404. § (1) Aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén
a) a vagyon vagy annak egy része elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével,
b) színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével, vagy
c) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon
a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet
a) fizetésképtelenné válását vagy annak látszatát az (1) bekezdésben meghatározott magatartások valamelyikével idézi elő, és ezzel vagy
b) fizetésképtelensége esetén az (1) bekezdésben meghatározott magatartások valamelyikével
a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja.
(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csődbűncselekményt stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetre nézve követik el, vagy
b) a tényleges vagy színlelt vagyoncsökkenés mértéke különösen jelentős.
(4) Aki a felszámolás elrendelését követően valamely hitelezőjét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben meghatározott kielégítési sorrend megsértésével előnyben részesíti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) Az (1)-(3) bekezdésében meghatározott bűncselekmény akkor büntethető, ha
a) a csődeljárást megindították,
b) a felszámolást, kényszertörlési, illetve kényszer-végelszámolási eljárást elrendelték, vagy
c) a felszámolási eljárás megindítása törvény kötelező rendelkezése ellenére nem történt meg.
(6) A csődbűncselekményt tettesként az követheti el, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van, akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen.
A csődbűncselekmény vonatkozásában a törvény a továbbiakban is fenntartja a bűncselekmény négy alapeseti fordulatát: a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben elkövetett csődbűncselekményt [lásd az (1) bekezdést], a fizetésképtelenséget előidéző csődbűncselekményt [lásd a (2) bekezdés a) pontját], a fizetésképtelen helyzetben elkövetett csődbűncselekményt [lásd a (2) bekezdés b) pontját], valamint a hitelező jogtalan előnyben részesítésével elkövetett csődbűncselekményt [lásd a (4) bekezdést]. Ezen cselekmények csak szándékos elkövetés esetén büntethetőek.
A törvény a tényállás (1) bekezdésében meghatározott elkövetési magatartásokat a hatályos szabályokhoz képest csak kis részben érinti. Az (1) bekezdés a) pontjában a továbbiakban is büntetni rendeli a vagyon elrejtését, eltitkolását, megrongálását, megsemmisítését, használhatatlanná tételét, ugyanakkor a törvény e pontban mellőzi a „tartozása fedezetéül szolgáló” kifejezést, mivel a gazdálkodó szervezet vagyona, az erre irányuló külön jognyilatkozat nélkül is, a tartozás fedezetéül szolgál.
A törvény az (1) bekezdés b) pontja a színlelt ügylet megkötésének – ami a Ptk. 207. § (6) bekezdésének keretében értelmezhető -, illetőleg kétes követelés elismerésének – ami alatt a jogi vagy a ténybeli alapok, vagy a fedezet hiánya miatt a teljesítés bizonytalanságát értjük – a büntethetőségét a hatályos rendelkezésekkel egyezően tartja fenn.
A törvény az (1) bekezdés c) pontja a hatályos Btk. 290. § (1) bekezdés c) és d) pontjait az egyszerűsítés jegyében összevonja, tekintettel arra, hogy a veszteséges üzlet megkezdésének vagy annak a továbbfolytatásának a külön pontban történő szerepeltetése nem indokolt. Az összevont c) pont valamennyi az a) és b) pontok alá nem vonható, de az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes, további, tételesen fel nem sorolt magatartás üldözését lehetővé teszi.
A törvény a csődbűncselekmény minősített eseteit módosítja. A hatályos Btk. szabályai szerint azok megállapítására akkor kerülhet sor, ha a cselekmény a gazdasági életben súlyos következményekkel jár. Ezen körülmény megállapításának megítélésekor – az elméletben kialakult álláspontok alapján – figyelembe kell venni a hitelezők számát, az érintett társaságnak a gazdaság egészében, vagy az adott gazdasági ágban betöltött szerepét, a bűncselekmény várható gazdasági következményeit, a foglalkoztatottak számát, stb. Erre nézve a bírói gyakorlat nem alakított ki olyan mércét, amely zsinórmértékül szolgálhatna. Ennek okán a törvény objektív körülményeket jelöl meg a minősített esetek megállapításának feltételéül, amelyet egyrészt az elvont vagyontömeg mértékében (500.000.000 forint feletti vagyonelvonásnál), másrészt abban az esetben tart megállapíthatónak, ha a felszámolónak, illetve a bíróságnak az adott társaság nemzetgazdaságban betöltött szerepére (stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet) tekintettel speciális eljárás keretében kell lefolytatni a felszámolási eljárást.
A törvény a hatályos szabályokkal megegyezően, azzal azonos tartalommal, külön bekezdésben szabályozza azt az esetet ha a gazdálkodó szervezet vagyona felett rendelkezni jogosult személy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 57. § (1) bekezdésében írt sorrend megsértésével valamely hitelezőt előnyben részesít. A bűncselekmény kizárólag a felszámolás elrendelését követően valósítható meg.
Visszatérő jogalkalmazói problémát eredményezett az, hogy a Csődtv. 34. § (1) bekezdése alapján a felszámolás elrendelését követően megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos, külön jogszabályban meghatározott jogai. Ebből fakadóan ezen időponttól kezdődően a képviselő vagyonkezelői jogosultsága is megszűnik és a vagyonnal való rendelkezésre kizárólag a felszámoló jogosult. Ugyanakkor ez nem érinti azt, hogy a vagyontárgyak feletti tényleges rendelkezésre – ha nem vette fel a kapcsolatot a felszámolóval, vagy a képviselő a kapcsolatfelvételt megelőzően rendelkezett a vagyontárggyal – a korábbi tulajdonosnak, cégképviselőnek is lehet effektíve lehetősége. Erre tekintettel a törvény a (6) bekezdésben – a büntethetőségi feltétel körét kibővítve – nevesíti azt az esetet is, amikor a vagyonnal jogszerűen már nem rendelkezhet a tulajdonos cégképviselő, de erre lehetősége van. Ennek a feltüntetése azért is indokolt, mert a Csődtv. nem szünteti meg a vezető tisztségviselő jogviszonyát, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 31. § (1) bekezdésében írt esetek pedig értelemszerűen nem állnak fenn.
A törvény a hatályos rendelkezésekhez képest kiegészíti az objektív büntethetőségi feltételek körét az (5) bekezdésben a Ctv. VIII/A. Fejezetében szabályozott és a 116-118/A. §-aiban meghatározott kényszertörlési eljárással.
Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény az egyesületek és az alapítványok tekintetében kibővítette a Csődtv. hatályát. A törvény figyelemmel arra, hogy a civil szervezetek végelszámolására – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a Ctv. rendelkezéseit, kényszer-végelszámolására a Ctv. 2012. február 29-én hatályos 116. § (3)-(6) bekezdését, 117. §-át és 118. §-át az e törvényben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni, ezért a felsorolásban külön nevesíti a kényszer-végelszámolást is.