Az eredmény és az okozati összefüggés

Az eredmény:

A)    Az eredmény a törvényi tényállásban az az ismérvként szereplő külvilági változás, amely az elkövetési magatartással összefüggésben jön létre. Külvilági változás mindaz, ami az adott elkövetőm kívül következik be. kivételesen negatív eredményként a változás hiánya is figyelembe jön. Így a hűtlenkezelésnél a tényállásszerű eredmény a kár, de szóba jön az elmaradt haszon is.  A bűncselekménynek csak az a következménye tekinthető eredménynek, ami tényállási elemként van szabályozva. Tehát, ha valaki erőszakos közösülés után öngyilkos lesz az nem eredménye a bűncselekménynek.

B)    Az eredmény szempontjából különbséget teszünk alaki (immateriális) és anyagi (materiális) bűncselekmények között. Az előbbiek törvényi tényállásában nem szerepel eredmény. A materiális bűncselekményeknél viszont az eredményt tényállási elemként (minősítő körülmény) szabályozza a törvény. A materiális bűncselekményeknek két alcsoportja van a materiális sértő. Pl az emberölésnél a más ember halála, vagy a bcs-vel a vagyonban okozott kár a csalásnál. A másik alcsoport a materiális veszélyeztető bűncselekmények viszont a jogi, illetve az elkövetési tárgy veszélybe jutatását szabályozza tényállásszerű eredményként a törvény. Pl.: a közúti veszélyeztetés tekintetében más vagy mások életének közvetlen veszélyeztetése.

Továbbá konkrét és absztrakt veszélyeztetési deliktumok között tehető különbség. Ez utóbbi bcs-i forma büntetést érdemlősége a tényállásszerű elkövetési magatartás következtében meghatározott védett jogi tárgy általános veszélyeztetésen alapul. Ilyen esetben a veszély bekövetkezte nem tartozik hozzá a tényálláshoz, a vonatkozó elkövetési magatartás azonban tipikusan konkrét veszély, vagy akár sérelem előidézésére alkalmas. Absztrakt veszélyeztetési deliktumnak tekinthető az ittas vezetés vagy a járművezetés bódult állapotban. A konkrét veszélyeztetési deliktum esetében a veszély bekövetkezte a törvényi tényállás eleme, ami eredményként állapítandó meg, mint pl.: közúti veszélyeztetés bűntettének eredménye más vagy mások életének vagy testi épségének közvetlen veszélyeztetése. Az említett bcs-nél az eredményként jelentkező konkrét veszély akkor valósul meg, ha a károsodás, a sérelem bekövetkezésének reális lehetősége fenyeget. A materiális veszélyeztető deliktum körébe tehát csak a konkrét veszélyeztetési bűncselekmények tartoznak. A veszélyt, mint tényállásszerű eredményt a törvény szövege olykor ige alakjában öltözteti. Így a kiskorú veszélyeztetésénél avagy a közúti veszélyeztetésnél nem a veszélyeztetés, hanem a kötelességszegés, a szabályszegés az elkövetési magatartás, míg a létrejött veszély az eredmény. Az immateriális bűncselekményeknél előfordul, hogy a törvény a veszélyt közvetve, elkövetési módként fejezi ki úgy, hogy a cselekménynek a sérelemokozásra alkalmas módjára utal. Az ilyen tényállás eredményt nem tartalmaz.

C)    A materiális bcs-k egy részénél a törvényi tényállás csupán egyetlen eredményt tartalmaz. Vannak olyanok is amelyekben több eredmény szerepel. Vagylagosan több eredmény pl testi sérülés vagy betegség a testi sértésnél. Konjunktív eredmény a halált okozó testi sértés. Arra is van példa, hogy a bűncselekmény alaptényállásában vagylagos eredményként részben veszélyeztetés, részben sérelem szerepel, foglalkozáskörében elkövetett gondatlan veszélyeztetés, egyik eredménye az élet, testi épség vagy egészség közvetlen veszélybe jutása, vagylagosan a másik a testi sértés.

Az okozati összefüggés

A)  Az okozati összefüggéshez, mint elemi kapcsolathoz úgy jutunk, ha két jelenséget, az okot és az okozatot a kölcsönhatás rendszeréből kiemeljük, elszigeteljük. Az elszigetelés mindig az adott tudomány szaknak megfelelően történik. Így az, ami a büntetőjog szempontjából ok(pl elkövetési magatartás), ugyan az kriminológiai szempontból már az okozathoz tartozik. Ez az elszigetelés a bűncselekmény tanban akként történik, hogy az elkövetési magatartás és az eredmény közötti összefüggést vizsgáljuk. Az okozati összefüggés csak és kizárólag a materiális bűncselekményeknél merül fel. Az okozati összefüggés ontológiai jelenség, a külvilágban létező olyan összefüggés, amely a tudatban visszatükröződik. Az okozati összefüggés ontológiai voltát meg kell különböztetni az objektív jellegétől, ami azt jelenti, hogy megléte vagy hiánya nem függ az elkövető felismerésétől és értékelésétől, ez tükröződik rendszerbeli helyében is (objektív tényállási elem). Az objektív jelleg azonban nem minden pszichés folyamatot rekeszt ki az okozatosság köréből, hanem csak az elkövető lelki működését, így az okozati összefüggés akkor is objektív marad, ha a magatartás másban kiváltott pszichés folyamaton keresztül hozza létre az eredményt, pl felbujtás esetében. Az elkövető saját pszichés folyamatai kívül esnek az elkövetési magatartás pl lövés és az eredmény pl halál közötti ok folyamaton, ezért ezek a bcs szubjektív oldalához tartoznak. Ezzel ellentétben csak az eredményért nem felel (de kísérletért felelhet) az az elkövető, aki a tevékenységében megnyilvánuló tényállásszerű elkövetési magatartásával nem okozta az eredményt.

B)   Okozati összefüggést vizsgáló elméletek:

a)      A feltételek egyenértékűségének elmélete két elv egybekapcsolását jelenti. Az első az ok fogalmára vonatkozik. Eszerint minden szükséges feltétel ok, vagyis vagyis ok az eredménynek minden olyan előzménye, amely nélkül nem következet volna be az eredmény, úgy és akkor mint ahogyan és amikor. Valamely cselekmény akkor oka az eredménynek, ha a cselekmény nem hagyható el anélkül, hogy az eredmény ne maradna el. A cselekmény tehát az eredmény conditio sine qua nonja. Gondolatban ki kell hagyni a cselekményt és vizsgálni kell, hogy az eredmény így is bekövetkezett volna. Ezt az eljárást conditio sine qua non formulának nevezik.

A teória által képviselt másik elv szerint viszont minden szükséges fltétel, vagyis minden ok abszolút értelemben egyenlő jelentőségű, és ha az összefüggés bármely távoli, laza is, az ilyen ok a többivel akkor is egyenértékű, és a felelősség csak a bűnösség síkján zárható ki. Az okozati összefüggés megléte továbbá akkor állapítható meg, ha a mértékadó szakemberek körében általánosan elismert tételek alapján állítani lehet, hogy a cselekmény és az eredmény között törvényszerű kapcsolat állt fent. Ez a törvényszerű feltétel formulája amely nem azt vizsgálja, hogy mi történt volna, hanem, hogy valójában mi történt. Azt kell figyelembe venni eszerint, hogy a cselekményhez az azt időben követő, külvilágban észlelhető változások kapcsolódnak-e, amelyek a cselekménnyel törvényszerű kapcsolatban állnak. Szokásos ellenvetés a teóriával szemben, hogy az okozatosságot a végtelenbe viszi vissza, tehát emberölést elkövető személy szülei is felelősek, hiszen születés nélkül az ölés sem következett volna be. A teória képviselői szerint ez azért nem jelent problémát, hiszen a felelősség a bűnösség szintjén kizárható. Más nézet szerint a szülő cselekménye nem tényállásszerű.

A feltételek egyenértékűségét valló felfogás alapján tehát két formula alakult ki, a conditio sine qua non és a törvényszerű feltétel formulája. A conditio sine qua non formula csak akkor használható, ha tudjuk, hogy a cselekmény és az eredmény közötti okozat kapcsolat áll fenn. Ha az ok hatásmódja nem ismert a formula nem igazít el. A conditio sine que non formula és főleg annak továbbfejlesztett változata a bonyolult, nem igazán életszerű esetekben sem mondja fel a szolgálatot. Ilyen problematikus esetek a következők:

Az alternatív (vagy kettős)kauzalitásesetén több, egymástól független feltétel együtthatása valósul meg úgy, hogy közülük mindegyik feltétel egyenként is elegendő az eredmény előidézéséhez. Pl A és B egymás tevékenységéről nem tudva önmagában is halálos adag mérget tesznek a sértett italába, vagy K és L egy időben adnak le önmagában is halálos lövést a sértettre, aki ennek következtében meghal. Ezekben az estekben mind a természetes okozatossági szemlélet, mind a törvényszerű összefüggés formulája alapján fennáll a kauzális összefüggés. Az alternatív okozatosság esetében a conditio sine qua non formulával szemben megfogalmazott ellenvetés szerint bármelyik elkövető cselekményének gondolatbani elhagyása esetén az eredmény mégis beáll. Tehát ebben az esetben arra az abszurd következtetésre lehet jutni, hogy az elkövetők egyikének a magatartása sem tekinthető az eredmény okának. Azonban az eredmény ilyenkor a teljes konkrétságban vizsgálandó, és így kimutatható, hogy a konkrét halál nem pontosan úgy következet be, mintha csak egy magatartás történt volna. Ebből következően az okozatosság megléte az eredmény bekövetkezésének módját konkretizáló conditio sine qua non formula segítségével már belátható. Az elméletből következően nem következett volna be az eredmény úgy ahogy az bekövetkezett.

A kumulatív okozatosság esete: több egymástól független feltétel (cselekmény) csak együttes hatásuk, összetalálkozásuk folytán hozza létre az eredményt. Így pl.: Ha A és B egymástól függetlenül tezsnek mérget a sértett italába, és az csak együttesen halálos adag. Ebben az esetben a kauzalitás a formulával gond nélkül megállapítható.

Atipikus kauzalitás esete az elkövetési magatartáshoz kapcsolódó más ok hozza létre az eredményt. Lényegében az elkövető által megindított ok folyamat bizonyos közreható okok miatt a tipikustól eltérően fejlődik tovább. Ilyenkor a cselekmény akkor is okozatos, ha az eredményt csak harmadik személy cselekménye vagy a sértetté magatartása idézi elő. Így pl a késsel megsebesített sértett baleset okozta halála a kórházba szállítás közben, avagy M fejére mért ütéssel illeti O-t, akinek rendellenesen vékony a koponya csontja miatti bevérzés és halál következik be.

A hipotetikus kauzalitás esetén a ténylegesen ható cselekmény okozta eredményt ugyanabban az időpontban egy másik ok idézi elő. Az iskolapélda a halálos lövés leadása a már halálos beteg sértettre. Itt okozatos a cselekmény is, amely az eredmény bekövetkezését, ha csak kis mértékben is, de meggyorsítja.

b)      Az okkoválasztó elméletek különbséget tesznek a feltételek, valamint az azok közül valamilyen szempont szerint kiemelt okok között.Az elméletek az alapján különböznek egymástól, hogy mi az okok közötti válogatás alapja. Egy terjedt el az adekvát kauzalitás elmélete a számos elmélet közül. Az adekvát jelleg azon múlik, hogy a magatartást a feltételek milyen körével való együtthatásban vizsgáljuk. Pl.: ha a fejre mért kisebb ütés azért okoz halált, mert a koponyacsont abnormálisan vékony volt, a csekély ütés önmagában nem, a rendellenességgel való együtthatásban viszont adekvát oka a halálnak.

Feltételeket milyen körben kell kiterjeszteni:

ba) azok a feltételek jönnek figyelembe, amelyeket a bűnelkövető ismert vagy ismernie kellett volna

bb) azok a feltételek jönnek figyelembe, amelyeket az átlagember ismer, és ezenfelül még, amiről az elkövető tudott

bc) bizonyos kivételektől eltekintve mindama feltételek figyelembe jönnek, amelyeket a büntetőeljárás feltár.

c)      A relevancia elmélet  különbséget kell tenni az okozati összefüggés megléte, másfelől annak büntetőjogi relevanciája között: Az okozatosság tényét a conditio sine qua non elmélet, a relevanciát pedig valamely okkiválasztási (adekvát kauzalitás) teória alapján kell eldönteni. A relevancia elmélet egy közbelső lépcsőt, a tárgyi oldalhoz sorolt relevanciát épít be az okozatosság és a bűnösség vizsgálata közé, és így elkerüli, hogy az ontológiai okozatosság meglétének kérdésébe ettől idegen, felelősségtani vonatkozások vegyüljenek.

d)      Az objektív beszámítás tana: alapvetően kéttípusú felfogás alakult ki. Egyfelől léteznek olyan elméletek, amelyek csak az objektív beszámítást ismerik el és elszakadnak az okozatosságtól, nem tekintik azt önálló objektív tényállási ismérvnek, avagy az okozatosságot az objektív beszámítás elemévé teszik és a kauzalitás feloldódik az objektív beszámításban. Azt vallják, hogy az eredménynek az elkövető terhére írása nem kauzális, hanem teleologikus ítélet az okok közül kiemelkedő emberi magatartás és az eredmény közötti viszony felett. Gyakorlati kritérium, hogy az objektív beszámítás alapja az okfolyamat emberi uralom alatt tartása. Az objektív beszámítás tanának ez a felfogása alapvetően hibás. Azért, mert a mulasztás általában nem okozatos, helytelen a tevékenység okozatosságát, mint egzakt jelenséget is egy bizonytalan ismérvvel behelyettesíteni. Ellenkezőleg, a mulasztás és az eredmény és az eredmény közötti sajátos összefüggést is a kauzális törvényszerűséghez viszonyítva célszerű megközelíteni. Vannak olyan elméletek is, amelyek az okozatosság mellett alkalmazzák az objektív beszámítás szempontjait is.

e)      A tankönyv a relevancia elmélet sajátos válfaját képviseli a kauzalitást is elismerő objektív beszámítás tanának speciális variánsa. Abból indul ki, hogy az okozati összefüggés ténye értékelésmentes, ontológiai jelenség. Ezzel szemben a relevancia (objektív beszámítás) vizsgálata az okok közti objektívkülönbségek büntetőjogi szempontból történő mérlegelése. Mindkettő szükséges az eredményhez fűződő objektív felelősséghez.

ea) Az okozati összefüggés ténye szempontjából minden ok egyenlő jelentőségű. A kauzalitás megléte, vagy hiánya szempontjából a conditio sine qua non formulát kell alkalmazni. Eszerint, ha az elkövetési magatartás nélkül nem következett volna be az eredmény pontosan ugyanúgy és ugyanakkor, a magatartás oka az eredménynek, míg ellenkező esetben az okozati összefüggés hiányzik. A dogmatikai rendszerben nem az objektív beszámítást, mint az okozati összefüggéstől független pozitív elemet építjük be, hanem az okozatos eredmény objektív beszámíthatóságát kivételképpen kizáró okokat konstruálunk. Az objektív beszámítást kizáró okok lényegében az eredményért való objektív felelősséget a tényállásszerűség szintjén zárják ki. Erre alábbi esetkben kerül sor:

  • Hiányzik a relevancia (objektív beszámítás), ha az elkövetőtől függetlenül később csatlakozó további ok (valakinek a magatartása, vagy valamely esemény) merőben más irányt ad az események menetének. Pl.: A Szegeden előfordult jogeset, a közlekedési bűncselekmény sértettje a korházba kerülve úgy halt meg, hogy az őt meglátogató süketnéma felesége ételt dugott a szájába, amitől megfulladt. Ilyenkor a közlekedési bűncselekmény tettesének a magatartása és a halálos eredmény közötti okozati összefüggés annyira távoli, laza, az eredmény bekövetkezése az elkövetéskor fennforgó feltételek alapján még olyan mértékben irreális, hogy a cselekményt úgy kell elbírálni, hogy az eredmény a halált ténylegesen okozó személynek objektíve nem beszámítható. Mindez nem tévesztendő össze azzal, hogy a cselekmény az atipikus feltétellel már eleve együtthatva hozza létre az eredményt. pl.: sértettet fejencsapják és a vérzékenységgel együtthatva az belehal, itt a felelősség kizárása csak a bűnösség síkján történhet.
  • Az objektív relevancia (beszámítás) hiányának másik változata, az eredmény objektív elkerülhetetlensége esetén az elkövető kötelességellenes magatartásával úgy okozza az eredményt, hogy az a szabályszerű magatartás esetén is lényegileg ugyanúgy bekövetkezett volna. pl.: KRESZ-t megszegve vezet, de az elé ugró gyalogost akkor is elütötte volna, ha betartja a szabályt. Megvalósul a szabályszegés, de ez a bekövetkező baleset szempontjából nem releváns. Tehát szabályszegésért felelhet, de a halálért nem.

f)       A külföldi, főként a német nyelvű szakirodalomban az objektív beszámítás tanának jelenlegi helyzete a részben divergáló, ugyanakkor egymással rokon javaslatok sokaságával jellemezhető, amely mind ez idáig általános megegyezéshez nem vezetett. Vitatott a beszámítási kritériumok száma, tartalma, és ezek egymáshoz való viszonya. Az alapkoncepció és az alkalmazási terület tekintetében egyetértés mutatkozik. Vannak olyan szempontok, amelyek csaknem minden objektív beszámítási elméletben megtalálhatók. Így ha az elkövető cselekménye során nem fejt ki rizikó(kockázat)- csökkentő vagy megszüntet magatartást vagy, ha a megengedett kockázat kereteit túllépi, felelősséggel tartozik  a jogilag releváns rizikó illetve veszély fennmaradása vagy fokozása esetén, ha ez eredményben realizálódik. Az is elismert, hogy a tényállásszerű eredmény objektíve csak akkor beszámítható, ha az azt kauzálisan okozó magatartás a védett jogi, illetve elkövetési tárgy jogilag tiltott veszélyét idézi elő, illetve azt a veszélyt fokozta, és ez a jogilag tilalmazott veszély konkrét eredményben valósult meg. Az objektív beszámítást tagadni kell a jogilag releváns veszély hiányában. Kizárt a beszámítás, ha hiányzik a rizikó-összefüggés, vagyis ha tettes cselekménye kívül esik a büntetőjogi norma védelmi körén.

g)      A különböző úgynevezett okkiválasztó okozatossági elméletek a felelősség ésszerű korlátozását magának az okozatosság fogalmának segítségével próbálták elérni, míg a feltételek egyenértékűségét valló felfogás ezt alapvetően a bűnösség vizsgálata körébe utalta. Az objektív beszámítás (relevancia) tana módszertanilag kétségkívül előrelépést jelent abban, hogy az ontológiai és objektív okozatosság fogalmát nem terheli oda nem illő szempontokkal és a felelősség normatív korlátozást a természettudományos okozás vizsgálatát követően, egy erre épülő, de dogmatikailag önálló szinten vizsgálja.

 

C)    Vitás, hogy a mulasztás is okozatos-e vagy sem. A vita lényegi problémája abban az ellentétben található meg, hogy az eredményért való felelősség alaptétele (az eredményért való felelősség általános feltétele az okozati összefüggés) és a mulasztás okozatosságának nyilvánvaló voltát tagadó mechanikus felfogás között állt fenn. Az is közös vonás, hogy a szerzők egy része a kötelességellenesség meglétére korlátozza a kauzalitás elismerését. Az okozatosság ténye azonban ontológiai jellegű, így a mulasztás okozatossága csak akkor lehet bizonyított, ha a nemtevés okozatossága kötelességellenesség hiányában is bizonyított.

Pszichikai okozatosság elmélete: Előfordul, hogy valaki a saját magatartását más magatartásától teszi függővé. Ilyen helyzetben cselekvésre indíthat és ezáltal tényállásszerű eredményre vezethet másnak a mulasztása, minta  várt magatartás elmaradása is. Nyilvánvalóan a mulasztás okozatosságát ez nem bizonyítja.

A mulasztó valójában nem az eredmény okozásáért, hanem annak a meg nem akadályozásáért felel, ez nem kauzális, de ahhoz viszonyuló összefüggés. A meg nem akadályozás csak annak a terhére állapítható meg akinek meg volt a lehetősége az eredmény elhárítására.