Bv. 7. tétel

A szabadságvesztés fokozatának utólagos meghatározása. Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása Btk. 111.§ (4) bekezdés, Bv.tvr.7/A.§, 14.§, 28/A.§, 9/2002.(IV.9.) IM rendelet 50-51.§, Bv. szabályzat 167-168.§, BH1996. 138.,  BH1995. 388.

Btk.:

111. § (1) A fiatalkorú szabadságvesztését a fiatalkorúak büntetésvégrehajtási intézetében kell végrehajtani.

(2) A fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani a szabadságvesztést, ha

a) a fiatalkorút bűntett miatt kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik,

b) az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú visszaeső vagy szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték.

(3) A (2) bekezdés esetén kívül a szabadságvesztést a fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani.

(4) Ha az elítélt a szabadságvesztés megkezdésekor huszonegyedik életévét betöltötte vagy a végrehajtás alatt tölti be, a bíróság a 42-44. §-ok alapján határozza meg a szabadságvesztés végrehajtásának fokozatát.

Bv. tvr.:

Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása

7/A. § (1) A fogház, illetőleg a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb szabályok alkalmazása, illetőleg alkalmazásuk megszüntetése iránt a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak.

(2) Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását az elítélt vagy védője is kezdeményezheti. A kérelmet a büntetés-végrehajtási intézet – értékelő véleményével és javaslatával – tizenöt napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz. Ha az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását a törvény kizárja [28/B. § (2) bekezdés], illetőleg, ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat elkészítését a büntetés-végrehajtási intézet mellőzheti.

(3) Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának elrendelése, valamint az alkalmazásuk megszüntetésének mellőzése esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.

A szabadságvesztés fokozatának utólagos meghatározása

14. § (1) Ha a szabadságvesztést az ítélet szerint fiatalkorúak börtönében vagy fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani, de az elítélt a huszonegyedik életévét a büntetés végrehajtásának megkezdése előtt betölti, az első fokon eljárt bíróság szerint illetékes büntetésvégrehajtási bíró az elítélt meghallgatása után a Btk. 42-44. §-a alapján meghatározza a szabadságvesztés fokozatát.

(2) Ha a fiatalkorúak börtönében vagy a fiatalkorúak fogházában levő elítélt a szabadságvesztés végrehajtása alatt betölti a huszonegyedik életévét, a szabadságvesztés fokozatának a Btk. 42-44. §-a alapján történő meghatározása iránt a büntetésvégrehajtási intézet előterjesztést tesz a büntetésvégrehajtási bírónak.

28/A. § (1) A Btk. 46. § alapján a szabadságvesztés végrehajtására eggyel enyhébb fokozat akkor jelölhető ki, ha – különösen az elítélt személyiségére, előéletére, egészségi állapotára, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményre, a szabadságvesztés tartamára, a társadalomba való beilleszkedési készségére tekintettel – a büntetés célja a szabadságvesztés enyhébb fokozatban történő végrehajtásával is elérhető.

(2) A szabadságvesztés végrehajtására eggyel szigorúbb fokozat akkor jelölhető ki, ha az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten vagy súlyosan megzavarja.

(3) Enyhébb végrehajtási fokozat nem jelölhető ki, ha

a) az elítélt a szabadságvesztésből – az előzetes fogvatartásban a szabadságvesztés foganatba vételét közvetlenül megelőzően folyamatosan töltött időt is beszámítva – a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét nem töltötte le,

b) az elítélt a szabadságvesztésből fegyház fokozatban legalább egy évet, börtön fokozatban legalább hat hónapot nem töltött le,

c) az elítélt erőszakos többszörös visszaeső,

d) az elítélt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,

e) az elítélt életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést tölt.

9/2002. Im.r.:

A huszonegyedik életévét betöltött fiatalkorú szabadságvesztése végrehajtási fokozatának meghatározása

50. § (1) Ha a bv. intézet a huszonegyedik életévét betöltött fiatalkorú szabadságvesztése végrehajtási fokozatának meghatározása iránt tesz előterjesztést, a bv. bíró a 49. § értelemszerű alkalmazásával jár el.

(2) Ha a bv. bíró a fiatalkorú feltételes szabadságát a huszonegyedik életévének betöltése után megszünteti, a szabadságvesztés új végrehajtási fokozatáról is határoz.

Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása

51. § (1) Ha a bv. intézet a fogházban, illetőleg a börtönben végrehajtandó szabadságvesztést töltő elítélttel szemben a fogház, illetve a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazására tesz előterjesztést, illetve azt az elítélt vagy védője kezdeményezi, a bv. bíró nyolc napon belül kitűzi az elítélt meghallgatásának időpontját.

(2) Ha a bv. intézet parancsnoka az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának megszüntetése iránt tesz előterjesztést, a bv. bíró haladéktalanul kitűzi az elítélt meghallgatásának időpontját.

Bv. szabályzat:

167. § (1) Az intézet nem kezdeményezheti az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását a Bv. tvr. 28/B. §-ának (2) bekezdésében felsorolt esetekben.

(2) Ha az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása iránti kérelmet az elítélt vagy védője az intézetnél terjesztette elő és az értékelő vélemény mellőzhető [Bv. tvr. 7/A. § (2) bek.], a kérelmet nyolc napon belül kell a bv. bíróhoz továbbítani. Az intézet ebben az esetben is tájékoztatja a bv. bírót a végrehajtott és a végrehajtásra váró szabadságvesztésről, valamint arról, ha az elítélt ellen új büntetőeljárás van folyamatban.

 

(3) Az elítélttel közölni kell az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának kezdeményezését, és tájékoztatni kell az ezzel járó változásokról.

(4) A bv. bíró határozatának a kézhezvételét követően az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását haladéktalanul meg kell kezdeni.

(5)

(6) Ha az intézetben nincsenek meg az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának a feltételei, az elítéltet az erre kijelölt másik intézetbe kell szállítani.

168. § (1) A bv. bíró határozata alapján – a Bv. tvr. 28/B. § keretei között – a végrehajtás módját a parancsnok határozza meg.

(2) Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának hatálya alá tartozó elítélteket külön körleten vagy zárkában (lakóhelyiségben) kell elhelyezni.

(3) A parancsnok – az elítélt kérését is figyelembe véve – meghatározza, hogy az elítélt a Bv. tvr. 28/B. §-ában biztosított eltávozási lehetőségeket hány alkalommal, mikor és milyen időtartamban veheti igénybe.

(4) Az elítélt részére kiadható készpénz összegét a parancsnok határozza meg, és azt az elítélt a bv. intézetből eltávozásakor kaphatja kézhez.

(5) Az intézetből ideiglenesen eltávozó elítéltet a 84. § (1) bekezdésében megjelölt okmánnyal, illetve fényképes igazolvánnyal kell ellátni.

BH1996. 138.

A börtön végrehajtási szabályainál enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának a mellőzése az erőszakos jellegű bűncselekmények miatt többször elítélt, jelenleg rablás és súlyos testi sértés miatt a büntetését töltő elítélt esetében (Bv. tvr. 7/A. §).

Az elítélt 1993. december 23. napjától tölti a rablás bűntette és más bűncselekmény miatt kiszabott 3 év 2 hó 20 napi börtönbüntetését.

A megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírója 1995. április hó 3. napján kelt végzésével az elítélttel szemben a börtön végrehajtási szabályainál enyhébb szabályok alkalmazását engedélyezte. A végzés indokolása szerint az elítélt a büntetés-végrehajtási intézet rendjébe példamutatóan illeszkedett be, a kiemelkedően szorgalmas munkavégzéséért 9 esetben részesült jutalomban, fegyelmi felelősségre vonására nem került sor, a magatartása példás, a közösségért mindenkor tettre kész ember, a társaival kialakított kapcsolata jó, a családi élete rendezett, a kapcsolattartása rendszeres, élettársi kapcsolatából 7 gyermek született, és a lakókörnyezete az elítélt jelenléte ellen kifogást nem emelt. Mindezekből a tényekből arra lehet következtetni, hogy az elítélt esetében a végrehajtás módjának tartós enyhítése a szabadságvesztés végrehajtása céljának a megvalósulása irányában hat.

A végzés ellen fellebbezést jelentett be az ügyész az enyhébb szabályok engedélyezése miatt, a végzés megváltoztatása végett.

A fellebbezés alapos.

A Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a megyei bíróság kiegészítette az elsőfokú bíróság végzésének indokolását azzal, hogy az elítélt az előzetes fogva tartás beszámításával 1993. november 6. napjától tölti a büntetését, így az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztésnek még a felét sem töltötte ki.

Ezzel a kiegészítéssel megalapozott tényállásból tévesen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy az elítélttel szemben a börtön szabályainál enyhébb szabályok alkalmazhatók.

Az enyhébb szabályok alkalmazásának engedélyezésénél az elítélt magatartása, családi körülményei mellett vizsgálni kell az elkövetett bűncselekményt, az elítélt személyiségét, az előéletét és a kiszabott büntetés mértékét. Ezekből kell következtetést levonni arra, hogy az enyhébb szabályok keretei között a büntetés célja elérhető-e, és kellően szolgálja-e az enyhébb szabályok engedélyezése az elítélt szabadulása után a társadalomba beilleszkedését, az újabb bűncselekmények elkövetésétől való tartózkodását.

Az elítélt tekintetében az előéletére, a bűncselekmény súlyára, jellegére figyelemmel az a következtetés nem vonható le, hogy az enyhébb szabályok keretei között a büntetés eléri a célját, elsősorban hogy az elítélt az újabb bűncselekmények elkövetésétől tartózkodni fog.

A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság az ügyészi fellebbezést alaposnak találta, és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, az elítélt enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazására irányuló kérelmét elutasította. (Csongrád Megyei Bíróság 3. Bf. 318/1995. sz.)

 

 BH1995. 388.

Az enyhébb végrehajtási szabályok engedélyezése szempontjából – a jogszabályban írt általános feltételeken túlmenően – az elkövetett bűncselekményt, a kiszabott szabadságvesztés tartamát, az elítélt személyiségét, családi körülményeit, előéletét, életvitelét és a büntetés töltése során tanúsított magatartását összességében figyelembe véve kell a bíróságnak határoznia [Bv. tvr. 7/A. §, 28/A. §].

A megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírója az 1994. október 7. napján kelt végzésével az elítélttel szemben a börtön végrehajtási szabályainál enyhébb szabályok alkalmazását engedélyezte.

A végzés ellen fellebbezést jelentett be az ügyész az enyhébb szabályok engedélyezése miatt, a végzés megváltoztatása végett.

A fellebbezés alapos.

A terhelt idült alkoholista, akinek a kényszergyógyítását is elrendelte a bíróság, idült alkoholizmusa miatt érzelmi életének torzulásai észlelhetők. Az elítélés alapjául szolgált tényállás szerint a terhelt 1992. január 12. napján az anyjánál tartott disznóölésen ittas állapotban összeszólalkozott az ugyancsak ittas testvérével, és őt késsel mellbe szúrta. Testvére a helyszínen elvérzett.

A terhelt családjának a jövedelme alacsony, a feleség eltartásában három kiskorú gyermek él.

Az elsőfokú bíróság tévesen következtetett arra, hogy az elítélttel szemben a börtön szabályainál enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazhatók.

Az 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 7/A. §-a szerinti enyhébb végrehajtási szabályok engedélyezése tekintetében a Bv. tvr. 28/A. §-ának (1) bekezdése csupán egyetlen feltételt ír elő: a 3 hónapi fogház, illetve a 6 hónapi börtön kitöltését. A Bv. tvr. 28/A. §-nak a jogszabályon belüli elhelyezéséből – rendszertani értelmezéssel – az a következtetés vonható le, hogy az enyhébb végrehajtási szabályok az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba való beilleszkedése megkönnyítését célozzák. Alkalmazásuknál vizsgálni kell tehát, hogy az enyhébb végrehajtási szabályok engedélyezése szolgálja-e az elítélt társadalomba való beilleszkedését, elérhető-e az enyhébb szabályok keretei között a büntetés célja, az újabb bűncselekmény elkövetésétől való tartózkodás. Ennek a kérdésnek az eldöntésénél az elkövetett bűncselekményt, az elítélt személyiségét, előéletét, életvitelét, családi körülményeit és a büntetés töltése során tanúsított magatartását összességében kell figyelembe venni. Igen lényeges a kiszabott szabadságvesztés tartama is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy minél hosszabb a kiszabott szabadságvesztés, annál hosszabb idő kitöltése szükséges annak értékeléséhez, hogy az elítélt személyiségében jelentős pozitív változás következett-e be.

Az elítélt a vele szemben kiszabott 8 évi börtönbüntetéshez képest rövid időt – alig több mint 2 évet – töltött le a börtönben ahhoz, hogy vele szemben a fenti következtetés megalapozott legyen.

Az ország másik végében, szűkös vagyoni körülmények között élő családdal való kapcsolatot sem tudnák erősíteni az enyhébb végrehajtási szabályok. Az idült alkoholista, vagyon elleni bűncselekményt is elkövetett elítélt tekintetében az a következtetés sem vonható le, hogy a megnövekedett szabadidőt hasznosan fogja eltölteni, és ez megkönnyíti szabadulása után a társadalomba való beilleszkedését.

A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróságnak az az álláspontja, hogy az elítélt esetében a börtönbüntetés végrehajtásának általános szabályainál enyhébb szabályok nem alkalmazhatók.

Ezért a megyei bíróság az ügyészi fellebbezést alaposnak ítélte, és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, az elítéltnek az erre irányuló kérelmét elutasította. (Csongrád Megyei Bíróság 3. Bf. 742/1994. sz.)