Időbeli hatály
2. § (1) A bűncselekményt – a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételekkel – az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni.
(2) Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.
(3) Az új büntető törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmény elbírálásakor, ha az az elkövetés idején a magyar büntető törvény szerint nem volt büntetendő.
A büntetőtörvény időbeli hatálya azt fejezi ki, hogy a büntetőtörvény rendelkezéseit mikortól és meddig kell alkalmazni. A 2.§(1)bek főszabályként kimondja, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ab. ezt az előreláthatóság elvének nevezte. 9/1992 (I.30), 11/1992.(III.5) a nemzetközi szakirodalom meg tisztességes figyelmeztetésnek nevezi. Az elv tiszteletben tartása következik az Alaptörvény „Szabadség és Felelősség” Címének XVIII. cikke (4)bek-ből is.(legalitás elve) De folyik az elv tiszteletben tartása Magyarország nemzetközi kötelezettségeiből is, Polgári és Politikai Jogok Egységokmánya 15.cikk (2) bek. Emberi Jogok Európai Egyezménye is tiltja a visszaható hatályt. 32/2008. (III.12.) ABh. kimondta. Az új Btk-t 2012. július 13-án hirdették ki a Magyar Közlönyben és 2013. július 1-én lépett hatályba arról nem tartalmaz rendelkezést, hogy az időbeli hatály meddig tart. Így az időbeli hatály egy újabb büntetőtörvény módósító vagy hatályon kívül helyező rendelkezéséig tart. A bűncselekmény elkövetésének különös jelentősége van, hiszen főszabályként az ekkor hatályban lévő törvényt kell alkalmazni. Az elkövetési idő egy mozzanatú bűncselekmény elkövetésénél különös jelentősége van, de problémát okozhat több mozzanatú bcs-knél. A jogtudomány több elméletet dolgozott ki.
A magatartás vagy tevékenységi elmélet: az elkövetési idő, amikor az elkövetési magatartás utolsó mozzanatát is kifejtik, azaz az adott tényálláshoz tartozó valamennyi magatartást megvalósították. Pl.: több hónapos halálos méregadagolásnál az utolsó adag méreg beadása lesz ez az idő.
A cselekményegység-elmélet szerint: a bcs elkövetési ideje az, amikor az elkövető az adott tényálláshoz tartozó bármely magatartási elemet megvalósította. Elkövetési időnek számít az első adag de az utolsó adag méreg is.
Az okfolyamat elmélet: szerint a bcs elkövetési ideje az, amikor az okfolyamat már önállóan, a tettes magatartásától függetlenül fejlődik. A bcs elkövetési időpontjának számít annak az adagnak a beadása, amellyel már a halálos eredményhez elegendő méreganyag gyűlik fel a sértett szervezetében.
Az eredményelmélet: a bcs elkövetési ideje a törvényi tényállás megvalósulásához szükséges eredmény bekövetkezése, azaz a megmérgezett sértett halálának bekövetkezésének időpontja.
Annak eldöntésére, hogy adott esetben mely elméletet kell alkalmazni, abból kell kiindulni, hogy a 2.§ (1) bekezdésének alkalmazásában melyik felel meg leginkább a törvényesség (nullum crimen sine lege) elvének. Elsősorban a magatartás elmélet szerint célszeű bcs elköv. idejét megállapítani.
Kivétel a visszaható hatály tilalma alól
A visszaható hatály tilalma alól maga a Btk. 1.§-a, 2.§ (2), (3) bekezdései és más törvények is tartalmaznak kivételt. A 2.§(2)bek-ben megfogalmazott kivétel kétirányú. Eszerint az új törvényt kell alkalmazni, ha a cselekmény az elbíráláskor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény vagy a cselekményt enyhébben kell elbírálni. Az enyhébb megítélést eredményező új büntetőtörvény rendelkezései kizárólag a hatálybalépés idején jogerősen el nem bírált cselekményekre alkalmazhatók, egyébként az új büntetőtörvénynek nincs visszaható ereje. A bűncselekmény elbírálásának ideje a jogerős ügydöntő határozat meghozatalának időpontja. Annak az elkövetőnek akinek az ügyét már elbírálták nem lehet az enyhébb büntetőtörvényt alkalmazni. Amennyiben a bíróság jogerős határozata ellen perújítási indítványt vagy kérelmet illetve felülvizsgálati indítványt nyújtanak be azok elbírálásakor hatályos jogszabályt kell alapul venni. Ha azonban az elbírálás eredményeként a jogerős határozatot hatályon kívül helyezik, az új eljárásban már a Btk. 2.§-át kell alkalmazni. A perorvoslatok során megfelelően alkalmazni kell a Btk.2.§-át. A felülvizsgálat kivétel ez alól, hiszen a Be. 423.§ (2)bek. kimondja, hogy „A felülvizsgálati indítvány- a 416.§(1) bek. e) és f) pontjában meghatározott esetek kivételével- a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.” Viszont, ha az AB a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, illetve a büntetőjogi felelősség megállapítására, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására olyan büntető jogszabály alapján került sor, amelynek Atv-ellensségét az AB megállapította a felülvizsgálati indítványt az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Az időbeli hatály szempontjából a cselekmény elkövetésének és az elbírálásnak van jelentősége. Csak az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt lehet összevetni. Nem ismeri a Btk. a legenyhébb büntetőtörvény alkalmazásának elvét. A Csemegi Kódex ismerte a legenyhébb büntetőjogszabály alkalmazásának elvét. A Btá és a 1961-es Btk és a korábbi Btk, és a hatályos Btk szabályai lényegében egybe esnek. A keretrendelkezések kérdésében, kimondható, hogy miután a keretrendelkezések nem büntetőjogszabályok, megváltozásukra a Btk. 2.§-a nem vonatkozik, és a büntetőjogi felelősséget a változás nem befolyásolja. Az ügyben született az 1/1999. Büntető jogegységi határozat: „Ha a Btk Különös Részének valamely rendelkezése úgynevezett keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás- a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével- a Btk. 2.§-ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg.”
A keretjogszabályok változása az alábbiakban összegezhetők a visszaható hatályból folyó rendelkezések:
- A keretjogszabályok változása nem érinti a büntetőjogi felelősséget. Azaz, például a 2001. V. 1-jétől a 28/2001.(II.15) Korm. rendelet módosította a KRESZ-t és többek között megváltoztatta a sebességkorlátozást az autóúton 100 km/óráról 110 km/órára. Az elkövető, aki 110 km/órával elütötte a sértettet mégsem hivatkozhat arra sikerrel, hogy most már jogszerűen mehetne 110km/h-val és nem követne el bcs.-t, mert a baleset ennél a sebességnél is mindenképpen bekövetkezett volna. Az elkövetéskori KRESZ lesz rá még mindig hatályos és a Btk. 2.§ (2) bek. visszaható hatályt engedő szabálya nem lesz alkalmazható.
- Ugyanakkor, ha a keretdiszpozíció és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás a Btk. 2.§-ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg. Az előző példánál maradva, ha a sebességkorlátozás, mint olyan szűnt volna meg, akkor más sikeres lett volna az elkövető előbbi védekezése.
- kivételt jelentenek az előbbi kivétel alól a meghatározott időre szóló jogszabályok, hiszen itt hiába következik be, olyan változás, amely a kötelezettség vagy a tilalom megszűnésével vagy a tilalom feloldásával jár, az addigi büntetőjogi védelmet nem szünteti meg, 2.§ második mondata nem alkalmazható. Azaz amennyiben a nemzetközi jogi kötelezettség megszegésének a kerettényállást kitöltő tilalom az elbíráláskor már nem áll fenn, a bűncselekményért még mindig felel az elkövető, de ha a társadalomra veszélyessége megszűnik a büntetőeljárás megszüntetése indokolt. 1995 októberében a vádlott számítógép alkatrészeket Ausztriából-Magyarországon át Jugoszláviába vinni, ezt az ENSZ BT határozata tiltotta. korábbi Btk 261/A.§ (1)bek-et sértette. ENSZ BT 1996 okt. 1-jén hatályon kívül helyezte a határozatát 1074/1996, ezért a korábbi tilalom az elbíráláskor már nem állt fenn. A bcs elbírálásának idejét sem a korábbi Btk. sem a Btk. nem határozza meg. Hollán Miklós jegyzi meg, hogy elbírálásnak minősül minden olyan nem jogerős ügydöntő határozat, amelyben a bűncselekmény szankciókról vagy ezek valamelyikéről döntenek, méghozzá függetlenül attól, hogy az adott határozatot bírósági, ügyész vagy a nyomozó hatóság hozta. Az a jogirodalomban gyakran szereplő megállapítás, hogy az elbíráláson a cselekmény jogerős elbírálását kell érteni, valójában csak arra az utoló időpontra utal, amikor még elbírálásról lehet szó és a büntetőtörvény változását figyelembe lehet és kell venni. A Btk 2.§-a sem rendelkezik arról, hogy melyik jogszabályt kell alkalmazni, ha több cselekmény egy eljárásban való elbírálása esetén, az egyik cselekmény vonatkozásában az elkövetéskor, a másik tekintetében pedig az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény alkalmazása kedvezőbb az elkövetőre. A bírói gyakorlat azt különbözőképpen válaszolja meg, méghozzá attól függően, hogy a kedvezőbb elbírálás lehetősége abból ered, hogy a cselekmény nem bűncselekmény (nem büntethető) vagy abból, hogy (ezen kívül) enyhébben bírálandó el. A jelen bírói gyakorlat szerint minden cselekmény vonatkozásában külön kell vizsgálni, hogy a cselekmény az elbíráláskori törvény szerint bcs-e és amennyiben nem, a terheltet a vád alól fel kell menteni. Ugyanakkor viszont az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény összes bcs-re kiterjedő egységes alkalmazásának ilyen esetben akkor sincs helye, ha az összességében, még a halmazati értékeléssel együtt is, enyhébben megítélést jelent. Amennyiben viszont a cselekmények büntethetőségét az elbírálásukkor hatályos törvény nem érinti, de az egyikük vonatkozásában enyhébb megítélést biztosít, akkor a joggyakorlat szerint a többi cselekményt egységesen azon törvény alapján kell elbírálni, amelyik összességében, még a halmazati értékeléssel együtt is, enyhébb megítélést jelentene. Ilyenkor nem engedhető meg, hogy a régi és az új büntetőtörvény vegyítésre kerüljön, hiszen ellenkező esetben az így alkalmazásra kerülő halmazati büntetés8egységes intézkedés) eltérő büntetőjogi szabályozásra épülne. A probléma a büntetőeljárások elkülönítésével megoldható, akkor a cselekményeket önállóan vizsgálják. A bírói gyakorlat az 1998:LXXXVII.tv hatálybalépése után azzal a kérdéssel szembesült, hogy tartható-e az összességében értékelés tétele azokban az esetekben is, amikor a cselekmények egyike a szigorúbb szabályozást hozó új büntetőtörvény hatálybalépése előtt, a többi bcs.-t azt követően valósították meg. Ilyenkor az összes cselekményre az elkövetéskor hatályos törvényt kell alkalmazni, mivel így hárulnak az elkövetőre a legenyhébb joghátrányok. Azonban ez azzal járt volna, hogy az 1999. márc 1.-je után elkövetett bűncselekményekre az elkövetésük előtt hatályos törvényt kellett volna alkalmazni, amire viszont a korábbi Btk. 2.§-a alapján sem és a hatályos szerint sincs lehetőség.(BH 2004.304). A joggyakorlat erre tekintettel kivételt alakított ki, miszerint az összességében való értékelés csak akkor alkalmazható, ha valamennyi bűncselekmény elkövetése az új törvény hatálybalépése előtt történt, és annak megfelelően a kedvezőbb elbírálás lehetősége nem valamennyi bűncselekmény tekintetében állapítható meg. Amennyiben viszont a bűnhalmazatban lévő bcs-t részben az új büntetőtörvény hatálybalépése előtt, másik részt annak hatálybalépése után követték el, a bűnhalmazatban lévő valamennyi bűncselekményt az új törvény alkalmazásával kell elbírálni akkor is, ha az első cselekmény vonatkozásában ez az elkövetőre kedvezőtlenebb elbírálást jelent. A Legf. Bír Bfv. 2443/2001. sz. határozat ilyen esetben is felveti az ügyek elkülönítésének lehetőségét, de nem tekinti kötelezőnek. Meg kell még említeni a 2011:CCX.tv-t az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről. Ez a törvény nagyobbrészt felesleges volt, hiszen a nemzetközi jog jus cogens normáira tekintettel üldözendőek voltak és ne évültek el. Ezen kívül kimondja bizonyos súlyos bcs-k el nem évülését. Az elévülés nyugvásának kimondása visszaható hatállyal tette az elkövető helyzetét terhesebbé. Igazolása abból vezethető le, hogy abszolút jogokat véd.