290. § (1) Aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személynek vagy rá tekintettel másnak azért ad vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban követik el.
(3) A büntetés
a) az (1) bekezdés esetében egy évtől öt évig,
b) a (2) bekezdés esetében két évtől nyolc évig
terjedő szabadságvesztés, ha a vesztegetést bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(4) Az (1)-(3) bekezdés szerint büntetendő, aki a vesztegetést külföldi gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személlyel kapcsolatban követi el.
(5) A büntetés korlátlanul enyhíthető – különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető – az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja.
A törvény szerkezetileg egyszerűsíti a tényállásokat, így egy fejezetben szabályozza a hatályos Btk. XV. fejezetében két önálló cím alatt szereplő a közélet tisztasága elleni és a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekményeket. A nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények elkövetési magatartása a hatályos szabályozás szerint is megegyezik a megfelelő közélet tisztasága elleni bűncselekmény tényállásával, és a büntetési tételek is azonosak. Ennek megfelelően a törvény, ahol a nemzetközi szerződések, illetve az Európai Unió jogi aktusai alapján szükséges, az adott tényállás végén önálló bekezdésben utal arra, hogy az ott szabályozott cselekmény nemzetközi hivatalos személy vonatkozásában is büntetendő.
Szerkezeti egyszerűsítést jegyében a hatályos Btk.-ban önálló szakaszban meghatározott, de lényegében az adott bűncselekmény minősített esetét jelentő tényállásokat megszünteti, és azokat a vonatkozó bűncselekmény minősített eseteként szabályozza (pl. Btk. 251-252. §).
A törvény önálló alcímek alatt szabályozza az aktív vesztegetést „vesztegetés”, illetve a passzív vesztegetést „vesztegetés elfogadása” elnevezéssel.
A törvény következetes logika mentén határozza meg a védett jogtárgyon belüli specialitásra (gazdasági szféra, hivatali szféra, hatósági eljárás) és a kiszabható szankció mértéke szerint a bűncselekmény súlyára tekintettel az egyes tényállások sorrendjét.
E fejezet alá az alábbi bűncselekmények tartoznak:
– vesztegetés,
– vesztegetés elfogadása,
– hivatali vesztegetés,
– hivatali vesztegetés elfogadása,
– vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban,
– vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban,
– vesztegetés feljelentésének elmulasztása,
– befolyás vásárlása,
– befolyással üzérkedés.
A hatályos szabályozáshoz képest a törvény egyik leglényegesebb változtatása, hogy a büntethetőséget megszüntető ok helyett a törvény a büntetés korlátlan enyhítésére vagy mellőzésére ad lehetőséget, a vesztegetési cselekmények felderítésében a hatóságokkal érdemben együttműködő elkövetőkkel szemben.
A GRECO Magyarország harmadik körös országértékelésében – a gyakorlata által kialakított sztenderdnek megfelelően – a következő ajánlással élt: „elemezni, és következésképpen felül kell vizsgálni az automatikus, kötelező erővel bíró és teljes büntetés alóli mentességet, amelyet a törvény a hazai köz- és magánszektorban elkövetett aktív és passzív vesztegetés elkövetőjének biztosít „tevékeny megbánás” esetén”.
A GRECO ezen ajánlás kapcsán a magyar szabályozás problémájának tartotta, hogy:
– a bűncselekmény bejelentésének nincs időbeli korlátja, elegendő, ha arra azelőtt kerül sor, hogy a hatóságok tudomást szereznek a bűncselekményről;
– a „tevékeny megbánás” alkalmazása a büntetés alóli automatikus és teljes mentességet jelenti, vagyis nincs lehetőség az egyedi körülmények mérlegelésére; nem lehet figyelembe venni például azt, hogy az elkövető milyen okból hozza a bűncselekményt a hatóságok tudomására;
– nincsen lehetőség bírósági felülvizsgálatra, azaz nem bíró dönt arról, hogy alkalmazható-e ez a „kedvezmény” vagy sem.
Erre tekintettel változtat a törvény a hatályos Btk. rendelkezésén, amely így nem lesz automatikus, alkalmazásának „mértéke” a bíróság döntésétől függ, és így megfelelő mozgásteret biztosít a bíróság számára az egyedi körülmények mérlegelésére. A törvény értelmében változatlanul nincs konkrét időbeli korlátja a bűncselekmény bejelentésének, mivel ez a kedvezmény a vesztegetés sikeres felderítéséhez fűződő érdekre tekintettel mindaddig indokolható, amíg az adott bűncselekmény más forrásból a hatóságok tudomására nem jut.
A törvény e megoldása egyrészről megfelel a GRECO ajánlásainak, de egyben változatlanul olyan lehetőséget biztosít a vesztegetés bármely oldalon lévő elkövetőjének, amely miatt érdemes fontolóra vennie, hogy bejelenti a bűncselekményt a hatóságoknak.
A Fejezet a passzív hivatali vesztegetés helyett – az általános indokolásban kifejtett új szerkezeti felépítésre tekintettel – az aktív gazdasági vesztegetéssel kezdődik.
A tényállásban a „költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet, egyesület dolgozója, illetve tagja” kifejezés helyett, az adott szervezet „részére vagy érdekében tevékenységet végző személy” kifejezés szerepel, amelynek célja a „dolgozó” elavultnak, és több értelmezési problémát jelentő kifejezésnek a kiváltása. Az új kifejezés kellően széles kört felölel, ugyanakkor a jogbiztonság szempontjából pontosnak és jól értelmezhetőnek is tekinthető.
Ezen túlmenően a „költségvetési szerv” és az „egyesület” fogalom tényállásban történő szerepeltetésétől az „egyszerűsítés” elvének megfelelően a jogalkotó eltekint, figyelemmel arra, hogy Ptk. 685. § c) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezet fogalmát a törvény – átvéve a Btk. 137. § 19. pontjában található fogalom-meghatározást – a „költségvetési szerv”-re is érti [törvény 459. § (1) bekezdésének 8. pontja].
Az új tényállás alapesetében is a hatályos szabályozással egyezően tényállási elem, hogy a jogtalan előnyt az adott szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy kötelességszegéséért kell adni vagy ígérni. Az alapeset büntetési tétele a hatályos szabályozással megegyezik.
Az önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatos elkövetés változatlanul minősített eset marad, büntetési tételének alsó határa, a „szigorítás” elvének megfelelően változik egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztésre. A normaszöveg egyszerűsítése érdekében a minősített eset nem ismétli meg az elkövetési magatartásokat, hanem visszautal az alapeset szerinti elkövetési magatartásokra. A hatályos Btk. 254. § (2) bekezdése a költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet, egyesület önálló intézkedésre jogosult dolgozója esetében a jogtalan előny ígéretét, vagy adását csak akkor rendeli büntetni, ha az közvetlenül történik. A „reá tekintettel másnak” fordulat elmaradása dogmatikai szempontból nem indokolható, és nem felel meg a vonatkozó nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek sem. Az új tényállás ezt a hiányosságot is kiküszöböli.
A fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személy általi elkövetés, mint minősített eset megszűnik, mivel ez igen bizonytalan jogfogalomnak tekinthető, ezt támasztja alá a gyakorlat is, amely igen szerteágazó, nem egységes. Ha ez a körülmény megállapítható, az a büntetés kiszabása körében értékelhető.
A törvény a hatályos szabályozáshoz képest – a hatályos szabályozásban a csak a passzív vesztegetésnél meglévő minősített esethez hasonlóan – új minősített esetként szabályozza, ha a vesztegetés (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott formáját bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. Ezzel a jogalkotó eleget tesz a gyakorlat azon kívánalmának, hogy az ilyen bűncselekmények szervezett elkövetése esetén súlyosabb szankciók legyenek alkalmazhatók.
A nemzetközi viszonylatban elkövetett aktív gazdasági vesztegetés büntetendőségét az eddigi önálló tényállás helyett az aktív gazdasági vesztegetés (4) bekezdésében elhelyezett utaló szabály biztosítja, egyszerűsítve és átláthatóbbá téve ezáltal az új szabályozást. Ezzel a megoldással a nemzetközi aktív gazdasági vesztegetés ugyanolyan súllyal és ugyanolyan körben lesz büntetendő, mint a hazai, így ebben a vonatkozásban nincs eltérés a hatályos szabályozáshoz képest.