Bv. 22. tétel

Az előzetes letartóztatás végrehajtása. Be.135.§, Bv.tvr.116-121/B.§, 9/2002.(IV.9.)IM rendelet 134-145/A.§, Bv. szabályzat 233-262.§. BKv. 85., BH 2001.105.

Be.

Az előzetes letartóztatás végrehajtása

135. § (1) Az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.

(2) Ha ezt a nyomozási cselekmények elvégzése indokolttá teszi, az ügyész akként rendelkezhet, hogy az előzetes letartóztatás legfeljebb harmincnapi időtartamban rendőrségi fogdában is végrehajtható. Ezt az időtartamot követően a gyanúsított rendőrségi fogdán történő elhelyezéséről – további harmincnapi időtartamra – az ügyész indítványára a bíróság határoz. A gyanúsított rendőrségi fogdán történő elhelyezése tárgyában hozott határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

(3) Az előzetes letartóztatásban lévő terhelt eljárási jogainak gyakorlásában nem korlátozható. Biztosítani kell, hogy a terhelt a védőjével – és külföldi esetén államának konzuli képviselőjével – érintkezhessen. Az előzetes letartóztatásban lévő terhelt csak olyan korlátozásnak vethető alá, amely a büntetőeljárás jellegéből következik, vagy amelyet a letartóztatást foganatosító intézet rendje szükségessé tesz. Az előzetes letartóztatás végrehajtásának részletes szabályait külön jogszabályok határozzák meg.

(4) Ha bizonyítható, hogy a terhelt az előzetes letartóztatásának foganatba vételét követően a védőjével való kapcsolattartás felhasználásával

a) szökést készít elő,

b) a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével az eljárás meghiúsítására törekszik, illetőleg

c) újabb, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetésére hív fel,

a bíróság – a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára – a védőt az eljárásból kizárhatja.

Bv.tvr.

Az előzetes letartóztatás végrehajtása

116. § (1) Az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig az ügyész, ezt követően a bíróság rendelkezése alapján és annak megfelelően kell végrehajtani. Ha a bíróság úgy rendelkezik, a fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben kell végrehajtani.

(2) A fogvatartó intézmény vezetője értesíti az ügyészt, ha az előzetes letartóztatás végrehajtási helyének megváltoztatása indokolt.

(3) Az előzetes letartóztatás a nyomozás befejezéséig rendőrségi, az eljárás befejezéséig az erre kijelölt katonai fogdában is végrehajtható.

(4) Az előzetesen letartóztatott az ügyész vagy a bíróság rendelkezése alapján bocsátható szabadon.

(5) A büntetésvégrehajtási testület tagja az előzetesen letartóztatottal szemben a 20. § (3) bekezdésében szabályozott feltételek esetén jogosult kényszerítő eszközök alkalmazására.

(6) Az előzetes letartóztatás végrehajtásának részletes szabályait valamennyi végrehajtó szervre irányadó, egységes elvek szerint kell megállapítani.

116/A. § A kiadatási letartóztatás, az ideiglenes kiadatási letartóztatás, az európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban elrendelt átadási letartóztatás és ideiglenes átadási letartóztatás, valamint az Európai Unió tagállamaival büntetőügyekben folytatott eljárási jogsegély teljesítéséhez szükséges fogvatartás végrehajtásakor e fejezet rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

117. § (1) Az előzetesen letartóztatott köteles

a) a büntetésvégrehajtási intézet rendjét megtartani, a kapott utasításokat teljesíteni;

b) a büntetésvégrehajtási intézet tisztán tartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül, alkalomszerűen részt venni;

c)

d) a szükséges orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek magát alávetni. A műtétekre az egészségügyi jogszabályok az irányadók;

e) a tartására fordított összeget a munkadíjából megfizetni;

f) az okozott kárt megtéríteni (34. §).

(2) Az előzetesen letartóztatott a büntetésvégrehajtási intézeten belül csak felügyelet mellett járhat.

118. § (1) Az előzetesen letartóztatott

a) büntetőeljárási jogait gyakorolhatja,

b) a saját ruháját viselheti,

c) a letétben levő pénzéből meghatározott összeget a személyes szükségleteire fordíthat,

d) hozzátartozóival és – az ügyész, a vádirat benyújtása után a bíróság jóváhagyásával – más személyekkel levelezhet, legalább havonta egyszer fogadhat látogatót, és kaphat csomagot,

e) a büntetésvégrehajtási intézetben a rendelkezésre álló művelődési és sportolási lehetőségeket igénybe veheti,

f) anyagi és egészségügyi ellátásban részesül, gyógyszert és gyógyászati segédeszközt a 47. §-ban és az 53/A. §-ban foglaltak szerint kap,

g) kérelmére részt vehet a termelőmunkában, amelyért díjazás illeti meg,

h) panasz, kérelem előterjesztésére jogosult,

i) kártérítésre (35. §) tarthat igényt,

j) jogosult a vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztására, annak kinyilvánítására és gyakorlására,

k) pihenésre, a rendszeresen végzett munka után fizetett szabadságra jogosult.

 

(2) Az előzetesen letartóztatott levelezési és látogató-fogadási joga – a védőjével való érintkezés kivételével -, valamint a csomagküldeményhez való joga a büntető eljárás eredményessége érdekében korlátozható.

(3) Az előzetesen letartóztatott – az ügyész, a vádirat benyújtása után a bíróság engedélyével – felügyelettel meglátogathatja a súlyos beteg hozzátartozóját, és részt vehet a hozzátartozója temetésén.

(4) Az előzetes letartóztatást végrehajtó büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a 37/A. § (1) bekezdésében meghatározott okok fennállásának az idejére – legfeljebb öt napig – az előzetesen letartóztatottak meghatározott csoportjára nézve elrendelheti az (1) bekezdés d), e) és g) pontjaiban, továbbá a (2)-(3) bekezdésben foglalt jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.

(5) A (4) bekezdés szerinti intézkedéssel kapcsolatban a 37/A. § (2)-(3) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell.

118/A. § (1) E § szerint az előzetesen letartóztatott jogosult nyilatkozatot tenni az 1986. évi II. törvény szerinti sajtótermékben, illetőleg az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő közzététellel.

(2) A nyilatkozattétel, illetve a közzététel engedélyezésére és megtagadására a 36/C-36/E. §-ban foglalt rendelkezéseket az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(3) Az előzetesen letartóztatott nyilatkozattétele, illetve nyilatkozatának közzététele a büntetés-végrehajtási intézet rendje és biztonsága, valamint a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható.

(4) A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka a 36/C. § (2) bekezdése szerinti kérelem benyújtásától számított három munkanapon belül javaslatot készít arról, hogy a nyilatkozattétel a (3) bekezdésben meghatározott érdekek valamelyikét sérti vagy veszélyezteti-e, és azt a kérelemmel együtt megküldi a vádirat benyújtásáig az ügyésznek, a vádirat benyújtását követően a bíróságnak.

(5) A kérelemről az iratoknak a hozzá érkezésétől számított három munkanapon belül az iratok alapján

a) a vádirat benyújtása előtt az ügyész,

b) a vádirat benyújtását követően a bíróság végzéssel

határoz.

(6) Az (5) bekezdés alapján hozott, a nyilatkozattétel megtagadásáról szóló határozat ellen az előzetesen letartóztatott és védője, az (5) bekezdés b) pontja alapján hozott, a nyilatkozattételt engedélyező határozat ellen az ügyész a határozat kézbesítésétől számított öt munkanapon belül fellebbezhet, a fellebbezést az iratokkal együtt haladéktalanul fel kell terjeszteni.

(7) A fellebbezést az iratok hozzá érkezését követően három munkanapon belül az (5) bekezdés a) pontja esetén a nyomozási bíró, az (5) bekezdés b) pontja esetén a törvényszék másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el.

(8) Ha a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka a 36/E. § (2) bekezdése alapján a közzététel megtagadására lát okot, akkor erről a 36/E. § (2) bekezdése szerinti kérelem benyújtásától számított három munkanapon belül javaslatot tesz, és azt a kérelemmel és a közlésre szánt anyaggal együtt megküldi a vádirat benyújtásáig az ügyésznek, a vádirat benyújtását követően a bíróságnak. Az ügyész, illetve a bíróság eljárására az (5)-(7) bekezdések irányadóak.

(9) Az ügyész és a bíróság eljárására egyebekben a büntetőeljárásról szóló törvény szabályai irányadóak.

(10) E § alkalmazásában a büntetés-végrehajtási intézet rendje és biztonsága alatt a fogvatartó intézmény rendjét és biztonságát kell érteni.

118/B. § Az előzetesen letartóztatottal szemben az ott megjelölt célból és módon a 33. § (4) bekezdésében meghatározott biztonsági intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazhatók. A 33. § (4a)-(4c) bekezdését alkalmazni kell az előzetesen letartóztatott esetében is.

119. § (1) Az előzetes letartóztatás végrehajtása során el kell különíteni

a) az előzetesen letartóztatottakat az elítéltektől,

b) a férfiakat a nőktől,

c) – a büntetőügyben eljáró hatóság rendelkezésétől függően – az ugyanabban az eljárásban letartóztatottakat.

(2) Az előzetesen letartóztatott fiatalkorúakat a felnőttektől el kell különíteni.

(3) Az együttes elhelyezésnél a lehetőséghez képest figyelembe kell venni az előzetesen letartóztatott előéletét és a terhére rótt bűncselekmény jellegét.

(4) Ha az előzetesen letartóztatott elítéltekkel együtt végez munkát, ezekkel együtt helyezhető el.

(5)

120. § Az előzetesen letartóztatott a következő jutalmakban részesíthető:

a) dicséret,

b) annak engedélyezése, hogy soron kívül kapjon csomagot,

c) látogató fogadása soron kívül,

d) a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése,

e) tárgyjutalom,

f) pénzjutalom,

g) fenyítés elengedése.

121. § (1) Az előzetesen letartóztatottal szemben alkalmazható fenyítések:

a) feddés,

b)-c)

d) a személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése, három hónapig terjedő időre,

e) húsz napig terjedő magánelzárás.

(2) Az előzetesen letartóztatott fiatalkorú magánelzárása tíz napig terjedhet.

(3) A magánelzárás kiszabása ellen az előzetesen letartóztatott a büntetés-végrehajtási bíróhoz fellebbezhet.

(4) A fenyítés végrehajtása nem akadályozhatja az előzetesen letartóztatottat a büntetőeljárási jogainak gyakorlásában.

121/A. § (1) Az előzetes letartóztatás javítóintézetben történő végrehajtására a VIII. Fejezet VIII. Címének rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni, a 106. § (2) bekezdése, a 108. § (4) bekezdése, a 111. és a 112. § azonban nem alkalmazható.

(2) Az előzetes letartóztatásban levő fiatalkorú – kivételesen – legfeljebb öt napra, ideiglenesen akkor is elhelyezhető büntetés-végrehajtási intézetben vagy rendőrségi fogdában, ha az előzetes letartóztatást javítóintézetben hajtják végre.

(3) Az előzetes letartóztatásban levő fiatalkorú büntetés-végrehajtási intézetben vagy rendőrségi fogdában történő ideiglenes elhelyezéséről, annak tartamáról a (2) bekezdés keretei között a bíróság határoz. A bíróságnak az előzetes letartóztatásról a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig a fiatalkorú – huszonnégy órát meg nem haladó tartamban – az ügyész rendelkezése alapján is elhelyezhető büntetés-végrehajtási intézetben vagy rendőrségi fogdában. Erről az ügyész a bíróságot értesíti.

 

121/B. § Az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúval szemben biztonsági intézkedésként személyes használati tárgyainak és ruházatának átvizsgálása, valamint biztonsági elkülönítése rendelhető el.

9/2002.Im.r.

Az őrizetbe vétel

134. § Ha a bíróság a tárgyalás rendjének fenntartása körében a vádlott őrizetbe vételét rendelte el [Be. 245. § (4) bek.], ennek foganatosítására, tekintet nélkül arra, hogy a határozat jogerőre emelkedett-e – a határozatának megküldésével vagy szükség esetén rövid úton -, a bíróság székhelye szerinti rendőrkapitányságot keresi meg.

Az előzetes letartóztatás

135. § (1) A bíróság a terhelt előzetes letartóztatásának elrendeléséről, fenntartásáról vagy megszüntetéséről szóló határozata meghozatalával egyidejűleg értesítőlapot állít ki, tekintet nélkül arra, hogy határozata jogerőre emelkedett-e. Ha a bíróság óvadék megállapítása mellett – az óvadék letétele esetén – szüntette meg az előzetes letartóztatást, az értesítőlapot csak az óvadék befizetésének igazolását követően állítja ki.

(2) Ha az előzetes letartóztatás megszüntetéséről szóló határozat ellen az ügyész halasztó hatályú fellebbezést jelentett be [Be. 215. § (5) bek.], értesítőlapot kiállítani nem kell.

(3) A (2) bekezdés esetében az értesítőlapot az a bíróság állítja ki, amelynek eljárásában a határozat jogerőre emelkedett. Ha az óvadék megállapításáról és az előzetes letartóztatás megszüntetéséről rendelkező határozat jogerőre emelkedett, a bíróság az értesítőlapot csak az óvadék befizetésének igazolását követően állítja ki.

(4) Fiatalkorú terhelt előzetes letartóztatásának javítóintézetben történő végrehajtása esetén a VII. Fejezet rendelkezései tekintetében bv. intézeten javítóintézetet, bv. őrön rendőrt is érteni kell.

136. § (1) Az értesítőlap tartalmazza:

a) a bíróság megnevezését, ügyszámát, az előzetes letartóztatásról szóló határozat keltét és számát,

b) a terhelt nevét és a Be. 117. §-a (1) bekezdésében felsorolt személyi adatait,

c) ha a terhelt fiatalkorú, ezt a tényt,

d) annak a bűncselekménynek a Btk. szerinti minősítését (a törvényhely megjelölésével), amely miatt a terhelt ellen az eljárás folyik,

e) rendelkezést az előzetes letartóztatás elrendeléséről, fenntartásáról, illetve megszüntetéséről, és azt, hogy az elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás mennyi ideig tarthat,

f) az előzetes letartóztatás végrehajtásának helyét,

g) a bíróság esetleges rendelkezését a terhelt fokozott őrzéséről, levelezésének és látogatásának ellenőrzéséről, a levelezés, látogató fogadása és csomagküldemény korlátozásáról, a terhelt részére távbeszélő használatának engedélyezéséről, az ugyanabban az eljárásban letartóztatottaktól való elkülönítéséről, a nyomozó hatóság részére való kiadásáról, más bv. intézetbe szállításáról,

h) az eljáró ügyészség megjelölését és ügyszámát,

i) ha a terhelt más ügyben szabadságvesztést tölt, vagy előzetes letartóztatásban van, ennek a körülménynek és a másik ügynek (eljáró hatóság és ügyszám), valamint a fogva tartó bv. intézetnek a megjelölését,

j) ha a terhelttel szemben más ügyben házi őrizetet rendeltek el, ennek a körülménynek és a másik ügynek (eljáró hatóság és ügyszám), valamint a terhelt házi őrizet céljára kijelölt lakásának helye szerint illetékes rendőrkapitányság megjelölését,

k) bírói rendelvényt az előzetes letartóztatás végrehajtására vagy a terhelt szabadon bocsátására,

l) a bíróság bélyegzőjét és a tanács elnökének saját kezű aláírását.

(2) Ha a bíróság az ítélet meghozatala után határoz az előzetes letartóztatás kérdésében, az értesítőlap az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül tartalmazza a kiszabott büntetést, az előzetes fogva tartás, illetőleg a házi őrizet beszámítását és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.

(3) Ha a bíróság az előzetes letartóztatás megszüntetéséről óvadék megfizetése mellett határoz, az értesítőlap az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül tartalmazza az óvadék befizetésének tényét, valamint az óvadék megállapítása tárgyában jogerős határozatot hozó bíróság megjelölését.

(4) A másodfokú bíróság által kiállított értesítőlapon az első fokon eljárt, a harmadfokú bíróság által kiállított értesítőlapon az első fokon, illetőleg a másodfokon eljárt bíróság megnevezését, határozatának keltét és számát is fel kell tüntetni.

137. § (1) Ha a Be. 131. §-ának (1) bekezdése szerinti bíróság az előzetes letartóztatás elrendeléséről, illetve meghosszabbításáról a Be. 210-211. §-a szerinti eljárásban dönt, az értesítőlapot és a határozatának két kiadmányát a gyanúsítottat előállító rendőrnek vagy bv. őrnek adja át, aki az átvételt, az átvétel időpontjának feltüntetésével, aláírásával elismeri.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti bíróság az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról meghallgatáson kívül határoz, az értesítőlapot és határozatának két kiadmányát a kezelőiroda vezetőjének adja át, aki az átvételt, az átvétel időpontjának feltüntetésével, aláírásával elismeri.

(3) Ha az értesítőlapot a kezelőiroda vezetője veszi át, azt az érkezés napján haladéktalanul a terheltet fogva tartó bv. intézetnek küldi meg. Ha az előzetes letartóztatást rendőrségi fogdában hajtják végre, az értesítőlapot a fogva tartás helye szerinti rendőri szervnek kell megküldeni. Ha az előzetes letartóztatást javítóintézetben hajtják végre, az értesítőlapot a terheltet fogva tartó javítóintézetnek kell megküldeni.

(4) Ha a határozat ellen fellebbezést jelentettek be, a másodfokú bíróság határozatát a kezelőiroda útján küldi meg az előzetes letartóztatást foganatosító rendőrségi fogdának, illetőleg bv. intézetnek és az elsőfokú bíróságnak.

(5) A vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás megszüntetése esetén, ha az ügyész fellebbezést jelentett be, az értesítőlapot a másodfokú bíróság állítja ki, és a (4) bekezdés szerint jár el.

(6)

138. § (1) Ha a bíróság a vádirat benyújtását követően az előzetes letartóztatást az elfogató parancs alapján előállított vádlottal szemben rendeli el, az értesítőlapot az előállító rendőrnek adja át, aki az átvételt, az átvétel időpontjának feltüntetésével, aláírásával elismeri. A bíróság a határozatának két kiadmányát is átadja az előállító rendőrnek, vagy ha az írásba foglalásra később kerül sor, a kezelőiroda útján haladéktalanul megküldi az előzetes letartóztatást foganatosító bv. intézetnek. A másodfokú bíróság határozatát is az elsőfokú bíróság kézbesíti.

(2) Ha a bíróság a vádirat benyújtását követően tárgyaláson rendeli el a terhelt előzetes letartóztatását, a bíróság a székhelyén működő bv. intézet parancsnokától bv. őr kirendelését kéri, és a terheltet, valamint az értesítőlapot a 17. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak szerint a bv. őrnek adja át.

(3) Ha a bíróság székhelyén nincs bv. intézet, vagy a bv. őr kirendelésének akadálya van, az előzetes letartóztatás foganatosítása végett a terhelt bv. intézetbe történő kísérése iránt a bíróság székhelye szerinti rendőrkapitányságot keresi meg.

(4) Ha a bíróság a büntetőügy áttételéről vagy büntetőügyek egyesítéséről rendelkezett, erről értesíti a terheltet fogva tartó bv. intézetet.

139. § Ha a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelését a Be. 139. §-a alapozza meg, a bíróság, ha a határozat meghozatalára a vádirat benyújtása előtt kerül sor, a 137. §, ha a vádirat benyújtását követően kerül sor, a 138. § értelemszerű alkalmazásával jár el.

140. § (1) Ha a bíróság az előzetes letartóztatást fenntartja vagy megszünteti, a tanács elnöke az értesítőlapot a terheltet előállító bv. őrnek, ha pedig a terhelt előállítására nem került sor, a kezelőiroda vezetőjének adja át. Az értesítőlap átvételét a bv. őr, illetve a kezelőiroda vezetője, az átvétel időpontjának feltüntetésével, aláírásával elismeri.

(2) Az előzetes letartóztatás megszüntetéséről szóló értesítőlapot az (1) bekezdés szerint akkor is át kell adni, illetve meg kell küldeni, ha a másodfokú, illetőleg a harmadfokú bíróság a terheltet nem végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte vagy felmentette, illetve az ellene indított eljárást megszüntette, és erről külön határozatkiadmányt küld meg a bv. intézetnek.

141. § (1) Ha a bíróság az előzetes letartóztatást a tárgyaláson szünteti meg, és a terhelt a bv. intézetbe vagy a rendőrségi fogdára visszaszállítását nem kéri, a bíróság a terhelt részére igazolást állít ki, amely tartalmazza

a) a bíróság megjelölését és ügyszámát,

b) az előzetes letartóztatás megszüntetését, a határozat számát és keltét,

c) a terhelt nevét, születési helyét, anyja nevét és lakóhelyét.

 

(2) Az (1) bekezdésben szabályozott esetben, ha a terhelt a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, és a javítóintézetbe való visszaszállítását nem kéri, de törvényes képviselője jelen van, a kiskorú terheltet és a kiállított igazolást a bíróság a törvényes képviselőnek adja át. E feltételek hiányában a bíróság a gyermekek védelméről szóló törvény értelmében a felügyelet nélkül maradó kiskorú terheltnek a javítóintézetbe történő visszaszállítása iránt intézkedik, azzal, hogy az intézetnek huszonnégy órán belül gondoskodni kell a hazajuttatásáról.

142. § (1) Ha az előzetes letartóztatás tartama a vádirat benyújtása után az elrendeléstől vagy a fenntartástól számítva egy évet meghalad, a bíróság a határidő lejárta előtt egy hónappal az ügy iratait az előzetes letartóztatás indokoltságának felülvizsgálata végett a másodfokú bíróságnak küldi meg. [Be. 132. § (1) bek. b) pont]

(2) Ha az iratok megküldése a büntetőeljárás befejezését jelentősen késleltetné, csak az előzetes letartóztatás felülvizsgálathoz szükséges iratokat vagy ezek másolatát kell megküldeni.

(3) A másodfokú bíróság az előzetes letartóztatás felülvizsgálata alapján hozott határozatról értesítőlapot állít ki, amelyet a bv. intézetnek küld meg.

(4) Ha az előzetes letartóztatás felülvizsgálata a harmadfokú bíróság feladata [Be. 132. § (2) bekezdés], a bíróság a (3) bekezdés szerint jár el.

143. § Ha a bíróság arról kap értesítést a bv. intézettől, hogy az előzetes letartóztatásban levő terhelt korábban közölt fogvatartási helyét megváltoztatták, ezt az iratboríték belső oldalán feljegyzi. Ha időközben az iratok másik bírósághoz kerültek, a bv. intézettől érkezett értesítést oda továbbítja.

144. § (1) A tanács elnöke engedélyezheti, hogy az előzetesen letartóztatott a hozzátartozójával a tárgyalás szünetében vagy a tárgyalás befejezése után az ügyre nem tartozó kérdésben beszélgetést folytasson, vagy a részére – a biztonsági csoportba sorolásától függően – helyben elfogyasztható élelmiszert adjanak át. A tanács elnöke a beszélgetést akár a tárgyalás szünetében, akár a tárgyalás befejezése után akkor engedélyezheti, ha ennek megfelelő feltételei biztosítottak. Ebben az esetben a megfelelő helyiségről és a beszélgetés ellenőrzéséről gondoskodik.

(2) A tanács elnöke a tárgyalás alatt a letartóztatott terhelt részére jegyzet készítésére alkalmas üres papír és íróeszköz átadását is engedélyezi.

(3) A tanács elnöke az előzetesen letartóztatott előéletére, a vád tárgyává tett bűncselekményre és a bv. őr által jelentett biztonsági csoportba sorolásra figyelemmel ad utasítást arra, hogy a bv. őr, illetőleg az előállító rendőr a tárgyalóteremben az előzetesen letartóztatottról a bilincset levegye.

(4) Ha a tanács elnöke úgy rendelkezik, hogy az alkalmazott mozgást korlátozó eszközt az előzetesen letartóztatottról el kell távolítani, a bv. őr, illetőleg az előállító rendőr az erre vonatkozó rendelkezést köteles végrehajtani.

(5) A mozgást korlátozó eszköz alkalmazása a tanács elnökének rendelkezésére úgy enyhíthető, hogy a vezető bilincs az előzetesen letartóztatott kezén marad, de az írásban ne akadályozza.

(6) A kettős bilincsben előállított, különösen veszélyes, illetőleg fokozott őrzés alatt álló előzetesen letartóztatottról a vezető bilincs biztonsági okból nem távolítható el.

145. § (1) Ha a bíróság a szabadlábon levő terhelt előzetes letartóztatását rendeli el, megvizsgálja, hogy a terheltnek nincs-e felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermeke, vagy nincs-e más olyan személy, akinek gondozását a terhelt látja el. A terheltet nyilatkoztatni kell, hogy a kiskorúról, illetve az általa gondozott más személyről hogyan kíván gondoskodni.

(2) A felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermeket a bíróság a terhelt által megjelölt, arra alkalmas hozzátartozónak vagy más személynek adja át. Ilyen személy hiányában a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezi a legközelebbi, ideiglenes gondozási feladatokat is ellátó gyermekotthonban. Intézkedéséről az illetékes szociális és gyámhivatalt haladéktalanul értesíti. A terhelt által gondozott más személyről az illetékes helyi önkormányzatot kell értesíteni.

(3) Szabadlábon levő terhelt előzetes letartóztatása esetén a tanács elnöke gondoskodik a terhelt vagyonának és lakásának biztonságba helyezéséről is.

(4) A tanács elnöke a (2) és (3) bekezdés alapján tett intézkedésről és annak eredményéről a terheltet haladéktalanul értesíti.

145/A. § Ha a bíróság a védőt a Be. 135. §-ának (4) bekezdése alapján az eljárásból kizárja, a bíróság határozatának két kiadmányát haladéktalanul megküldi a fogva tartást foganatosító szervnek.

Bv. szabályzat

AZ ELŐZETES LETARTÓZTATÁS VÉGREHAJTÁSA

233. § Az előzetes letartóztatás végrehajtására a rendelet szabadságvesztésre vonatkozó szabályait az e Fejezetben foglalt eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell.

234. § (1) Az intézet az előzetesen letartóztatottat a bíróság végzése alapján kiállított értesítés, továbbá a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig az ügyész, azt követően a bíróság rendelkezése alapján fogadja be.

(2) Az intézet megvizsgálja, hogy a befogadás alapjául szolgáló iratok megfelelnek-e a külön jogszabályban meghatározott tartalmi és alaki követelményeknek. Az iratok vizsgálata arra is kiterjed, hogy azok tartalmazzák-e az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozóan az ügyész, illetve a bíró rendelkezési jogkörébe tartozó előírásokat.

(3) Az előzetesen letartóztatott befogadásánál a 12. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

235. § Az előzetesen letartóztatottat hivatali időben kell befogadni, de az előzetesen letartóztatott befogadását akkor sem lehet megtagadni, ha

a) a bíróság a szabadlábon lévő vádlott előzetes letartóztatásáról hivatali időn kívül határozott,

b) az előzetes letartóztatásnak a Be. 135. § (2) bekezdése szerinti időtartama hivatali időn kívül jár le, vagy

c) a bíróság a fiatalkorú előzetes letartóztatását – hivatali időn kívül – büntetés-végrehajtási intézetben rendelte végrehajtani.

236. § (1) Az intézet az előzetes letartóztatás lejártának az idejét nyilvántartja.

(2) Az előzetes letartóztatott befogadásáról az intézet öt napon belül értesíti

a) az előzetes letartóztatást elrendelő elsőfokú bíróságot;

b) az előzetesen letartóztatott lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot;

c) a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát;

d) az előzetes letartóztatott lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot, ha az előzetes letartóztatottat más ügyben közérdekű munkára ítélték vagy pártfogó felügyelet alatt áll;

e) fiatalkorú esetén a 208. §-ban meghatározott szerveket és személyeket;

f) katona [Btk. 122. § (1) bek.] esetén az állományilletékes parancsnokot is.

237. § (1) A büntetőeljárás szakaszától függően az ügyész, illetve a bíróság (a továbbiakban: a rendelkezési jogkör gyakorlója) dönt az előzetesen letartóztatott

a) intézetben történő elhelyezéséről;

b) az ugyanabban az eljárásban letartóztatottaktól való elkülönítéséről;

c) levelezése, telefonálása és látogatása ellenőrzéséről;

d) levelezésének, telefonbeszélgetésének, a látogató fogadásának és a csomagküldemény korlátozásáról, illetve tiltásáról;

e) előállításáról, a nyomozó szervek részére történő kiadásáról, az intézetben való kihallgatásáról;

f) más intézetbe való átszállításáról, kivéve a Központi Kórházba vagy az IMEI-be történő orvosilag indokolt sürgős átszállítást;

g)

(2) Ha a bírói értesítés vagy az ügyészi rendelvény az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó valamely kérdésben nem tartalmaz rendelkezést, az intézet az általános jogszabályi előírásoknak megfelelően jár el.

(3) Ha az intézet az előzetes letartóztatás végrehajtása alatt a bíróság vagy az ügyész rendelkezési jogkörébe tartozó döntés szükségességét észleli, erről a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti.

237/A. § Az előzetesen letartóztatott nyomozó hatóság részére történő kiadására a 193. § rendelkezéseit kell alkalmazni

238. § (1) Ha a bíróság vagy az ügyész a Be. 454. §-ának (5) bekezdése, valamint a Bv. tvr. 121/A. §-ának (2)-(3) bekezdései alapján a javítóintézetben fogvatartott előzetesen letartóztatott fiatalkorút ideiglenesen bv. intézetben helyezi el, a fiatalkorút az átkísérést végző rendőrtől – napszaktól függetlenül – megőrzésre kell átvenni.

(2) Ha az intézetben ideiglenesen elhelyezett fiatalkorú egészségügyi ellátása az intézetnél nem biztosítható, a fiatalkorút polgári egészségügyi intézményben kell elhelyezni. A szállításról a bv. intézet gondoskodik.

(3) Az ideiglenes elhelyezés tartama alatt a fiatalkorú őrzését a bv. intézet látja el.

239. § (1) Az előzetesen letartóztatottat zárkában kell elhelyezni. Ha a befogadási bizottság az előzetesen letartóztatottat kérelmére munkavégzésre vagy oktatásban, illetve képzésben való részvételre osztotta be, az elhelyezés kivételesen zárt körleten lévő lakóhelyiségben is biztosítható. A zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként lehetőség szerint tíz köbméter légtér és négy négyzetméter mozgástér jusson.

(2) A zárkaajtók nyitva vagy zárva tartásáról a parancsnok a rendelkezési jogkör gyakorlójának az előírásait figyelembe véve, a fogvatartás biztonságára vonatkozó szabályok szerint határoz.

240. § (1) A Bv. tvr. 119. § (4) bekezdése alapján az elítéltekkel együtt munkát végző előzetesen letartóztatottaknak az elítéltekkel való közös elhelyezésére vonatkozó szabályait az országos parancsnok intézkedésben határozza meg.

(2) Az elhelyezés során az előzetesen letartóztatott katonát és a rendvédelmi szervek állományának a tagjait a többi előzetesen letartóztatott személytől lehetőleg el kell különíteni.

241. § Ha a rendelkezési jogkör gyakorlója az előzetesen letartóztatott fokozott őrzését rendelte el, a parancsnok az érintettet – a 42. § (2) bekezdésében írt szempontok értékelésével – a III. vagy a IV. biztonsági csoportba sorolja.

241/A. § Előzetesen letartóztatottak elhelyezésére szolgáló körleten a biztonsági szemlét legalább négyhavonta kell tartani.

242. § (1) Az intézet a fogvatartás biztonsága és az intézet rendje védelme érdekében – a rendelkezési jogkör gyakorlója által hozott előírások végrehajtása mellett – ellenőrzi az előzetesen letartóztatott levelezését, csomagküldeményét és látogatását.

(2) Ha az ellenőrzés során a büntetőeljárást érintő tény vagy körülmény derül ki, erről az intézet a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti.

243. § Ha az előzetesen letartóztatott a súlyosan beteg hozzátartozóját kívánja meglátogatni, vagy a hozzátartozója temetésén kíván részt venni, az intézet – véleményével – a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul, indokolt esetben rövid úton értesíti.

244. § (1) Az intézetnek biztosítania kell az előzetesen letartóztatott büntetőeljárási jogainak gyakorlását.

(2) Az előzetesen letartóztatott a védőjével szóban vagy írásban ellenőrzés nélkül érintkezhet. A szóbeli érintkezésre az intézet hivatali idejében kerülhet sor, kivéve, ha a védővel való megbeszélés olyan eljárási cselekmény megtétele végett szükséges, amelynek elmulasztásához jogkövetkezmény fűződik. A távbeszélőn történő érintkezés csak az intézet készülékén történhet, a beszélgetés nem ellenőrizhető, az intézet azonban visszahívással meggyőződhet a hívás jogosságáról.

(3) Az előzetesen letartóztatott a büntetőeljárással kapcsolatban készített feljegyzéseit magánál tarthatja, azokat védőjének ellenőrzés nélkül átadhatja.

(4) A védő a védencével való megbeszélésről készített feljegyzést vagy hangfelvételt az intézetből ellenőrzés nélkül kiviheti.

(5) A védő személyes védelmét – kérésére vagy beleegyezésével – az intézet biztosítja. A felügyelet az előzetesen letartóztatott és a védő büntetőeljárási jogait nem korlátozhatja.

(6) A külföldi előzetesen letartóztatott államának konzuli képviselőjével való kapcsolattartására a (2) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(7) Az előzetes letartóztatás tartama alatt a pártfogó felügyelő jogszabályban meghatározott feladatai végrehajtása érdekében az előzetes letartóztatottal a rendelkezési jogkör gyakorlójának külön engedélye és felügyelete nélkül tarthat kapcsolatot.

 

245. § (1) Az előzetesen letartóztatott által a büntetőeljáráshoz kapcsolódóan írt, vagy a részére érkezett leveleket és iratokat a címzettnek az intézet küldi el, illetve kézbesíti.

(2) Az előzetesen letartóztatottat – kérelmére, a rendelkezési jogkör gyakorlójának intézkedése alapján – az intézet irattanulmányozásra előállítja. Az intézetben történő irattanulmányozásra felügyelet mellett kerül sor.

(3)

246. § (1) Ha az intézetben szervezett iskolai oktatás folyik, az előzetesen letartóztatott részére engedélyezhető, hogy az oktatásban részt vehessen. Engedély akkor adható, ha az oktatásban való részvétel nem veszélyezteti a fogvatartás biztonságát és nem ütközik a rendelkezési jogkör gyakorlója által hozott előírásokba.

(2) Az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak elkülönítésére vonatkozó szabályokat az oktatás során, valamint a művelődési és a sportolási lehetőségek igénybevételekor is be kell tartani.

247. § Az intézetben megtartott egyházi rendezvényeken az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak is részt vehetnek, ha az intézet biztosítani tudja, hogy az érintettek egymással ne érintkezhessenek.

248. § Az előzetesen letartóztatott a választójogát az intézetben gyakorolhatja.

249. § Ha az előzetesen letartóztatott részére a munkáltatásban való részvételét engedélyezték, tájékoztatni kell, hogy a kijelölt munkát köteles elvégezni.

250. § (1) Az előzetesen letartóztatott az intézetben a saját ruháját viselheti, az évszaknak megfelelő felsőruházatból és lábbeliből egy váltásra valót folyamatosan magánál tarthat.

(2) Ha az előzetesen letartóztatottnak nincs megfelelő saját ruhája, lehetővé kell tenni, hogy azt a letéti pénzéből megvásárolja, vagy a csomagküldésre jogosultaktól megkérje.

(3) Amennyiben a saját ruházat az (1)-(2) bekezdések szerinti módon nem biztosítható, az intézet az előzetesen letartóztatottat – segélyként – az évszaknak megfelelő polgári ruházattal látja el.

(4) Ha az előzetesen letartóztatott a munkáltatásban részt vesz és az elítéltekkel közösen helyezik el, az intézet által biztosított formaruhát kell viselnie. Ha a formaruha viseléséhez nem járul hozzá, a munkáltatásban való részvétele nem engedélyezhető, illetve az erre irányuló engedélyt vissza kell vonni.

(5) Az előzetesen letartóztatott a látogatáskor, a bíróság, az ügyész, illetve a más hatóság elé állításakor, valamint az egészségügyi intézménybe való átszállításakor a saját ruházatát viseli. A saját ruha viselését akkor is biztosítani kell, ha az előzetesen letartóztatott részére engedélyezték a súlyosan beteg hozzátartozó meglátogatását vagy a hozzátartozó temetésén való részvételt.

(6) A katona a bíróság, az ügyész, illetve más hatóság elé állításakor egyenruhát visel.

(7) Ha a magánelzárás fegyelmi fenyítésben részesült előzetesen letartóztatott ruházata (annak valamely felszerelése vagy tartozéka) a fogvatartás biztonságát, illetve az előzetesen letartóztatott testi épségét veszélyezteti, részére más megfelelő polgári ruházatot kell biztosítani.

 

251. § (1) A bírósághoz vagy az ügyészhez előállító őr köteles jelenteni az előzetesen letartóztatott biztonsági csoportba sorolását, továbbá az intézet által a fogvatartás biztonsága szempontjából jelentősnek tartott egyéb körülményeket.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott hatóság írásbeli rendelkezése alapján biztosítani kell, hogy a kihallgatás idején az előállító őr ne tartózkodjon a helyiségben.

252. § (1) Az előzetesen letartóztatottat a nyomozó hatóság – a rendelkezési jogkör gyakorlójának az engedélyével – a parancsnokkal egyeztetett időpontban az intézetben is kihallgathatja.

(2) Ha a rendelkezési jogkör gyakorlója az előzetesen letartóztatottnak a nyomozó hatóság részére történő kiadását engedélyezte, az előzetes letartóztatás határidejének a lejárta előtt legalább két nappal a nyomozó hatóság az előzetesen letartóztatottat az intézetbe visszaszállítja.

253. § (1) Ha az előzetesen letartóztatott a munkáltatásban nem vesz részt, letéti pénzéből a mindenkori alapmunkadíjnak megfelelő összegért vásárolhat szükségleti cikkeket.

(2) A munkáltatásban részt vevő előzetesen letartóztatott szükségleti cikkeket a tartásra fordított költségekhez való hozzájárulás összegével csökkentett munkadíja 80 százalékának megfelelő összeg erejéig, de legalább a mindenkori alapmunkadíjnak megfelelő összegért vásárolhat.

254. § (1) Az előzetesen letartóztatott házasságot csak az intézetben köthet. A házasságkötési kérelmet a parancsnok a rendelkezési jogkör gyakorlójának is megküldi.

(2) A házasságkötés után a parancsnok – a rendelkezési jogkör gyakorlójának előzetes jóváhagyásával – a házastársak részére a tanúkkal és a hozzátartozókkal beszélgetést engedélyezhet.

255. § (1) Ha az intézetben elhelyezett előzetesen letartóztatott elmemegfigyelését az ügyész indítványára a bíróság elrendelte [Be. 107. § (1) bek.], az intézet az előzetesen letartóztatottat haladéktalanul az IMEI-be szállítja.

(2) Az elmeállapot megfigyelésének a befejezésekor az IMEI a véleményét megküldi a megfigyelést elrendelő bíróságnak. Ha a vélemény szerint az előzetesen letartóztatott kóros elmeállapotú, a gyógykezelését a bíróság más döntéséig az IMEI végzi.

256. § (1) Ha az előzetesen letartóztatottnál az intézet kóros elmeállapotra utaló tüneteket észlel, megvizsgálási javaslattal haladéktalanul az IMEI-be utalja és erről egyidejűleg a rendelkezési jogkör gyakorlóját értesíti.

(2) Az IMEI a vizsgálat eredményéről haladéktalanul értesíti a beutaló intézetet és a rendelkezési jogkör gyakorlóját.

(3) Ha a vizsgálat eredménye szerint az előzetesen letartóztatott kóros elmeállapotú, gyógyítását a rendelkezési jogkör gyakorlójának eltérő utasításáig az IMEI végzi. Ha az előzetesen letartóztatott nem kóros elmeállapotú, a vizsgálat befejezése után az IMEI haladéktalanul intézkedik a beutaló intézetbe való visszaszállítása iránt.

257. § (1) Ha az előzetesen letartóztatottal szemben a bíróság más ügyben szabadságvesztés végrehajtását rendeli el – kivéve a szabadságvesztésre átváltoztatott közérdekű munkát vagy pénzbüntetést -, az intézet a szabadságvesztést hajtja végre.

(2) A szabadságvesztés végrehajtása alatt az előzetes letartóztatás tartamának a lejártáig, vagy annak megszüntetéséig az intézet a rendelkezési jogkör gyakorlójának az előírásait köteles végrehajtani.

(3) Ha szabadságvesztés végrehajtása alatt az előzetes letartóztatás tartama nem jár le, vagy azt nem szüntetik meg, a szabadságvesztés lejárta után az előzetes letartóztatás végrehajtását folyamatosan folytatni kell.

258. § (1) Az előzetesen letartóztatottat a lejárat napján, illetve az előzetes letartóztatást megszüntető rendelkezés napján kell szabadítani.

(2) Az intézet az (1) bekezdés szerinti rendelkezés bevárása nélkül szabadítja azt az előzetesen letartóztatottat, aki az első fokú, illetőleg a másodfokú bíróság által nem jogerősen kiszabott szabadságvesztést letöltötte.

(3) Ha a bíróság az előzetes letartóztatást a tárgyaláson szünteti meg, az erről szóló végzés átadása után az előzetesen letartóztatottat helyben szabadítani kell annak tájékoztatása mellett, hogy szabadulási igazolásának az átvétele, illetve az elszámolás érdekében az intézetet a következő munkanapon, hivatali időben keresse fel.

(4) A (3) bekezdés szerint helyben szabadított személy – írásbeli kérelmére – a tárgyalásról az intézetbe visszaszállítható, ha a szabadulási igazolás kiadása és az elszámolás még aznap elvégezhető.

259. § (1) Az előzetes letartóztatásból szabaduló részére az intézet szabadulási igazolást ad. A szabadulási igazolás tartalmára a 204. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy azon az előzetes letartóztatást elrendelő és az azt megszüntető hatóság megjelölését, határozatának keltét és számát, továbbá az előzetes letartóztatásban töltött időt kell feltüntetni.

(2) Ha a szabadulónak nincs személyi igazolványa és állandó lakóhelye, tájékoztatni kell, hogy jelentkezzen a szabadulás helye szerint illetékes okmányirodán.

260. § (1) Az előzetesen letartóztatott szabadításánál a 202. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a szabadításról az előzetes letartóztatást elrendelő, illetve megszüntető hatóságot, bíróságot kell értesíteni. Katona esetén a szabadításról értesíteni kell az állományilletékes parancsnokot is.

(2) Ha a 258. § (3) bekezdése alapján történő szabadítás esetén a szabadult személy a következő munkanapon az intézetben nem jelentkezik, a szabadulási igazolást az intézet tudomása szerinti lakóhelyére kell haladéktalanul megküldeni.

261. § (1) Nem magyar állampolgár kiadatási letartóztatására az előzetes letartóztatás szabályai az irányadók, az érintettet a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben kell elhelyezni.

(2) A kiadatási letartóztatásban lévő nem magyar állampolgárt az intézet a bíróság határozata vagy az igazságügyért felelős miniszter döntése alapján helyezi szabadlábra.

262. § Ha az előzetes letartóztatásban lévő nem magyar állampolgárral szemben a büntetőeljárást a legfőbb ügyész vagy az igazságügyért felelős miniszter más államnak felajánlotta, az átadásról szóló határozat alapján az előzetesen letartóztatottat az illetékes rendőri szerv megbízottja az intézetben veszi át. A rendőrség megbízottja részére az intézet elismervény ellenében átadja az előzetesen letartóztatott letéti tárgyait és a nyilvántartási okmányok másolatát is.

 85/2010. BK vélemény

Döntési jogkör az előzetes letartóztatásban lévő vádlott nyilatkozattételi jogosultsága tárgyában.

1. Az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 118/A. §-a szabályozza az előzetes letartóztatásban lévő gyanúsított és vádlott sajtótermékben, illetve elektronikus hírközlési hálózat útján történő közzététellel való nyilatkozattételének lehetőségét. A Bv. tvr. 118/A. §-át a 2008. évi XCII. törvény 9. §-a iktatta be, 2009. január 12. napjától hatályos. (Az elítéltre vonatkozó szabályozást a Bv. tvr. – egyidejűleg hatályba lépett – 36/C-36/E. §-ai tartalmazzák.)

a) A 118/A. § (2) bekezdése szerint a nyilatkozattétel, illetve a közzététel engedélyezésére és megtagadására a 36/C-36/E. § rendelkezéseit a 118/A. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A 118/A. § (5) és (7) bekezdése azonban kifejezett szabályozást ad. Így e körben a 36/C-36/E. § közömbös.

A 118/A. § (5) bekezdésének a) pontja alapján a kérelemről vádirat benyújtása előtt az ügyész határoz, a 118/A. § (7) bekezdésének I. fordulata alapján pedig a fellebbezést a nyomozási bíró bírálja el.

A 118/A. § (5) bekezdésének b) pontja alapján a kérelemről vádirat benyújtása után a bíróság határoz, a 118/A. § (7) bekezdésének II. fordulata alapján pedig a fellebbezést a megyei (fővárosi) bíróság másodfokú tanácsa bírálja el.

A 118/A. § (5) bekezdése – összevetve a (7) bekezdés tartalmával – a kérelem elsőfokú elbírálásáról rendelkezik, amely vádirat benyújtása után a bíróság hatáskörébe tartozik, alakszerű formája pedig végzés.

A 118/A. § (5) bekezdése b) pontja szerinti bíróság értelemszerűen az a bíróság, mely előtt a vádlott vád szerinti ügyében (a hatásköri és illetékességi szabályok alapján) az eljárás folyamatban van.

b) Mindezen túlmenően kifejezett rendelkezést sem a Bv. tvr. 118/A. §-a, sem pedig 36/C-36/E. §-a nem tartalmaz a vádirat benyújtása utáni, valamint az olyan eljárási helyzetre nézve, amikor nem vádirat benyújtásával kezdődik a bírósági eljárás.

A 118/A. § (9) bekezdése viszont akként rendelkezik, hogy az ügyész és a bíróság eljárására egyebekben az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) szabályai irányadók.

2. Az előzetes letartóztatásban lévő vádlott nyilatkozattétele, illetve nyilatkozata közzététele iránti kérelem tárgyában hozott végzés kétség kívül nem ügydöntő, ellene a fellebbezés lehetőségét mind a Be., mind pedig a Bv. tvr. biztosítja (nem zárja ki).

A Be. 347. § (1) bekezdése alapján, a 346. § (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen a másodfokú bírósághoz van helye fellebbezésnek.

A Be. 383. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság első fokon hozott nem ügydöntő végzése ellen, ha a megyei bíróság hozta, akkor az ítélőtáblához, ha pedig az ítélőtábla hozta, akkor a Legfelsőbb Bírósághoz van helye fellebbezésnek.

A Be. 401. §-a alapján, a 400. § (2) bekezdése értelmében a harmadfokú bíróságként eljáró ítélőtábla első fokon hozott nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye a Legfelsőbb Bírósághoz.

A Be. 384. §-a és 400. § (3) bekezdése szerint az ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésről tanácsülésen határoz.

3. a) Ekként a vádirat benyújtásával kezdődő bírósági eljárásban a kérelem tárgyában első fokon mindig az a bíróság dönt, mely előtt a vádlott ügyében az eljárás folyamatban van.

A fellebbezésről pedig

– a megyei bíróság másodfokú tanácsa dönt, ha első fokon helyi bíróság határozott;

– az ítélőtábla tanácsa dönt, ha első fokon a megyei bíróság elsőfokon eljáró tanácsa határozott;

– az ítélőtábla tanácsa dönt, ha első fokon a megyei bíróság másodfokon eljáró tanácsa határozott;

– a Legfelsőbb Bíróság tanácsa dönt, ha első fokon az ítélőtábla másodfokon eljáró tanácsa határozott;

– a Legfelsőbb Bíróság tanácsa dönt, ha első fokon az ítélőtábla harmadfokon eljáró tanácsa határozott.

A Be. 3. § (4) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság határozatai ellen fellebbezésnek nincs helye.

b) A kifejtettek értelemszerűen irányadók az olyan eljárásban, mely nem tartozik a vádirat benyújtása előtti eljárás fogalmisága – így a Bv. tvr. 118/A. § (5) bekezdés a) pontja – alá, viszont nem is vádirat benyújtásával veszi kezdetét (és amelyben lehetőség van a terhelt előzetes letartóztatására). Ilyen a perújítási eljárás és a felülvizsgálati eljárás.

Budapest, 2010. február 8.

(Bírósági Határozatok 2010. évi 5. szám.)

 

 BH2001. 105

Az előzetes letartóztatásban levő vádlottnak a közeli hozzátartozóival távbeszélő-készüléken való kapcsolattartása – a büntetés-végrehajtási intézet vizsgálatainak lefolytatásáig – felfüggeszthető, ha olyan adatok merültek fel, hogy a vádlott ezt a lehetőséget a vádlott-társával telefonon történő beszélgetésre használta fel [1979. évi 11. tvr. 118. § (1)-(3) bek., 6/1996. (VII. 12.) IM r. 237. § (1) és (3) bek., 245. § (3) bek.].

A jelentős mennyiségű, bűnszervezet keretében elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette és egyéb bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a megyei főügyész a büntetőeljárás nyomozati szakában az 1998. december 22. napján kelt átiratában engedélyezte a vádlott részére, hogy a szüleivel, valamint testvérével telefonon kapcsolatot tarthasson, az eljárás tárgyát képező bűncselekmények tárgyi súlyára tekintettel azonban a vádlott-társakkal történő kapcsolattartást nem engedélyezte.

A megyei büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka 2000. február 22-én kelt átiratában közölte a bírósággal, hogy a rendelkezésre álló információk szerint a vádlott a rendelkezési jogkör gyakorlója által meghatározott személyeken túl az egyik vádlott-társával folytatott telefonbeszélgetést.

A megyei bíróság a 2000. február 22-én kelt végzésével a vádlottnak – a megyei főügyész 1998. december 22. napján kelt átiratában megjelölt – azt a jogosultságát, hogy a szüleivel, valamint a testvérével telefonon kapcsolatot tarthasson, a megyei büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka által lefolytatandó vizsgálat befejeztéig felfüggesztette.

Végzését azzal indokolta, hogy az előzetes letartóztatásban levő vádlott a büntetés-végrehajtási intézet tájékoztatása szerint a rendelkezési jogkör gyakorlója által meghatározott személyeken kívül az elvált házastársával – aki egyébként a vádlott-társa is -, folytatott telefonbeszélgetést, és ezzel a magatartásával megszegte a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 245. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat.

Az eljárás tárgyául szolgáló bűncselekmény igen nagy társadalomra veszélyességére figyelemmel elkerülendő, hogy a vádlott-társak vallomásaik egyeztetésével a büntetőeljárás gyors és eredményes befejezését késleltessék, ezért az intézeti vizsgálat lefolytatásáig a megyei bíróság végzésével korlátozta a vádlott kapcsolattartási jogát.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a vádlott és a védője jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész a végzés helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezések nem alaposak.

Az elsőfokú bíróság, mint a büntetőeljárás e szakaszában a rendelkezési jogkör gyakorlója, a büntetés-végrehajtási intézet – 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 237. §-a (3) bekezdésének alapján történt – megkeresésére jogszerűen járt el, és a végzésének indokai is mindenben helytállóak.

A Legfelsőbb Bíróság a végzés jogszabályi alapja tekintetében az alábbiakra kíván rámutatni:

Az 1979. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Bv. tvr.) 118. §-ának (2) bekezdése értelmében az előzetesen letartóztatott levelezési és látogatófogadási joga – a védőjével való érintkezés kivételével -, valamint a csomagküldeményhez való joga a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható. Ez a bekezdés – a Bv. tvr. 118. §-ának (2) bekezdéséhez hasonlóan, amely az előzetesen letartóztatott személy jogait sorolja fel – azonban nem tartalmazza a telefonon történő kapcsolattartás büntetőeljárás érdekében való korlátozásának szabályait.

A fogva tartott telefonon történő beszélgetésének engedélyezését, illetve annak feltételeit a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 245. §-ának (3) bekezdése részletezi, de ez sem rendelkezik a felfüggesztés lehetőségéről.

Gyakorlatban azonban – a jelen eljáráshoz hasonló esetekben – felmerülhet a büntetőeljárás érdekében a korlátozás szükségessége.

A Bv. tvr. 37/A. §-a kizárólag a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának ad felhatalmazást a fogva tartás biztonságát közvetlenül és súlyosan sértő vagy veszélyeztető események felszámolásának idejére egyes jogok gyakorlásának a felfüggesztésére, ezért e szakasz alapján a bíróság nem korlátozhatja a kapcsolattartási jogot.

A Bv. tvr. és a végrehajtási szabályairól szóló rendelet összevetéséből azonban megállapítható, hogy az előzetesen letartóztatott személy kapcsolattartásának része a telefonon történő beszélgetés – a levelezés, a csomagküldeményhez való jog és a látogatófogadási jog mellett.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Bv. tvr. 118. §-ának (2) bekezdése kifejezetten megengedi a kapcsolattartás körébe tartozó jogok korlátozását és e jog gyakorlására a rendelkezési jogkör gyakorlóját – jelen esetben a bíróságot – ruházza fel a Bv. tvr. 237. §-ának (1) bekezdése alapján.

Tekintettel arra, hogy a Bv. tvr. 118. §-ának (2) bekezdése kifejezetten a kapcsolattartás körébe tartozó jogok korlátozását megengedi, így e szabály értelmében a telefonon történő beszélgetéshez való jog korlátozásának a felfüggesztésére is sor kerülhet.

A megyei bíróság helyesen járt el, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 675/2000/3. sz.)