Bv. 1. tétel

A büntetés és az intézkedés végrehajthatósága és végrehajtása. A szabadságvesztés végrehajtásának elévülését félbeszakító intézkedések. A büntetés-végrehajtási szervezet felépítése. Be. 588-590.§, Bv.tvr.1.§, 23.§, 81.§., Bv. szabályzat 1.§, 1995. évi CVII. törvény., 5/2008. Büntető jogegységi határozat

Be. Az ítélet végrehajthatósága

588. § (1) Az ítélet a jogerőre emelkedése után hajtható végre.

(2) Az elsőfokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen

a) azt kihirdették, feltéve, hogy ellene e törvény a fellebbezést kizárja,

b) a fellebbezésre jogosultak úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak fellebbezni, illetőleg a fellebbezést visszavonták,

c) a fellebbezési határidő fellebbezés bejelentése nélkül telt el,

d) a másodfokú bíróság a fellebbezést elutasította, vagy az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, feltéve, hogy harmadfokú bírósági eljárásnak nincs helye.

(3) A másodfokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen

a) azt meghozták, feltéve, hogy ellene a törvény a fellebbezést kizárja,

b) a fellebbezésre jogosultak úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak fellebbezni, illetőleg a fellebbezést visszavonták,

c) a fellebbezésre nyitva álló határidő fellebbezés bejelentése nélkül telt el,

d) a harmadfokú bíróság a fellebbezést elutasította, vagy a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

(4) A harmadfokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen azt meghozták.

(5) Az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után a jogerőt és a határozat végrehajthatóságát a tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja, amelyben feltünteti mind a jogerő, mind a végrehajthatóság napját.

(6) A határozat részleges jogerőre emelkedése esetén a záradékban fel kell tüntetni azt a napot, amelyen a határozat részlegesen jogerőre emelkedett, valamint azt, hogy az mely részében lett jogerős, és mely rendelkezése hajtható végre.

(7) A jogerő és a végrehajthatóság megállapításáról szükség esetén a vádlottat és a védőt értesíteni kell.

A végzés végrehajthatósága

589. § (1) A végzés végrehajthatóságára a 347. § (3) bekezdése irányadó.

(2) Ha a tárgyaláson kívül hozott végzés esetén tárgyalás tartására irányuló kérelemnek van helye, a végzés azon a napon válik végrehajthatóvá, amikor a kérelemre nyitva álló határidő anélkül telt el, hogy a jogosultak tárgyalás tartását kérték volna, illetőleg a tárgyalás tartását kérő a kérelmét visszavonta, vagy a tárgyaláson nem jelent meg. Ez irányadó az 549. § (2) bekezdése esetében a tárgyalás mellőzésével hozott végzésnek azokra a rendelkezéseire is, amelyek miatt tárgyalás tartását nem kérték. 

A BÍRÓSÁG ÉS AZ ÜGYÉSZ FELADATAI A VÉGREHAJTÁS SORÁN

Általános rendelkezések

590. § (1) A büntetések és az intézkedések végrehajtása, valamint a rendbírság, a rendbírság helyébe lépő elzárás és az államot illető bűnügyi költség behajtása végett az a bíróság intézkedik, amelynek eljárásában az végrehajthatóvá válik. Az ügyész által kiszabott rendbírság, megállapított bűnügyi költség, valamint a vádemelés elhalasztása során elrendelt pártfogó felügyelet, továbbá az ügyész által alkalmazott megrovás végrehajtása végett az ügyész intézkedik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedéseket a tanács elnöke teszi meg.

(3) Ha a büntetést vagy a büntetés hátralévő részét ismeretlen helyen tartózkodó elítélten kell foganatba venni, a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt tartózkodási helyének felkutatása iránt intézkedik, szabadságvesztés esetén elfogatóparancsot bocsát ki.

Bv. tvr.

1. § (1) Büntetés és intézkedés csak a bíróság jogerős határozata alapján, jogszabályban meghatározott módon hajtható végre.

(2) A megrovás a bírósági határozat jogerőre emelkedésének bevárása nélkül, a pártfogó felügyelet és a megrovás az ügyész határozata alapján is végrehajtható.

23. § A szabadságvesztés végrehajtásának elévülését félbeszakítja, ha az elítélten más szabadságvesztést hajtanak végre vagy más ügyben előzetesen fogva tartják; ezeknek a körülményeknek a megszűnéséig az elévülés nyugszik.

A megrovás végrehajtása

81. § (1) Ha a terhelt a határozat kihirdetésekor jelen van, a megrovást a bíróság a határozat jogerőre emelkedésének bevárása nélkül, illetőleg az ügyész szóban foganatosítja, egyéb esetben a megrovás végrehajtása a határozat kézbesítésével történik.

(2) Fiatalkorú esetében a megrovás foganatosításáról a fiatalkorú gondozóját értesíteni kell.

6/1996. (VII. 12.) IM rendelet

a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól

1. § (1) E rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásából a büntetés-végrehajtási szervezetre (a továbbiakban: bv. szervezet) háruló részletes feladatokat határozza meg.

(2) A bv. szervezet a szabadságvesztést és az előzetes letartóztatást – törvényben meghatározott szerv határozata, illetve rendelkezése alapján – büntetés-végrehajtási intézetekben, illetve a büntetés-végrehajtás egészségügyi intézeteiben (a továbbiakban: intézet) hajtja végre.

(3) A szabadságvesztésre ítélt (a továbbiakban: elítélt), az előzetesen letartóztatott (a továbbiakban együtt: fogvatartott) fegyelmi felelősségre vonására, a fogvatartással összefüggő kártérítésre, a fogvatartottak egészségügyi ellátására, a szabadságvesztés kezdő- és utolsó napjának a megállapítására, a külföldi fizetőeszköz letétezésére és felhasználására, valamint a fogvatartottak munkavédelmére vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabályok tartalmazzák.

(4) E rendeletben a szabadságvesztésre vonatkozó szabályok a részben felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtandó részére is alkalmazandók.

5/2008. Büntető jogegységi határozat

a jogerős ügydöntő határozattal kiszabott pénzbüntetés elévüléséről

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Büntető Jogegységi Tanácsa a legfőbb ügyész indítványára folytatott jogegységi eljárásban Budapesten, 2008. év szeptember hó 22. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A jogerős ügydöntő határozattal kiszabott pénzbüntetés a pénzbüntetésre irányadó általános szabályok szerint évülhet el akkor is, ha azt utóbb fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre változtatják át.

Indokolás

A legfőbb ügyész a Be. 439. §-a (1) bekezdés a) pontjának II. fordulata felhívásával az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta, mert eltérő ítélkezési gyakorlatot észlelt abban az elvi jogalkalmazási kérdésben, hogy a szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetés végrehajthatóságának az elévülése mikor következik be; a végrehajthatóság elévülése szempontjából a szabadságvesztés vagy a pénzbüntetés szabályai az irányadók.

Az eltérő álláspontok szemléltetésére a következő bírósági határozatokat hozta fel:

1. A Sárvári Városi Bíróság a B.133/1998. számú ügyben jogerősen pénzbüntetésre ítélt II. rendű terhelt e büntetését – a pénzbüntetés meg nem fizetése folytán – 250 napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre változtatta át. A II. rendű terhelt 2001. november 27-én megkezdte az átváltoztatott büntetés letöltését, majd 2001. december 27-én vele szemben egy másik ügyben kiszabott jogerős szabadságvesztést vettek foganatba. A II. rendű terhelt 2005. március 29-én kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a pénzbüntetés végrehajthatóságának az elévülését. A Sárvári Városi Bíróság a 2005. április 17-én kelt B.133/1998/31. számú végzésével a kérelmet elutasította. A végzést a terhelt fellebbezése folytán eljárt Vas Megyei Bíróság a 2005. május 17. napján kelt Bkf.187/2005/2. számú végzéssel helybenhagyta.

A legfőbb ügyésznek a törvényesség érdekében a végzés ellen benyújtott jogorvoslati indítványára a Legfelsőbb Bíróság a 2006. február 7. napján kelt Bt.III.1210/2005/3. számú ítéletében megállapította, hogy a szabadságvesztésre történt átváltoztatás folytán ki nem töltött pénzbüntetés végrehajthatósága elévült. A pénzbüntetés fogházbüntetésre történő átváltoztatásával ugyanis csak a végrehajtás módja változik meg, a büntetés végrehajtásának elévülésére – a főbüntetés elévülését meghatározó időtartamot tekintve is – a pénzbüntetés elévülésére vonatkozó szabályok az irányadók. Mivel a pénzbüntetés végrehajtásának az elévülési idejeként – a Btk. 67. § (1) bekezdésének e) pontjában – meghatározott három éves időtartama eltelt, a terhelt által ki nem töltött pénzbüntetés végrehajthatósága elévült.

2. Az ittas járművezetés vétsége miatt a Budai Központi Kerületi Bíróság 4.B.XII.1240/2003/13. számú jogerős ítéletével pénzbüntetésre ítélt terhelt e büntetését a kerületi bíróság a 18. sorszámú 2004. június 21. napján kelt végzésével – meg nem fizetés miatt – 350 napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre változtatta át. Az átváltoztatott fogházbüntetés foganatba vételére azonban nem került sor, mert a terhelt 2004. február 26. napjától más ügyben jogerősen kiszabott szabadságvesztését töltötte.

A terhelt 2007. augusztus 15. napján előterjesztett, a pénzbüntetés végrehajthatósága elévülésének megállapítására irányuló kérelmét a Budai Központi Kerületi Bíróság a B.XII.1240/2003/21. számú végzésével elutasította. A végzés indokolásában rámutatott arra, hogy a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.) 23. §-a alapján a szabadságvesztés végrehajtása az elévülését félbeszakítja, ha az elítélten más szabadságvesztést hajtanak végre. Miután pedig a terhelt esetében a kiszabott pénzbüntetés szabadságvesztésre átváltoztatása megtörtént, az elévülésre a szabadságvesztés végrehajtásának szabályai vonatkoznak. Ekként pedig a terhelt esetében az átváltoztató végzésben meghatározott tartamú fogházbüntetés elévülése nem következett be. A terhelt fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság a 2008. január 22. napján jogerőre emelkedett Bf.5041/2008/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.

Az indítványban a legfőbb ügyész a Legfelsőbb Bíróság – 1. pont alatt ismertetett – Bt.III.1210/2005/3. számú ítéletben kifejtett azzal a jogi állásponttal értett egyet, hogy a pénzbüntetés végrehajthatóságának elévülésére az átváltoztatását követően is a Btk. 67. §-a (1) bekezdésének e) pontja az irányadó.

A Bv.tvr. 23. §-ában írt rendelkezés kifejezetten a jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztés végrehajtása elévülésének félbeszakítására vonatkozik. A pénzbüntetés átváltoztatásával azonban a bíróság ügydöntő határozatában megállapított büntetés neme nem, pusztán annak a végrehajtási módja változik meg. Erre utal az is, hogy a Bv.tvr. 69. §-ának (1) bekezdése szerint a pénzbüntetés akkor is megfizethető, ha azt a bíróság már átváltoztatta szabadságvesztésre.

A jogegységi tanács a legfőbb ügyész álláspontjával egyetértett:

A Btk. 38. §-ának (1) és (2) bekezdése súlyossági sorrendet is alkotva sorolja fel a büntetési nemeket. A pénzbüntetés e felsorolásban az egyik büntetési nem, – összegétől függetlenül a törvényalkotó által a legenyhébbnek nyilvánított – főbüntetés, amit ügydöntő határozatban (fő szabály szerint a Be. 330. §-ának (2) bekezdés a) pontját alkalmazva bűnösséget megállapító ítéletben) szab ki a bíróság. Az ügydöntő határozat ilyenkor – a Btk. 52. §-ának illetőleg 114. § (2) bekezdésének megfelelően meg nem fizetés, vagy fiatalkorú terheltnél behajthatatlanság esetére – rendelkezést tartalmaz a pénzbüntetésnek fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról.

Miután a terhelt pénzbüntetésre ítélése esetén a büntetés neme (és mértéke) a jogerős ügydöntő határozatban meghatározott, a kiszabott büntetés nemén az sem változtathat, hogy azt meg nem fizetése (illetőleg fiatalkorú terhelt esetében behajthatatlansága miatt) utóbb fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Ilyenkor ugyanis nem maga a kiszabott büntetés (büntetési nem), hanem annak végrehajtási módja változik meg.

A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés tehát nem azonosítható a szabadságvesztésre ítéléssel. A jogerősen kiszabott pénzbüntetés annak átváltoztatása esetén is megőrzi ezt a természetét, jogi sorsát, eltekintve a végrehajtás eltérő módjától. Erre utal egyebek közt az is, hogy az átváltoztatás eredményeként a pénzbüntetés „helyébe lépő” szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel, abból az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható, az nem alapozhat meg visszaesői minőséget, más szabadságvesztéssel összbüntetésbe sem foglalható, de a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól a mentesítés is a pénzbüntetés jogerős kiszabásával bekövetkezik, s azt az utóbb történő átváltoztatás sem oldja fel.

Annak, hogy a pénzbüntetés fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre történő átváltoztatásával pusztán a jogerősen kiszabott büntetés végrehajtásának módja változik meg, logikus következménye az is, hogy az átváltoztatott pénzbüntetés elévülésére a pénzbüntetés elévülésének a Btk. 67. § (1) bekezdés e) pontjában és Btk. 68. § (1) és (4) bekezdésében meghatározott szabályai az irányadók. Ekként tehát a pénzbüntetés három éves elévülési határideje akkor is az azt kiszabó határozat jogerőre emelkedésével veszi kezdetét, ha utóbb a pénzbüntetés végrehajtásának módja megváltozik, és azt a törvény előírása szerint szabadságvesztésként kell végrehajtani. Az átváltoztatás azonban – mint a büntetés végrehajtása végett tett intézkedés – az elévülést félbeszakítja, amidőn félbeszakító hatású a foganatba vétel érdekében esetleg szükséges elfogatóparancs kibocsátása is.

A Bv.tvr. 23. §-a kizárólag a szabadságvesztés büntetés végrehajtására tartalmaz elévülést félbeszakító rendelkezést. A pénzbüntetés (és a közérdekű munka) végrehajthatóságának az elévülését az sem szakítja félbe, ha az elítélten az elévülési idő alatt egy másik büntetőügyben kiszabott szabadságvesztést hajtanak végre. Miután pedig a szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetés lényegileg az átváltoztatás ellenére is pénzbüntetés és nem szabadságvesztés, a Bv.tvr. felhívott rendelkezése erre az esetre nem alkalmazható.

Amennyiben tehát a terhelttel szemben a bíróság pénzbüntetést szabott ki, annak végrehajthatósága – feltéve, hogy az átváltoztatás az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követő három éven belül megtörtént – az átváltoztatástól számított három év elteltével elévül akkor is, ha ez idő alatt az átváltoztatás folytán a pénzbüntetés „helyébe lépő” fogházbüntetés kitöltésére egy másik büntető ügyben kiszabott szabadságvesztés foganatba vétele miatt nem kerülhetett sor. Természetesen az átváltoztatott szabadságvesztés foganatba vételéhez esetleg szükséges elfogatóparancs kibocsátása, illetőleg az átváltoztatott szabadságvesztés végrehajtása alatti szökés – a Btk. 68. §-a (1) illetőleg (4) bekezdése szerint – a pénzbüntetéshez igazodó három éves elévülési időt is félbeszakítja, így az elévülés e határideje ilyenkor ismét elkezdődik.

A fent kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében [Be. 439. § (1) bek. a) pont II. fordulata] a jogegységi indítványnak helyt adott, és a Be. 443. §-ának (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. Határozatát a Be. 445. §-ának (2) bekezdése, illetőleg a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése értelmében a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2008. szeptember 22.

 Dr. Kónya István s. k.,
a jogegységi tanács elnöke

 Dr. Belegi József s. k.,
előadó bíró

 Dr. Édes Tamás s. k.,
bíró

 Dr. Csele Katalin s. k.,
bíró

 Dr. Mészár Róza s. k.,
bíró