A) Az elkövetési magatartásnak két alapformája van, egyrészt az aktív magatartás, a tevékenység, másrészt a passzív magatartás, a mulasztás. A két magatartásforma közös objektív ismérve az, hogy az ember a környezetére a tevékenységével és a mulasztásával is hatással lehet. Szubjektív, hogy mindegyik magatartásforma akarati viszonyt feltételez, mely hiányában nem valósul meg bűncselekmény. Közös ismérvek ellenére különböznek a mulasztás éppen egy bizonyos magatartás hiánya jellemzi. Az aktív magatartásról, annyit, hogy a tevékenység csupán a saját testmozgást foglalja magában, de azoknak az eszközöknek, erőknek a működését és azokat a törvényszerűségeket nem, amelyeket az elkövető felhasznál. Pl áramalá helyezi a dolgot ölési szándékkal, cselekmény megvalósul, függetlenül a további történéstől.
B) A bűncselekményeket az elkövetési magatartásuk szerint a következőképpen lehet csoportosítani:
a) Vannak bcs-k amik csakis tevéssel követhetők el, pl.: rablás vagy a szexuális erőszak.
b) Vannak, olyan bűncselekmények is amelyek kizárólag mulasztással valósulnak meg. Ilyen pl.: segítségnyújtás elmulasztása. Ezeknél a mulasztás kötelességellenes volta közvetlenül büntetendővé nyílvánító törvényi előírásból fakad.
c) Végül vannak, olyan bcs csoportok, amelyek akár tevéssel akár mulasztással megvalósíthatók.
Az első csoport a törvényi tényállás külön-külön tartalmazza mind a tevés, mind a mulasztásos változatot. Így a magánlaksértés elkövetési magatartása a bemenetel, illetőleg a bennmaradás, avagy a jogtalan elsajátításé az eltulajdonítás, illetőleg a 8 nap alatti át nem adás. Az ilyen bcs-knél a mulasztás kötelezettségellenes volta éppen úgy a büntetőjogszabályból fakad, mint a kizárólag mulasztással megvalósítható bcs-knél.
A másik csoportba az olyan tényállások tartoznak, amelyek a tevés és a mulasztás változatot nem tüntetik fel, viszont vagy közvetlenül maguk, vagy ha keretdiszpozícióról van szó a más jogágazatbeli rendelkezésre utalva jelölik a kötelességeknek azt a körét, amelyeknek a megszegése az elkövetési magatartás. Pl kiskorú veszélyeztetése, vagy a hűtlen kezelés.
Akár tevéssel akár mulasztással megvalósítható bűncselekmények a harmadik csoport a törvény az elkövetési magatartást külön, pontosan nem írja körül, hanem azt az eredményre utalással határozza meg. E deliktumoknál a tényállásszerű eredményt előidéző legkülönbözőbb tevékenység, illetőleg az annak bekövetkeztét meg nem akadályozó mulasztás az elkövetési magatartás. Ezek az elkövetési magatartás szempontjából nyitott törvényi tényállások. Pl emberölés, testi sértés, rongálás. Míg a nyitott törvényi tényállások szükségképpen eredmény-bűncselekményt tételeznek fel, ennélfogva mulasztásos változatuk mindig vegyes mulasztásos deliktum az összes többi csoportba tartozhatnak eredmény-bcs-k és tényállásszerű eredménnyel nem rendelkező bűncselekmények. A nyitott törvényi tényállások által szabályozott bűncselekmények mulasztásos változatára speciális elvek vonatkoznak. Ezeknél a nem tevés csak akkor minősül mulasztásnak, ha az elkövetőt speciális jogi kötelesség terhelte az eredmény megakadályozására nézve. Az ilyen kötelezettségek a következőkön alapulhatnak:
- nem büntetőjogszabályon (szülő gondviselési kötelezettsége)
- polgári jogi szerződésen (kisgyermek anyagi ellenszolg. fejében vállat gondozása.
- munkaviszonyon, illetve munkavégzésre irányuló jogviszonyon, szövetkezeti tagsági viszonyon, illetve az ezekből folyó munkaköri kötelezettségen
- az előbbiek alá nem tartozó hivatáson, illetve foglalkozási szabályon
- harmadik személyért való felelősségen valamint a védelmi funkció önkéntes átvételén.
- végül a speciális jogi kötelesség alapulhat az elkövető megelőző, veszélyt vagy sérelmet létrehozó tevékenységen is. Aki az előzetes magatartásával, olyan veszélyt vagy sérelmet idéz elő, ami miatt büntetőjogi felelősségre nem, vagy csak enyhébb címen vonható, a helyzetet felismerve köteles a sérelem bekövetkezését, illetve további súlyosbodását megakadályozni. pl ha valaki valakit véletlen bezár, ha amint tudtára jut kiengedi nem valósítja mega személyi szabadság megsértését.
Kiemelést igényel, hogy a kizárólag mulasztással elkövethető bcs-kről szóló büntetőrendelkezésen alapuló kötelesség egymagában sohasem tekinthető speciális kötelességnek. Így a mindenkit terhelő segítségnyújtási kötelezettség soha sem szolgálhat alapul a mulasztásos emberöléshez.
C) A tevékenység és a mulasztás az elkövetési magatartásnak csupán a két alapformája. Lehetséges azonban az is, hogy az elkövetési magatartás tevékenységi és mulasztásos elemeket egyaránt tartalmaz, vagyis tevékenységi és mulasztásos elemek szövedékét tartalmazza. Ilyen, ha valaki a közlekedési bcs-t úgy valósítja meg, hogy a KRESZ előírása ellenére nem fékez. De az is előfordulhat, hogy maga a törvény határozz meg, olyan elkövetési magatartást, amely tevési és mulasztásos mozzanatok szövedékével jöhet létre. Pl a hamisvád egyik elkövetési magatartása a lényeges való tény elhallgatásával tett vallomás. Az is előfordul, hogy a birtokban tartás az elkövetési magatartás, pl.: robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés egyik elkövetési magatartása.
D) A bcs-k egy részének törvényi tényállásában csupán egyetlen elkövetési magatartás található. Vannak olyan tényállások is, amelyekben több elkövetési magatartás található. A magatartások egymáshoz való viszonya lehet vagylagos (hivatali visszaélés) vagy lehet konjunktív is.(szexuális erőszak első változata)
Több elkövetési magatartásnál ezek abban is különbözhetnek egymástól, hogy milyen magatartás formával valósíthatók meg.
E) A mulasztás nem abszolút semmi, hanem a cselekvési lehetőség és képesség ellenére valaminek a kötelesség ellenes nem tevése. A mulasztás ontológiai alapja a cselekvési lehetőség, a normatív kritériuma pedig a cselekvési kötelesség, vagyis a mulasztás is az ontológiai és normatív egysége. A mulasztás kezdete az az időpont amikor a cselekvési kötelezettség beáll, a cselekvési lehetőség is fennforog, és az elkövető ennek ellenére nem fejti ki a megfelelő tevékenységet. Ha az elkövető csak késve tesz eleget cselekvési kötelezettségének a mulasztás megvalósul, azonban társadalomra veszélyessége megszűnhet vagy önkéntes eredmény elhárítás állapítható meg. A mulasztás egyik eleme a cselekvési kötelezettség elmulasztása. Míg a másik ismérv viszont, a cselekvési lehetőség és képesség jórészét szubjektív kritérium. Azt kell vizsgálni, hogy az adott ember az ismeretei, tapasztalata, fizikai és pszichikai állapotát figyelembe véve az adott helyzetben képes volt-e a megfelelő tevékenység kifejtésére. Ugyanakkor a felsőhatár objektív: a normatív cselekvés kötelesség. Így aki a feljelentési kötelességének eleget tesz, spec. kötelesség hiányában a bűncselekmény meg nem akadályozásáért akkor sem felel, ha lehetősége volt. A cselekvési képesség hiánya esetében, nincs meg a cselekvés lehetősége és ezáltal a mulasztás sem lehet tényállásszerű pl.: ember nem tud úszni, nem tudja kimenteni a fuldoklót. Cselekvési kötelezettség elmulasztása természetesen nem írható annak javára, aki felróható magatartásával maga küszöbli azt ki.
F) A mulasztásos dilektumoknak két csoportja van: a tiszta mulasztásos és a vegyes mulasztásos. Az előbbieknél a mulasztás egymagában, eredményre tekintet nélkül büntetendő (immateriális deliktum), míg az utóbbiak teljes megvalósulásához a mulasztáson kívül a tényállásszerű eredmény bekövetkezése is szükséges (materiális deliktumok). A nyitott törvényi tényállások által szabályozott bűncselekmények mulasztásos változata szükségképpen vegyes mulasztásos jellegű. Az elkövetési magatartás szerinti osztályozás minden más kategóriájához viszont egyaránt tartozhatnak tiszta és vegyes mulasztásos bűncselekmények.