti be az elzárás jogintézményét. Az elzárás szabadságvesztéssel járó büntetés, azokban az esetekben célszerű alkalmazása, amikor rövid tartamú szabadságelvonással is elérhető a büntetés célja. Főként azokkal szemben alkalmazható, akikkel szemben személyi körülményeikre, vagyoni viszonyaikra tekintettel más büntetés kiszabása célszerűtlen.

A törvény a következő bűncselekmények esetében teszi lehetővé elzárás alkalmazását: méreggel visszaélés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, minősített adattal való visszaélés legenyhébb alakzata, a hatóság félrevezetésének privilegizált alakzata, a járványügyi szabályszegés, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés priv. alakzata, a kötelességszegés szolgálatban gondatlan alakzata, parancs iránti engedetlenség. Azonban ezen esetekben az elzárás helyett vagy mellett más büntetés is kiszabható, tehát lehetőség van közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, rendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás alkalmazására is.

46. § (1) Az elzárás tartamát napokban kell meghatározni, annak legrövidebb tartama öt, leghosszabb tartama kilencven nap.

(2) Az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.

A közérdekű munka

Az új Btk. a korábbival szinte teljesen egyezően szabályozza a közérdekű munkát. Az új törvény szigorít a korábbi szabályozáson, a közérdekű munka legkisebb mértékét negyvennyolc, legnagyobb mértéket háromszáztizenkettő órában határozza meg. A közérdekű munkát az elítélt díjazás nélkül végzi a közösség javára, nem feltétele a kiszabásának az elkövető hozzájárulása. A közérdekű munka jellegéről, természetéről a bíróság ítéletben rendelkezik, a konkrét munkahelyet pedig a büntetés-végrehajtási bíró jelöli ki.

A napi munkaidő legalább négy óra, legfeljebb nyolc óra.

47. § (1) A közérdekű munka tartamát órákban kell meghatározni, annak legkisebb mértéke negyvennyolc, legnagyobb mértéke háromszáztizenkettő óra.

(2) A közérdekű munkát az elítélt, ha törvény eltérően nem rendelkezik, hetente egy napon – a heti pihenőnapon vagy a szabadidejében -, díjazás nélkül végzi.

(3) A bíróság ítéletében a közérdekű munka jellegéről rendelkezik.

(4) A közérdekű munkára ítélt köteles a számára meghatározott munkát elvégezni. Az elkövető olyan munka végzésére kötelezhető, amelyet – figyelemmel egészségi állapotára és képzettségére – előreláthatóan képes elvégezni.

48. § (1) Ha az elítélt a számára meghatározott munkát önhibájából nem végzi el, a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

(2) A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést büntetés-végrehajtási intézetben, fogház fokozatban kell végrehajtani.

(3) A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés három hónapnál rövidebb is lehet.

A közérdekű munka átváltoztatásáról is rendelkezik a törvény, ennek arányát és a töredéknapok kiszámítását a Bv. tvr. határozza meg, négy óra közérdekű munka egynapi fogházbüntetésnek felel meg. A törvény rendelkezik arról az esetről is, ha az elkövetővel szemen utóbb végrehajtandó szabadságvesztést szabnak ki.

49. § Ha az elítéltet a közérdekű munkára ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és a közérdekű munka büntetést még nem hajtották végre, a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni úgy, hogy négy óra közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Az átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg.

A pénzbüntetés

A pénzbüntetés Magyarországon a leggyakrabban alkalmazott büntetés. Kettős előnye van, egyrészt az elkövető nem esik ki a munkából, nem lesz kiragadva családi környezetéből, másrészt az állam számára is bevételi forrást jelent. Az új Btk. szinte semmit sem változtat a korábbi szabályozáshoz képest. Egyetlen változás, hogy az új törvény csökkenti a napi tétel összegének alsó határát, míg a felső határát megemeli.

A pénzbüntetés összege szorzás eredménye: a napi tételek száma, azaz a szorzó a bűncselekmény súlyához, társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához igazodik, a napi tétel összege, azaz a szorzandó pedig az elkövető személyi, vagyoni, jövedelmi viszonyaihoz. A pénzbüntetés legkisebb mértéke 30, legnagyobb mértéke 540 napi tétel. Az egynapi tétel összegét legalább 1000, legfeljebb 500.000 forintban kell meghatározni.

Így könnyen kiszámítható, hogy a bíróság minimum 30.000, maximum 270 millió forint pénzbüntetést szabhat ki. A (2) bekezdés a pénzbüntetés kötelező esetét szabályozza, a haszonszerzés végett elkövetett bűncselekmények vonatkozásában.

50. § (1) A pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy – figyelemmel a bűncselekmény tárgyi súlyára – meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek számát, és – az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten – az egynapi tételnek megfelelő összeget.

(2) Akit haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme vagy vagyona van, pénzbüntetésre is kell ítélni.

(3) A pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi tétel. Egynapi tétel összegét legalább ezer, legfeljebb ötszázezer forintban kell meghatározni.

(4) A bíróság ítéletében – az elkövető vagyoni, jövedelmi viszonyaira tekintettel – rendelkezhet úgy, hogy az elkövető a pénzbüntetést legfeljebb két éven belül havi részletekben fizetheti meg.

A törvény kérelemre és hivatalból egyaránt lehetővé teszi a részletfizetés engedélyezését. A pénzbüntetést nemcsak az elítélt, hanem bárki megfizetheti. Fontos kiemelni, hogy a büntetés állami kényszerrel nem hajtható be, végrehajtására nem kerülhet sor, csakis átváltoztatására. A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést fogház fokozatban kell végrehajtani, kivéve, ha a pénzbüntetést végrehajtandó szabadságvesztés büntetés mellett szabták ki. Fiatalkorúak esetében az átváltoztatásnak csak az eredménytelen behajtás esetén lehet helye.

51. § (1) Ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg, illetve részletfizetés engedélyezése esetén egyhavi részlet megfizetését elmulasztja, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

(2) Ha a pénzbüntetést végrehajtandó szabadságvesztés mellett szabták ki, vagy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelték, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. Egyéb esetekben a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést fogház fokozatban kell végrehajtani.

(3) A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés három hónapnál rövidebb is lehet.

A foglalkozástól eltiltás

A foglalkozástól eltiltás olyan büntetés, amely önállóan és más büntetés mellett is kiszabható.

Az új Btk. kiemelte a rendelkezések közül a foglalkozástól eltiltás kötelező esetét, így az minden esetben bírói mérlegeléstől függ. Ez a büntetés a társadalom védelmét szolgálja, valamint megakadályozza az elkövetőt abban, hogy foglalkozásával összefüggésben újabb bűncselekményt kövessen el. Foglalkozásnak tekintendő minden olyan tevékenység, amelyet valaki élethivatásszerűen, megélhetésének biztosítása végett, kereseti céllal folytat, továbbá amelyet a törvény foglalkozásként szabályoz.

Az (1) bekezdés tekintetében nem történt változás, a korábbi törvénnyel egyezően határozza meg a foglalkozástól eltiltás két esetét. Az új Btk. új rendelkezést vezet be a (3) bekezdésben, lehetővé teszi a nemi szabadság elleni bűncselekmény elkövetőjének eltiltását olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.

52. § (1) A foglalkozás gyakorlásától azt lehet eltiltani, aki a bűncselekményt

a) szakképzettséget igénylő foglalkozása szabályainak megszegésével követi el, vagy

b) foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja azzal szemben is alkalmazható, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tevékenységet nem a foglalkozásaként gyakorolta, de rendelkezik annak a foglalkozásnak a gyakorlásához szükséges szakképesítéssel, amely szabályainak megszegésével a bűncselekményt elkövette.

(3) A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetője, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el, eltiltható bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.

Az új törvény nem változtat a foglalkozástól eltiltás tartamán. Határozott ideig tart vagy végleges hatályú. Végleges hatállyal történő eltiltásra akkor kerülhet sor, ha az elkövető a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan vagy arra méltatlan.

53. § (1) A foglalkozástól eltiltás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú.

(2) A határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év. Végleges hatállyal az tiltható el, aki a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan vagy arra méltatlan.

(3) A foglalkozástól eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a foglalkozástól eltiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, annak tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztést tölti, illetve amíg kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a foglalkozástól eltiltás tartamába be kell számítani.

(4) A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat kérelemre mentesítheti, ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a foglalkozás gyakorlására alkalmassá, vagy – ha az eltiltást méltatlanság miatt alkalmazták – érdemessé vált. Ez utóbbi esetben sem mentesíthető az, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.

54. § Ezen alcím alkalmazásában foglalkozásnak minősül az is, ha az elkövető

a) gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja vagy egyszemélyi vezetője,

b) gazdasági társaság vagy szövetkezet felügyelőbizottságának tagja,

c) egyéni cég tagja,

d) egyéni vállalkozó vagy

e) a civil szervezetnek a civil szervezetekről szóló törvényben meghatározott vezető tisztségviselője.

A járművezetéstől eltiltás

A járművezetéstől eltiltás egy olyan büntetés, amely egyszerre szolgálja a társadalom védelmét és az újabb közlekedési bűncselekmény megelőzését. A büntetés alkalmazása nem kötelező, hanem a bíróság mérlegelésétől függ.

55. § (1) A járművezetéstől azt lehet eltiltani, aki

a) az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, vagy

b) bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ.

(2) A járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekményt követ el. Különös méltánylást érdemlő esetben a járművezetéstől eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető.

(3) A járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú (légi, vasúti, vízi vagy közúti) és kategóriájú járműre is vonatkozhat.

Az új Btk. beiktatta a rendelkezések közé a járművezetéstől eltiltás kötelező esetét, mely szerint a járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekményt követ el. Így az új Btk. szigorította a büntetés szabályait, és csak különös méltánylást érdemlő esetben enged kivételt. A járművezetéstől eltiltás speciális büntetés a foglalkozástól eltiltáshoz képest.

Az új Btk. a korábbival egyezően az eltiltás két esetét szabályozza. Az első esetben az elkövető az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, a másik esetben pedig a bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ, ez utóbbi fordulat legalább két bűncselekmény megállapítását feltételezi, az eltiltás oka, hogy a jármű e bűncselekmények elkövetését, az elkövető menekülését stb. segíti. A (3) bekezdés kimondja, hogy a járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú és kategóriájú járműre is vonatkozhat. Az új Btk. már nem csak a járműkategóriákra, hanem a járműfajtákra vonatkozó utalást is tartalmaz.

56. § (1) A járművezetéstől eltiltás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú.

(2) A járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tartama az elkövető vezetői engedélyét – a járművezetéstől eltiltásra ítélését megelőzően – a bűncselekménnyel összefüggésben a helyszínen elvették, vagy azt a hatóságnál leadta.

(3) A határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama tíz év. A járművezetéstől eltiltást hónapokban vagy években, illetve években és hónapokban kell meghatározni.

(4) A járművezetéstől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a járművezetéstől eltiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, annak tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztést tölti, illetve amíg kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani.

(5) Végleges hatállyal az tiltható el, aki a járművezetésre alkalmatlan. A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat kérelemre mentesítheti, ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a járművezetésre alkalmassá vált.

Az új Btk. a járművezetéstől eltiltás tartamára vonatkozó rendelkezéseken nem változtatott, végleges hatályú vagy határozott időre szól. Viszont az új Btk. megváltoztatta az eltiltás legrövidebb időtartamát, egy évről egy hónapra. Végleges hatállyal az tiltható el, aki a járművezetésre személyi adottságai miatt (pl. életkora, betegsége) alkalmatlan.

A kitiltás

A korábbi szabályozással ellentétben már nemcsak szabadságvesztés mellett, hanem önállóan, illetve más büntetések mellett is kiszabható. A kitiltás a bűncselekményhez kötődő joghátrány. A tartózkodási hely megválasztásának jogát korlátozza, a kitiltott személy nem tartózkodhat a bíróság által meghatározott településen, településrészen vagy az ország meghatározott részén. Ezáltal védelmi funkciót tölt be, az újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzését szolgálja, az adott terület kriminogén jellegét próbálja megszűntetni.

57. § (1) E törvényben meghatározott esetekben azt, akinek ott tartózkodása a közérdeket veszélyezteti, egy vagy több településről, vagy egy település, illetve az ország meghatározott részéből ki lehet tiltani.

(2) A kitiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év.

(3) A kitiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a kitiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, annak tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztést tölti, illetve amíg kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a kitiltás tartamába be kell számítani.

A Btk. Általános Részében is megtaláljuk a kitiltás jogintézményét, ha az elkövető a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, helye van kitiltásnak. A Btk. Különös Része az alábbi bűncselekmények esetén teszi lehetővé kitiltás kiszabását:

  • kuruzslás
  • gyermekprostitúció kihasználása, prostitúció elősegítése, kitartottság és szeméremsértés
  • környezetkárosítás, a természetkárosítás, orvvadászat, orvhalászat, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, tiltott állatviadal szervezése
  • valamennyi állam elleni bűncselekmények
  • garázdaság, rendbontás
  • embercsempészés, tiltott szerencsejáték szervezése
  • uzsora-bűncselekmény

A sportrendezvények látogatásától való eltiltás

Az új Btk. beiktatta a büntetések közé a sportrendezvények látogatásától való eltiltást, amely önállóan és más büntetés mellett is kiszabható. A büntetés az elszaporodott sporthuliganizmus jelenségének visszaszorítására szolgál. Ha az elkövető a bűncselekményt a sportrendezvényen, az odamenetel, vagy onnan történő távozás során, a sportrendezvénnyel összefüggésben követi el, alkalmazható válik a büntetés. Vonatkozhat egy vagy akár valamennyi sportág rendezvényeire is. Az elkövető bármely sportszövetség által, bármely sportág keretében, bármely sportlétesítményben rendezett sportesemény látogatásától eltiltható. A bíróság ítéletben határozza meg. Az eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év. A (3) bekezdés rendelkezik arról az esetről, ha az eltiltást végrehajtandó szabadságvesztés mellett szabják ki.

58. § (1) A bíróság az elkövetőt a sportrendezvényen való részvétel, az odamenetel vagy az onnan történő távozás során a sportrendezvénnyel összefüggésben elkövetett bűncselekmény miatt eltilthatja

a) bármelyik sportszövetség versenyrendszerében megrendezésre kerülő sportrendezvény látogatásától, vagy

b) bármelyik sportlétesítménybe való belépéstől, amikor az valamely sportszövetség versenyrendszerében megrendezett sportesemény helyszínéül szolgál.

(2) Az eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év.

(3) Az eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a sportrendezvények látogatásától való eltiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, annak tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztést tölti, illetve amíg kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a sportrendezvények látogatásától való eltiltás tartamába be kell számítani.

A kiutasítás

Az új Btk. az intézkedés tartalmát nem változtatja meg, szerkezeti átalakításon esik át, amely könnyebben átláthatóvá teszi. A kiutasítás olyan büntetés, amely kiszabható önállóan, illetőleg más büntetés mellett is. Ez a büntetés csak nem magyar állampolgár elkövetővel szemben alkalmazható, azaz csak külföldi állampolgárokkal vagy hontalanokkal szemben.

Aki menedékjogot élvez, nem utasítható ki. A 2007. évi LXXX. törvény rendelkezik a menekültként elismerés feltételeiről, menekült jogállásáról. Mivel Magyarország az Európai Unió tagja, a jogszabály figyelembe veszi a szabad mozgás és tartózkodás jogára vonatkozó uniós rendelkezéseket, valamint az uniós állampolgárokra és az unión kívüli országok állampolgáraira vonatkozó jogszabályokat.

59. § (1) Azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, Magyarország területéről ki kell utasítani. A kiutasított köteles az ország területét elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza.

(2) Nem utasítható ki az, aki menedékjogot élvez.

(3) A szabad mozgás és tartózkodás jogával, valamint Magyarország területén letelepedettként vagy bevándoroltként tartózkodási joggal rendelkező személlyel szemben kiutasításnak csak olyan bűncselekmény elkövetése miatt lehet helye, amely ötévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Azzal szemben,

a) aki Magyarország területén legalább tíz éve jogszerűen tartózkodik, vagy

b) akinek a családi élet tiszteletben tartásához való joga sérülne,

csak tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye kiutasításnak, feltéve, hogy az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné.

A törvény aszerint különböztet a külföldi állampolgárok között, hogy milyen a Magyarországhoz való kötődésük, milyen tartózkodási jogokkal rendelkeznek, és eszerint teszi lehetővé ötévi vagy azt meghaladó, illetőleg tízévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén a kiutasítást.

60. § (1) A kiutasítás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú.

(2) A határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.

(3) Végleges hatállyal az utasítható ki, akit tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélnek, és – figyelemmel a bűncselekmény kiemelkedő súlyára, az elkövetés jellegére, és az elkövető kapcsolataira – az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy végleges hatállyal nem utasítható ki.

(4) A kiutasítás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. A kiutasítás tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt szabadságvesztés büntetést tölt.

(5) A végleges hatályú kiutasítás alól a bíróság a kiutasítottat kérelmére mentesítheti, ha a kiutasítás óta tíz év eltelt, és a kiutasított arra érdemes.

Az új Btk. nem változtat a kiutasítás tartamán, határozott ideig tart, – melynek legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év – vagy végleges hatályú. Változás a korábbi törvényhez képest, hogy az új törvény a végleges hatállyal történő kiutasítás szabályaiból kiemelte a tételesen felsorolt, kiemelten súlyos bűncselekményeket, leegyszerűsítve a szabályozást, és csak utalást találunk rá. („figyelemmel a bűncselekmény kiemelkedő súlyára…” )

Mellékbüntetés: a közügyektől eltiltás

Az új Btk. egyetlen mellékbüntetést szabályoz, a közügyektől eltiltást, amely csak szándékos bűncselekmény miatt végrehajtható szabadságvesztéssel büntetett személlyel szemben alkalmazható.

61. § (1) A közügyek gyakorlásától el kell tiltani azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek, és méltatlan arra, hogy azok gyakorlásában részt vegyen.

A közügyektől eltiltás alkalmazásához három feltétel együttes megléte szükséges.

  • szándékos bűncselekmény elkövetése
  • emiatt végrehajtható szabadságvesztés kiszabása
  • közügyek gyakorlására való méltatlanság

A méltatlanság általában megállapítást nyer, a személy elleni, erőszakos bűncselekményeknél, közélet tisztasága elleni, súlyosabb vagyon elleni bűncselekmények esetében.

(2) A közügyektől eltiltott

a) nem rendelkezik választójoggal, nem vehet részt népszavazásban és népi kezdeményezésben,

b) nem lehet hivatalos személy,

c) nem lehet népképviseleti szerv testületének, bizottságának tagja, azok munkájában nem vehet részt,

d) nem delegálható törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezet közgyűlésébe, testületébe,

e) nem érhet el katonai rendfokozatot,

f) nem kaphat belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására engedélyt,

g) hatósági eljárásban nem lehet védő vagy jogi képviselő,

h) nem viselhet tisztséget köztestületben, közalapítványban, és

i) nem lehet civil szervezetnek a civil szervezetekről szóló törvényben megjelölt vezető tisztségviselője.

(3) A közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti mindazon tagságát, állását, tisztségét, katonai rendfokozatát, megbízatását és kitüntetését, amelynek elnyerését a (2) bekezdés kizárja.

A közügyektől eltiltás kétféle joghátrányt foglal magában, egyrészt a közügyektől eltiltottat megfosztja egyes jogosítványaitól, másrészt a tartama alatt eltiltja bizonyos jogok megszerzésétől.

62. § (1) A közügyektől eltiltás határozott ideig tart, annak legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.

(2) A közügyektől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. A közügyektől eltiltás tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztést tölti, vagy amely alatt kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a közügyektől eltiltás tartamába be kell számítani.

A közügyektől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik, de nem számít bele a szabadságvesztés letöltésének ideje, valamint az az idő, amely alatt az elítélt szökésben volt.

Intézkedések

Az intézkedések közös jellemzője, hogy alkalmazásukhoz elegendő a jogellenes magatartás megállapíthatósága, így akár olyan személlyel szemben is kerülhetnek alkalmazásra, aki nem büntethető.

Lényeges vonása az intézkedéseknek, hogy alkalmazásuk soha nem eredményez büntetett előéletet, ellentétben a büntetésekkel. Az új Btk. bővítette az intézkedések sorát, beiktatta a jóvátételi munkát, valamint az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét.

A (2) – (4) bekezdések szólnak arról, hogy mely intézkedések alkalmazhatók önállóan, büntetés kiszabása helyett, melyek azok, amelyek csak büntetés vagy intézkedés mellett, valamint melyek akár önállóan, akár más szankció mellett.

63. § (1) Intézkedések

a) a megrovás,

b) a próbára bocsátás,

c) a jóvátételi munka,

d) a pártfogó felügyelet,

e) az elkobzás,

f) a vagyonelkobzás,

g) az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele,

h) a kényszergyógykezelés,

i) a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedések.

(2) A megrovás, a próbára bocsátás és a jóvátételi munka önállóan, büntetés helyett alkalmazható.

(3) A pártfogó felügyelet büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható. Kiutasítás mellett nem rendelhető el pártfogó felügyelet.

(4) Az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele önállóan, és büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható.

A megrovás

64. § (1) Megrovásban kell részesíteni azt, akinek cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes, vagy olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy az e törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása – ide nem értve az elkobzást, a vagyonelkobzást és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét – szükségtelen.

(2) A megrovással a bíróság vagy az ügyész helytelenítését fejezi ki a jogellenes cselekmény miatt, és felszólítja az elkövetőt, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől.

Az új Btk. továbbpontosította az eddigi gyűjtőfogalmat, a hatóság helyett a bíróság vagy az ügyészség kerültek megjelölésre, mint az intézkedést alkalmazható szervek. A megrovás általában a csekély tárgyi súlyú bűncselekmények kezelésére hivatott intézkedés, noha a bíróság mérlegelésétől függően elvileg bármilyen bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazható.

Ez a jogintézmény kitűnően alkalmas a bíróságok tehermentesítésére, ugyanis megrovást az eljárás vádemelést megelőző szakaszában az ügyész is alkalmazhat. Ez az intézkedés tényleges joghátrányt nem jelent, az adott hatóság csupán rosszallását fejezi ki, és az elkövetőt jogkövető magatartásra hívja fel.

Megrovás alkalmazása ügyészi szakban a nyomozás megszüntetésével jár, bírósági szakban pedig a megrovást bűnösséget megállapító ítéletben mondják ki. Ugyanúgy, mint a többi intézkedés, a megrovás sem eredményez büntetett előéletet, viszont három évig nyilvántartják tényét.

A próbára bocsátás

65. § (1) A bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja intézkedés alkalmazásával is elérhető.

(2) Nem bocsátható próbára

a) a visszaeső,

b) aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,

c) aki a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el, vagy

d) aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.

(3) A próbaidő tartama egy évtől három évig terjedhet, a tartamot években, vagy években és hónapokban kell meghatározni.

(4) A próbára bocsátott pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi, a próbaidő egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.

66. § (1) A próbára bocsátást meg kell szüntetni, és büntetést kell kiszabni, ha

a) a próbára bocsátottat a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt elítélik,

b) a próbára bocsátottat a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik, vagy

c) a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a próbaidő elteltével az elkövető büntethetősége megszűnik.

A próbára bocsátás a feltételes elítélés egyik fajtája. Ebben az esetben a bizonyítási eljárás lefolytatásra kerül, megállapítják a vádlott büntetőjogi felelősségét, de a bíróság úgy dönt, hogy a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztja, ezáltal nem kerül sor közvetlen joghátrány alkalmazására, hanem annak csak kilátásba helyezésére.

A törvény rendelkezik a próbára bocsátást kizáró okokról, vagyis mikor nem alkalmazható ez a kedvezmény a vádlottal szemben.

Az új Btk. apróbb módosításokat iktat be, a többszörös visszaeső helyett visszaeső szerepel a kizáró okok felsorolásában. Visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el.

A törvény meghatározza a próbaidő tartamát is, kisebb változás, hogy a tartamot években, vagy években és hónapokban kell meghatározni, tehát a bíróság már nem csak egy, kettő, és háromévi időtartamban határozhatja meg, hanem lehetőség van években és hónapokban történő megállapításra is. A próbára bocsátást megszüntetik, és a büntetés kiszabására kerül sor, a 66. §-ban meghatározott esetekben.

A jóvátételi munka

67. § (1) A bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását egy évre elhalaszthatja, és jóvátételi munka végzését írja elő, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető. A jóvátételi munkavégzés előírása mellett pártfogó felügyelet is elrendelhető.

(2) Jóvátételi munka végzése nem írható elő azzal szemben, aki

a) visszaeső,

b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,

c) a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el, vagy

d) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.

(3) Az elkövető – választása szerint – állami vagy önkormányzati fenntartású intézménynél, közhasznú jogállású civil szervezetnél, egyháznál vagy azok részére végezheti a jóvátételi munkát.

(4) A jóvátételi munka tartamát órákban kell meghatározni, annak legkisebb mértéke huszonnégy, legnagyobb mértéke százötven óra.

68. § (1) Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését egy éven belül megfelelően igazolja, büntethetősége megszűnik.

(2) Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését nem igazolja, vagy a pártfogó felügyelet szabályait súlyosan megszegi, a bíróság büntetést szab ki. Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését egészségügyi okból nem tudja igazolni, a jóvátételi munka elvégzése igazolásának határideje egy alkalommal legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.

Az új Btk. beiktatta az intézkedések közé a jóvátételi munkát, amely egy olyan jogintézmény, amely nemcsak a közösség felé irányuló reparációt veszi irányba, hanem segít az elkövető életvitelének újraszervezésében. Konkrét munka, munkahely nem kerül kijelölésre, hanem az elkövető választhat meghatározott közintézmények között. Ezen intézkedés alkalmazásának feltétele megegyezik a próbára bocsátás alkalmazásának feltételével, vagyis csak vétség miatt, illetve olyan szándékos bűncselekmény miatt alkalmazható, amelynek büntetési tétele háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb.

A jóvátételi munka alkalmazása esetén a bíróság a büntetés kiszabását 1 évre halasztja el. A jóvátételi munka elvégzése igazolásának határideje egy alkalommal legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését egészségügyi okból nem tudja igazolni. A jóvátételi munkát kizáró okok szintén teljes egészében megegyeznek a próbára bocsátást kizáró okokkal.

A pártfogó felügyelet

A pártfogó felügyelet több funkcióval rendelkező intézkedés. Egyrészt az elkövetők ellenőrzésére, felügyeletére hivatott jogintézmény, másrészt segíti a pártfogoltat a társadalomba való visszailleszkedésben és támogatást nyújt.

A pártfogó felügyelet az intézkedések azon csoportjába tartozik, amely csak büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható, azaz járulékosság jellemzi.

69. § (1) Pártfogó felügyelet rendelhető el

a) a vádemelés elhalasztásának tartamára,

b) a feltételes szabadság tartamára,

c) a próbára bocsátás próbaidejére,

d) a jóvátételi munka előírása mellett,

e) a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejére,

ha annak eredményes elteltéhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges.

(2) Pártfogó felügyelet alatt áll,

a) akit életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátottak,

b) az a visszaeső, akit feltételes szabadságra bocsátottak, vagy akivel szemben a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztették.

A törvény e szakaszban határozza meg a pártfogó felügyelet elrendelésének kötelező és mérlegeléstől függő eseteit. Az elrendelés fakultatív eseteinek köre, egyetlen esettel bővült, az új intézkedés, a jóvátételi munka alkalmazása mellett is elrendelhető a pártfogó felügyelet. A kötelező pártfogó felügyelet esetei is némiképp módosultak, az új törvény értelmében, el kell rendelni azzal szemben is, akit életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátottak. A pártfogó felügyeletet az ügyben érdemben döntő bíróság, illetve a vádelhalasztásról határozó ügyész rendeli el.

70. § (1) A pártfogó felügyelet tartama azonos

a) a feltételes szabadság tartamával,

b) a próbára bocsátás próbaidejével,

c) a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejével,

d) a vádemelés elhalasztásának tartamával,

de legfeljebb öt év, életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság esetén legfeljebb tizenöt év.

(2) A jóvátételi munka előírása mellett elrendelt pártfogó felügyelet addig tart, amíg a jóvátételi munka végzésére kötelezett a jóvátételi munka elvégzését nem igazolja, de legfeljebb egy évig.

(3) A 69. § (1) bekezdés esetében a pártfogó felügyelet fele részének, de legalább egy év eltelte után a pártfogó felügyelő javasolhatja a pártfogó felügyelet megszüntetését, ha annak szükségessége már nem áll fenn.

Az új Btk. a korábbival egyezően állapítja meg a pártfogó felügyelet tartamát, annyival egészül ki, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság esetén a pártfogó felügyelet tartama legfeljebb 15 év.

Új rendelkezésként jelenik, hogy a jóvátételi munka mellett elrendelt pártfogó felügyelet addig tart, amíg az elkövető a jóvátételi munka végzésének teljesítését nem igazolja.

A pártfogolt az intézkedés tartama alatt köteles bizonyos általános és különös magatartási szabályokat betartani. Vannak olyan szabályok, amelyek minden pártfogoltra kötelezőek, ezeken kívül vannak azok a szabályok, amelyeket a bíróság illetve az ügyészség írhat elő.

A magatartási szabályok megtartását a pártfogó felügyelő ellenőrzi.

71. § (1) A pártfogolt általános magatartási szabályként köteles

a) a jogszabályban és a határozatban előírt magatartási szabályokat megtartani,

b) a pártfogó felügyelővel rendszeres kapcsolatot tartani, és

c) a pártfogó felügyelő részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadni.

(2) A bíróság, illetve vádemelés elhalasztása esetén az ügyész a határozatában a pártfogó felügyelet céljának elősegítése érdekében külön magatartási szabályként kötelezettségeket és tilalmakat írhat elő. A bíróság, illetve az ügyész elrendelheti, hogy a pártfogolt

a) a bűncselekmény elkövetésében részt vett, meghatározott személlyel ne tartson kapcsolatot,

b) a bűncselekmény sértettjétől, illetve annak lakásától, munkahelyétől, vagy attól a nevelési-oktatási intézménytől, ahová a sértett jár, továbbá a sértett által rendszeresen látogatott helytől tartsa távol magát,

c) meghatározott jellegű nyilvános helyeket és nyilvános rendezvényeket, meghatározott közterületeket ne látogasson,

d) nyilvános helyen ne fogyasszon szeszes italt,

e) meghatározott helyen és időközönként, meghatározott szervnél vagy személynél jelentkezzen,

f) vegye fel a kapcsolatot az állami foglalkoztatási szervvel, vagy a helyi önkormányzatnál közfoglalkoztatásra jelentkezzen,

g) meghatározott tanulmányokat folytasson,

h) – beleegyezése esetén – meghatározott gyógykezelésnek vagy gyógyító eljárásnak vesse alá magát,

i) vegyen részt a pártfogó felügyelő által szervezett csoportos foglalkozáson vagy a pártfogó felügyelői szolgálat közösségi foglalkoztatójának programja szerinti más foglalkozáson.

(3) A bíróság, illetve az ügyész a (2) bekezdésben felsorolt magatartási szabályokon kívül más magatartási szabályokat is előírhat, különös tekintettel a bűncselekmény jellegére, az okozott kárra és az elkövető társadalmi beilleszkedése esélyeinek növelésére.

A pártfogó felügyelet tartalmára vonatkozó részletes szabályokat a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979.évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) határozza meg. Ilyen szabályok például a következők:

  • A pártfogolt köteles a pártfogó felügyeletet elrendelő határozat jogerőre emelkedése, illetve a szabadságvesztésből szabadulása után a jogszabályban meghatározott időben az állandó lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon és a pártfogó felügyelőnél jelentkezni.
  • Ha munkaképes, a pártfogolt köteles – a jogszabályban meghatározott kivétellel, a lehetőségekhez képest – munkaviszonyba állni, vagy egyéb kereső foglalkozást folytatni.

A (2) bekezdésben található magatartási szabályok felsorolása nem taxatív, csupán a leggyakrabban alkalmazott, legjellemzőbb szabályok.

Az elkobzás

Az elkobzás olyan intézkedés, amely önállóan vagy intézkedés mellett is alkalmazható. Az elkobzásnak előfeltétele egy bűncselekmény elkövetése, az intézkedés alá eső tárgyak jellemzően a bűncselekmény elkövetésével összefüggő, ahhoz szorosan kapcsolódó tárgyak, így különösen a bűncselekmény eszközei, tárgyai, produktumai.

Az elkobzást egyaránt lehet a büntetendő cselekmény és a bűncselekmény elkövetőjével szemben is alkalmazni, azaz az elkobzás alkalmazható nem büntethető elkövetővel szemben is, így gyermekkor, kóros elmeállapot vagy a törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok fennállása esetén is.

72. § (1) El kell kobozni azt a dolgot,

a) amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak,

b) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre,

c) amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy amelyet a bűncselekmény befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak,

d) amelynek a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik.

(2) El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósul.

(3) Az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében – feltéve, hogy a tulajdonos az elkövetésről előzetesen nem tudott – az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, kivéve, ha az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség kizárja.

(4) Az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot, vagy törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt nem büntethető, illetve ha az elkövetőt megrovásban részesítették.

(5) Nem lehet elrendelni annak a dolognak az elkobzását, amelyre a vagyonelkobzás kiterjed.

(6) Az elkobzott dolog tulajdonjoga törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll.

(7) Nincs helye elkobzásnak a cselekmény büntethetőségének elévülésére megállapított idő, de legalább öt év elteltével.

73. § A 72. § (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott esetekben az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az az elkövetőre vagy a tulajdonosra a bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene, kivéve,

a) ha azt nemzetközi jogi kötelezettség kizárja,

b) ha az elkövető a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,

c) kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklása, kábítószer készítésének elősegítése, kábítószer előállításához szükséges anyaggal visszaélés, új pszichoaktív anyaggal visszaélés, teljesítményfokozó szerrel visszaélés, gyógyszerhamisítás, méreggel visszaélés, ártalmas közfogyasztási cikkel visszaélés, természetkárosítás, állatkínzás, orvhalászat, orvvadászat, tiltott állatviadal szervezése, ózonréteget lebontó anyaggal visszaélés, radioaktív anyaggal visszaélés, nukleáris létesítmény üzemeltetésével visszaélés, robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés, lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés, nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés, haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés, kettős felhasználású termékkel visszaélés vagy veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése esetén.

Az (1) – (2) bekezdés felsorolja az elkobzás alá eső dolgokat, az új Btk. nem változtatott ezeken. Elkobzás tárgyai lehetnek a bűncselekmény megállapítására alkalmas tartalmat közlő sajtótermékek is. Az elkobzás részletszabályait tekintve szintén nem történt lényeges változás.

A törvény továbbra is rendelkezik arról, hogy bizonyos esetekben mellőzendő a dolog elkobzása. Az elkobzás mellőzése a bíróság mérlegelésétől függ. Az új Btk. a korábbihoz képest már három kivételt tartalmaz. Egyrészt kizárhatja a méltányosság gyakorlását nemzetközi jogi kötelezettség, valamint ha az elkövető a bűncselekményt bűnszervezetben követte el. Végül nem alkalmazható a méltányosságból történő mellőzés a c.) pontban meghatározott bűncselekmények esetén, ilyenek például a kábítószerrel kapcsolatos tényállások, gyógyszerhamisítás, természetkárosítás, robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés stb.

A vagyonelkobzás

A vagyonelkobzás olyan intézkedés, amely önállóan, és büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható. Ez a jogintézmény a bűncselekmény révén, vagy annak kapcsán szerzett vagyonnövekedés elvonására szolgál, a megsértett helyzetet, – amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetésével okozott – próbálja helyreállítani.

Az új Btk. a vagyonelkobzás szabályait a korábbival szinte egyezően állapítja meg, azonban új rendelkezésként jelenik meg, hogy a kábítószer-kereskedelem bűncselekményének elkövetése ideje alatt szerzett vagyonra is el kell rendelni a vagyonelkobzást, valamint ez esetben is fordított a bizonyítási teher, amelyre utalást a (4) bekezdés b.) pontjában találunk. Tehát ebben az esetben sem lehet (ugyanúgy, mint a bűnszervezeti tagság alatt szerzett vagyon esetében ) a vagyonelkobzást elrendeli arra a vagyonra, amelynek törvényes eredete bizonyított, viszont a terheltnek kell bizonyítania a vagyon törvényes eredetét.

74. § (1) Vagyonelkobzást kell elrendelni arra

a) a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett,

b) a vagyonra, amelyet az elkövető bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett,

c) a vagyonra, amelyet a kábítószer-kereskedelem elkövetője a bűncselekmény elkövetésének ideje alatt szerzett,

d) a vagyonra, amely a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon helyébe lépett,

e) a vagyonra, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak vagy arra szántak,

f) a vagyonra, amely az adott vagy ígért vagyoni előny tárgya volt.

(2) A vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más gazdagodott. Ha gazdálkodó szervezet gazdagodott ilyen vagyonnal, a vagyonelkobzást a gazdálkodó szervezettel szemben kell elrendelni.

(3) Ha az elkövető vagy a (2) bekezdés szerint gazdagodott személy meghalt, vagy a gazdálkodó szervezet átalakult, a vagyonelkobzást a jogutóddal szemben kell elrendelni arra az (1) bekezdés szerinti vagyonra, amelyre a jogutódlás történt.

(4) Az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni

a) az (1) bekezdés b) pontja esetében a bűnszervezetben való részvétel,

b) az (1) bekezdés c) pontja esetében a kábítószer forgalomba hozatalának, illetve az azzal való kereskedés

ideje alatt szerzett valamennyi vagyont.

(5) Nem rendelhető el vagyonelkobzás

a) arra a vagyonra, amely a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál,

b) arra a vagyonra, amelyet jóhiszeműen, ellenérték fejében szereztek,

c) az (1) bekezdés b) és c) pontja esetében, ha a vagyon törvényes eredete bizonyított.

A vagyonelkobzás körébe tartozik minden olyan vagyontárgy (ingó és ingatlan egyaránt ), vagyoni érték, vagyoni jog, készpénz, amellyel az elkövető vagyona a bűncselekmény elkövetése folytán gyarapodott. A (2) bekezdés rendelkezik arról az esetről, amikor a vagyonelkobzás meghiúsítása céljából a bűnös vagyon átruházásra kerül, azzal az elkövetőhöz képest más természetes vagy akár jogi személy gazdagodott.

Az új Btk. a korábbival egyezően határozza meg azokat az eseteket, amikor vagyonelkobzás nem rendelhető el. A polgári jogi igény megelőzi a vagyonelkobzást. A szabályozás védi a jóhiszeműen, ellenérték fejében szerző harmadik személyt, ugyanis a vagyont nem lehet elvonni az ilyen személytől.

75. § (1) A vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni,

a) ha a vagyon már nem lelhető fel,

b) ha a 74. § (1) bekezdése alapján vagyonelkobzás alá eső vagyon az egyéb vagyontól nem különíthető el, vagy az elkülönítése aránytalan nehézséget okozna,

c) a 74. § (5) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben.

(2) A vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni, ha

a) az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot, vagy törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt nem büntethető,

b) ha az elkövetőt megrovásban részesítették,

c) az a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló törvényben meghatározott különleges védelem időtartama alatt nem hajtható végre.

(3) Az elkobzott vagyon törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll.

76. § Ezen alcím alkalmazásában vagyonon annak hasznát, a vagyoni értékű jogot, követelést, továbbá bármely, pénzben kifejezhető értékkel bíró előnyt is érteni kell.

Az új Btk. a korábbival egyezően állapítja meg azon eseteket, amikor a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni. A törvény kimondja, hogy a vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot, vagy törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt nem büntethető, valamint ha megrovásban részesítették, új szabályként jelenik meg, hogy az esetben is el kell rendelni, az a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló törvényben meghatározott különleges védelem időtartama alatt nem hajtható végre. A vagyonelkobzás témakörében két jogegységi döntést is találunk.

A 2/2008. BJE számú jogegységi határozat szerint a zár alá vétel vagyonelkobzás érdekében elrendelhető ismeretlen vagy felelősségre nem vont személy vagyonára is. Az 1/2008. BJE számú jogegységi határozat szerint kábítószerrel visszaélés esetén a vagyonelkobzás nem korlátozható a forgalmazó nyereségére, hanem a teljes ráfordítást figyelembe kell venni.

Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele

Az új Btk. beiktatta az intézkedések közé az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatoknak a végleges hozzáférhetetlenné tételét. Önállóan, és büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható. Ez az intézkedés azt a célt szolgálja, hogy azon bűncselekmények jogellenes tartalmát, amelyek számítástechnikai hálózaton való közzététellel valósulnak meg, az eljáró hatóság adott esetben elérhetetlenné tegye. (pl. tiltott pornográf felvétellel visszaélés)

77. § (1) Véglegesen hozzáférhetetlenné kell tenni azt az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatot,

a) amelynek hozzáférhetővé tétele vagy közzététele bűncselekményt valósít meg,

b) amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy

c) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre.

(2) Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot, vagy törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt nem büntethető, illetve ha az elkövetőt megrovásban részesítették.

A kényszergyógykezelés

A kényszergyógykezelés olyan intézkedés, amelynek célja tág értelemben a társadalom védelme, szűkebb értelemben pedig a kóros elmeállapotú elkövetők gyógyítása, kezelése.

A kényszergyógykezelés elrendelésének különböző feltételei vannak, amelyeknek együttes fennállása szükséges:

a) személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetése

b) az elkövető kóros elmeállapota miatt nem büntethető, azaz beszámítási képessége teljesen hiányzik

c) fennáll a hasonló cselekmények megismétlődésének veszélye

d) az elkövető büntethetősége esetén a bíróság egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést szabna ki

Az intézkedés feltételeit nem változtatta meg az új Btk.

78. § (1) Személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelését kell elrendelni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni.

(2) A kényszergyógykezelést meg kell szüntetni, ha szükségessége már nem áll fenn.

A személy elleni erőszakos bűncselekmények felsorolását a Btk. 459.§ 26.pontja tartalmazza. Ilyenek például: az emberölés, emberrablás, emberkereskedelem, testi sértés, rablás, önbíráskodás stb.

A korábbihoz képest az új Btk.-ból kikerültek azon bekezdések, amelyek a kényszergyógykezelés határozott időtartamáról szóltak, így az új törvény értelmében a kényszergyógykezelés határozatlan tartamú intézkedés, akkor szűnik meg, ha bírói felülvizsgálat értelmében a szükségessége már nem áll fenn.

A jogi személyekkel szemben alkalmazható intézkedések

A jogi személyekkel szemben alkalmazható intézkedéseket a 2001. évi CIV. törvény szabályozza, amely egyaránt tartalmaz anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket.

A jogkövetkezmények a következők:

a) pénzbírság

b) tevékenység korlátozása

c) a jogi személy megszüntetése

A jogi személyek felelőssége származékos, általában csak egyéni felelősség megállapítása mellett kerül megállapításra.

Forrás