Btk. 368. § Önbíráskodás

368. § (1) Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az önbíráskodást

a) fegyveresen,

b) felfegyverkezve,

c) csoportosan,

d) védekezésre képtelen személy sérelmére

követik el.

(3) Nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze.

A törvény az önbíráskodás törvényi tényállását e fejezetben szabályozza, mivel a védett jogi tárgya elsősorban a vagyoni viszonyok fennálló rendje.

Az elkövetési magatartás a személy elleni erőszakkal vagy fenyegetéssel valaminek a tevésére, nem tevésére vagy eltűrésére kényszerítés.

Az önbíráskodás esetében az erőszak lehet akaratot bénító vagy hajlító. Az önbíráskodás megvalósul akkor is, ha az erőszak közvetlenül dolog ellen irányul, de áttevődik a személyre.

Az önbíráskodás csak egyenes szándékkal követhető el. A célzat a jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek való érvényszerzés. Jogos vagyoni igény a jogilag elismert és perben érvényesíthető igény. Jogosnak vélt igény esetében az elkövető tévedésben van abban a tekintetben, hogy igénye jogos, azonban az valójában nem is létezik, jogalapja vitatott, jogilag nem elismert vagy peres úton nem érvényesíthető. Csak a vagyoni igény érvényesítése tényállásszerű. Más esetben kényszerítés bűntettének vagy egyéb bűncselekmény megállapításának lehet helye.

Nemcsak a saját igény érvényesítése büntetendő. Így a bűncselekményt tettesként bárki – és nem csak a vagyoni igény érintettje – elkövetheti. A cselekmény a kényszerített személy által tanúsított, az elkövető által kívánt magatartással válik befejezetté, azt megelőzően csak kísérlet állapítható meg.

A törvény minősített esetként iktatja be a csoportos elkövetést.

A törvény büntethetőséget kizáró okot állapít meg mindazon esetekben, amelyekben a jog önhatalmú fellépést enged meg, így a birtokvédelem körében.

368. § (1) Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az önbíráskodást

a) fegyveresen,

b) felfegyverkezve,

c) csoportosan,

d) védekezésre képtelen személy sérelmére

követik el.

(3) Nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze.

1.       A védett jogi tárgy:

a vagyoni jogok és a jogérvényesítés törvénytelen módja elleni védelemhez fűződő társadalmi érdek

  • az önbíráskodás ugyanis nem feltétlenül sérti a vagyoni viszonyokat, de a közrend súlyos megzavarására vezethet, és mindig veszélyezteti ezáltal a köznyugalmat

az önbíráskodás bűncselekménnyé nyilvánítását tehát nem a cselekmény célzata, hanem a jogérvényesítés jogellenes módja tette szükségessé

  • az állam ugyanis – csekély kivételektől eltekintve – nem tűrheti el, hogy a jogosultak erőszakos egyéni fellépéssel érvényesítsék igényeiket

2.       A bűncselekmény passzív alanya:

bármely természetes élő személy lehet

3.       A bűncselekmény elkövetési magatartása:

a kényszerítés,

  • ami felölel minden olyan tevékenységet, amelynek eredményeként a passzív alany nem az akaratának megfelelő magatartást tanúsítja

4.       A törvény az elkövetési módot is meghatározza:

az erőszaknak e bűncselekmény esetében is személy ellen kell irányulnia, azonban elégséges, ha az csak akaratot hajlító jellegű

amennyiben az erőszak kizárólag dolog ellen irányul, az önbíráskodás nem valósul meg

a fenyegetés fogalmára a Btk. 459.§-a (1) bekezdésének 7. pontjában írtak az irányadók

a 368.§ (3) bekezdésére tekintettel nem valósul meg az önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze

  • így például a Ptk. 190.§-ának (2) bekezdése szerint az elvesztett birtok visszaszerzése érdekében önhatalmúlag is fel lehet lépni, ha más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná

bár a birtok elvesztése után is a hatósági jogvédelemnek van primátusa, a Ptk. megengedi az önhatalom gyakorlását, amennyiben az egyéb birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet lehetetlenné tette

  • az önhatalom mások akaratával szembeszegülő, kényszerrel fenyegető fellépéssel történő érdekérvényesítést jelent
  • indokolt az önhatalom a birtok visszaszerzése végett, ha attól lehet tartani, hogy a birtoksértő a dolgot elrejti, elpusztítja, avagy kárt okoz benne

5.       Az önbíráskodás materiális bűncselekmény:

a törvényi tényállás pszichés eredményt tartalmaz, nevezetesen azt, hogy a passzív alany valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön

  • a tevés aktív magatartás kifejtését,
  • a nem tevés valamitől való tartózkodást,
  • míg az eltűrés a passzív alany akaratának meg nem felelő tevékenység tudomásulvételét jelenti

 6.       Kísérlet, befejezettség:

a bűncselekmény az erőszak vagy a fenyegetés kifejtésével lép kísérleti szakba, befejezetté pedig azáltal válik, hogy a passzív alany valamit tesz, nem tesz, vagy eltűr

a bírói gyakorlat szerint az önbíráskodás nem teljes kísérletének és az attól való önkéntes elállásnak a megállapíthatóságára is alkalmazható a zsarolás bcs-ével kapcsolatos 4/2002. BJE-ben adott azon iránymutatás, amely szerint nem teljes a kísérlet mindaddig, amíg az erőszak vagy a fenyegetés miatt a passzív alany nem kényszerül a tettes akarata szerinti magatarásra

 7.       A bűncselekmény alanya:

tettesként bárki lehet

a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy ki a jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény jogosulja

  • nemcsak az lehet tehát a bűncselekmény tettese, aki a saját érdekében cselekszik, hanem az is, aki más személy vagyoni igényeit kívánja érvényesíteni meg nem engedett módon

amennyiben egymás tevékenységéről tudva többen szándékegységben közösen valósítják meg a bűncselekményt, társtettesként felelnek

elbujtó, bűnsegéd bárki lehet

 8.       A bűncselekmény csak szándékosan követhető el:

és mivel a törvényi tényállás célzatot is tartalmaz, ezért kizárólag az egyenes szándék lehet a bűnösség formája

  • az elkövető ugyanis abból a célból valósítja meg az elkövetési magatartást, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek szerezzenek érvényt

–           jogos vagyoni igényről akkor lehet szó, ha a polgári anyagi jog, illetve a polgári eljárásjog vagy más a vagyoni viszonyokat rendező norma szabályai szerint a követelés elismert és érvényesíthető

–          jogosnak vélt a vagyoni igény akkor, ha az elkövető abban téved, hogy a vagyoni követelése jogszerű

  • így jogosnak vélt a vagyoni igény, ha valós, de a polgári anyagi jog szabályaira tekintettel pl. elévülés miatt a követelés már nem érvényesíthető

9.       Minősített esetek:

súlyosabban rendeli büntetni a törvény az önbíráskodást, ha

  • fegyveresen ———————–a Btk. 459.§-a (1) bekezdésének 5. pontja szerint fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki

a)       lőfegyvert

b)       robbanóanyagot

c)       robbantószert

d)       robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket

tart magánál, vagy a bcs-t az a)-d) pontban meghatározottak utánzatával fenyegetve követik el

  • felfegyverkezve ———— a 6. pont szerint felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál
  • csoportosan ————a 3. pont szerint csoportosan követik el a bcs-t, ha az elkövetésben legalább 3 személy vesz részt
  • védekezésre képtelen személy sérelmére————-a 29. pont szerint védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére

valósítják meg.

10.    Elhatárolás:

az önbíráskodás és a zsarolás elhatárolása szempontjából annak van meghatározó jelentősége, hogy önbíráskodás esetén az elkövető tudata nem fogja át az általa erőszakkal vagy fenyegetéssel kikényszerített igény jogtalanságát, a zsarolás elkövetőjének a tudata viszont átfogja az igény jogtalan voltát és a szándéka jogellenes vagyoni haszonszerzésre irányul

az önbíráskodás, illetve annak kísérlete valóságos anyagi halmazatban állhat a zsarolással

rablás helyett önbíráskodásnak minősül a cselekmény, ha az elkövető a passzív alany részére elvégzett munkájának az ellenértékét követeli fenyegetéssel

az emberrablás és nem az önbíráskodás bűntette valósul meg, ha az elkövetők a passzív alanyt személy elleni erőszakkal a helyváltoztatás szabadságától valamely követelés teljesítésének a kikényszerítése céljából fosztják meg

a játék, fogadás során elvesztett pénz erőszakkal történő elvétele esetén, könyvünk szerzői szerint, – figyelemmel az ellentmondásoktól nem mentes ítélkezési gyakorlatra is – a következőknek van meghatározó jelentősége:

a)       a természetes kötelmeket a Ptk. 204.§-ának (1) bekezdése tartalmazza

  • ezek olyan kötelmek, amelyeknek teljesítése nem kényszeríthető ki, de az önkéntes teljesítés egyébként joghatályos
  •  ezek a kötelmek:

– a játékból vagy fogadásból eredő követelések, kivéve, ha a játékot vagy a fogadást állami engedély alapján bonyolítják le,

– a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követelések,

– továbbá azok a követelések, amelyeknek állami szerv útján történő érvényesítését jogszabály kizárja

  • a Ptk. 204.§-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a bírósági úton nem érvényesíthető követelés önkéntes teljesítését nem lehet visszakövetelni
    •  – ezekből a polgári jogi szabályokból az is következik, hogy az önként teljesített szolgáltatás a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint sem követelhető vissza, tehát a nem tiltott szerencsejátékból eredő követelések érvényesek, csupán a jog nem nyújt segítséget azok kikényszeríthetőségéhez

– ezért a nyeremény erőszakos elvétele önbíráskodást, míg az önkéntes teljesítés utáni visszavétel rablást valósít meg

b) más szabályok vonatkoznak azonban a tiltott szerencsejátékokra (tiltott kártyajátékokra), amelyek jogszabályba ütköznek, így a Ptk. 200.§-ának (2) bekezdése értelmében semmis szerződések

  • a semmisség folytán teljesítés esetén a Ptk. 237.§-ának (1) bekezdése alapján a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet kell visszaállítani
  • tehát az önként teljesített szolgáltatás is visszakövetelhető
  • a kifejtettekből az következik, hogy a tiltott szerencsejáték során önként átadott pénz bírói úton visszakövetelhető olyannyira, hogy a bíróságnak hivatalból kell rendeznie a felek jogviszonyát, vagyis hivatalból is döntenie kell az eredeti állapot helyreállításáról
  • következésképpen a pénz visszavételével jogos vagyoni igényét érvényesíti az elkövető akkor, amikor a játék során tőle elnyert pénzt visszakéri, illetve amikor erőszakot alkalmazva azt visszaveszi, ezért az önbíráskodást valósítja meg
  • a nyeremény erőszakos elvétele a tiltott szerencsejátékok esetében rablásnak minősül

az önbíráskodás valóságos alaki halmazatban áll a testi sértéssel – ideértve a könnyű testi sértést is – és a magánlaksértéssel